2018. Július • XVII. kötet 3. szám
Isten bölcsessége (2)
Az előző részben a Róma 11:33-36-ból láttuk, hogy Isten bölcsessége Istenhez hasonlóan végtelen és önmagában elégséges. Most a Példabeszédek 8 alapján négy további pontban vizsgáljuk ezt az isteni tökéletes tulajdonságot.
Először, Isten bölcsessége örökkévaló. A bölcsesség így szól: „Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét” (22-26). Ez a rész az Isten egyszülött Fiáról, Isten örök bölcsességéről szóló költői leírás. (Belga Hitvallás 8). Isten sose volt az Ő bölcsessége nélkül!
Másodszor, Isten bölcsessége mindenható. Így szól: „Enyém a tanács és a valóság [a valódi bölcsesség], én vagyok az eszesség, enyém az erő” (Péld 8:14). Isten bölcsessége sohasem bukik el, sosem erőtlen vagy gyenge. Az isteni bölcsesség sosem kíván semmit sem úgy, hogy azt a legmegfelelőbb eszközök segítségével el ne érje.
Harmadszor, Isten bölcsessége valóságos. Így tanít: „Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság” (7). Jehova sosem hazudik ahhoz, hogy elérje célját. A mindenekfölött bölcs Isten sosem adja magát arra, hogy hamisságot szóljon.
Negyedszer, Isten bölcsessége igaz. Az isteni bölcsesség kijelenti: „Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog” (8), mert „Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm” (13). Isten bölcsessége mindig kegyes, tökéletesen jó, és nem folyamodik istentelenséghez.
Ezekkel összhangban ezt olvassuk a Példabeszédek 6-ban: „E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének: A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!” (16-19). Innen azt érthetjük meg, hogy a Felséges gyűlöli és utálja a hamisságot, a bűnt cselekvő testrészeket és az istentelen embereket.
Isten, aki Személyeiben és tulajdonságaiban bölcs, örök tanácsvégzésében is bölcs. Az egész teremtett világmindenség célja az, hogy Istennek örökkön örökké végtelen méltóság adassék: „Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké” (Róma 11:36). Teljességgel minden, még az istentelen is erre a végső célra szolgál (Péld 16:4). Jehova mindent saját dicsőségére rendelt el, teremtett, őriz meg és használ: „Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”
Isten végtelen bölcsességében mindent erre a végső célra tett alkalmassá: az Ő dicsőségére. Jézus Krisztus Jehova dicsőségét szolgálja. A választott egyház az Úr Jézust szolgálja, a Szentháromság nagy szolgáját, így Isten dicsőségét. Az elvetés a választott egyházat szolgálja, ami pedig Krisztust, így Isten dicsőségét szolgálja, ahogy minden a teremtésben és a gondviselésben, földön és égen. Mindezek pedig Isten örök bölcsessége szerint vannak, az Ő örök tanácsvégzéséből, dekrétumából.
Isten első saját magán kívül végrehajtott cselekedete a teremtés – a megdöbbentő bölcsesség eredménye. „Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erősítette az eget értelemmel” (Péld 3:19).
Nem csoda, hogy az isteni bölcsesség kijelenti: „Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban” (8:27-31).
Az I Mózes 1 leírja, hogy a mindenekfölött bölcs Isten hogyan készítette elő a világot az ember számára. A második napon megteremtette az eget, hogy az ember tudjon lélegezni. A harmadik napon megalkotott szárazföld lakóhelyet, a növények pedig élelmet jelentettek az emberiség számára. A negyedik nap napja, holdja és csillagai fényt adnak nekünk. Az ötödik és hatodik napon teremtett halak, madarak és állatok sokféle módon szolgálják az embert. Mindezek tökéletesen alkalmas eszközök arra a célra, hogy az embert szolgálják, és így az ember szolgálhassa Teremtő Istenét (Belga Hitvallás 12).
A bolond ember azonban azt állítja, hogy az univerzum nem Isten bölcsességének alkotása, hanem a vakszerencse eseményeinek billiói során létrejött véletlen esemény, melynek forrása egy nagy robbanás. „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék” (Zsolt 14:1; 53:2).
Vizsgáljuk most meg Jehova nagyszerű gondviselését, amely által örök célja szerint mindeneket fenntart, kormányoz és irányít. Gondoljunk csak az ég csillagaira, a tengerben lakó halak számtalan sokaságára, vagy a föld megannyi nemzetére. Milyen végtelen és mindenható isteni bölcsesség kell hétmilliárd ember fenntartásához és kormányzásához minden nap minden másodpercében! A zsoltárossal együtt énekeljük: „Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal” (104:24).
Az Ószövetség alakjai közül talán József életében mutatkozik meg leginkább Isten bölcsessége. Isten arra a célra használta őt, hogy Izráel családját megmentse a kánaáni éhínségtől: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa” (I Móz 50:20; vö. 45.5, 7-8). E bölcs cél eléréséhez Isten különös eszközöket használt. Ilyen volt az, amikor József tíz testvére eladta őt rabszolgának; vagy bebörtönözték egy olyan bűnért, amit el sem követett; vagy megmagyarázta a főpohárnok, a fősütőmester és a Fáraó álmát stb. Rev. Stewart
Imádkozott-e Isten Istenhez? (1)
Egy olvasónk ezt kérdezi: „A Getsemáné kertjében Krisztus a Szentháromság Istenhez, így mint a Második Személyhez, saját magához is imádkozott? Vagy helytelen, ha azt mondjuk, hogy Ő, aki Isten, Istenhez imádkozott?
Olvasónk nehéz kérdést vetett fel. A Szentháromság nagyszerű titkával kapcsolatos, miszerint Isten Személyében három, Lényében vagy lényegében egy. Emellett a Krisztusról szóló tanokat is érinti, aki Isten örökkévaló Fia a mi emberi természetünkben, egy olyan természetben, amely mindenben hasonló volt hozzánk, kivéve a bűnt. Az egyház hitvallásai így írták le ezt a tanítást: A Szentháromság Második Személye, azaz a Fiú egyesítette önmagában az isteni természet teljességét és egy teljes, emberi, bűntelen természetet. A mi Urunk Jézus Krisztus ugyanolyan ember volt, mint bármelyikünk. Pál is arról beszél a Róma 8:3-ban, hogy Krisztus a „bűn testének hasonlatosságában” jött el: nem a bűn testében, hanem a bűn testének hasonlatosságában. A bűn által megrontott és halálnak kitett testünk minden gyengeségével jött el.
Itt úgy érezzük, mintha le kellene vennünk a saruinkat, mert szent földön állunk. Nem tehetünk mást, csak félelemmel és álmélkodva meghajolhatunk Immánuel, Isten velünk csodája előtt. A Dordti Kánonok figyelmeztető szavát hallhatjuk, hogy ne kutassuk kíváncsian Isten mélységeit. Elménk olyan csekély, értelmünk olyan korlátozott, gondolataink annyira a halál átka alatt vannak, hogy úgy tűnik, jobb, ha kezünket szánk elé tesszük, nehogy valami bolondságot mondjunk, és foltot vessünk a mi végtelenül szent Istenünkre és Megváltónkra, Jézus Krisztusra.
A Biblia mégis azt mondja nekünk, hogy Urunk imádkozott. Gyakran imádkozott, sokszor egész éjszakán át. Istenhez imádkozott, és Istent Atyjának szólította. Hogyan tudjuk ezt megmagyarázni?
Az a magyarázat, hogy Krisztus csak a Szentháromság Első Személyéhez imádkozott, nem helytálló, mert akkor elválasztanánk egymástól az Atya Istent (és a Szentlelket), valamint a Fiú Istent. Izráelnek meg kellett tanulnia, hogy így szóljon: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!” (V Móz 6:4). A Szentírás mindenhol azt tanítja nekünk, hogy a Szentháromság Isten egy Isten. A Szentháromság első Személye nem zárja ki a Másodikat és a Harmadikat; a Szentháromság Második Személye sem zárja ki az Elsőt és a Másodikat. Isten öröktől fogva három Személy, egy isteni természetben – mindig, és mindenben, amit tesz.
Ő, mint Szentháromság Isten, Atya. Ő az Ő választott családjának Atyja. A Szentháromság Isten nemzi őket az újjászületés által. Örökké szereti őket. A három Személy közül nem egy szereti az egyházat, és nem is kettő. Az egy természet vagy lényeg egységében mindhárom Személy változhatatlanul és örökké szereti az egyházat.
Másrészt a Szentháromság Isten nem lett emberré. Az Első Személy, az Atya nem lett testté. Az egyház elítélte ezt a régi eretnekséget, a patripasszianizmust, ami azt tanította, hogy az Atya szenvedett a kereszten. A régi egyházatya, Tertullianus magyarázata szerint ezek az eretnekek megfutamították a Szentlelket, és megfeszítették az Atyát (Praxeas ellen 1).
A mi Urunk és Istenünk egy Úr, ezért lehetetlen, hogy a Szentháromság egyik Személye a másik két Személy kizárásával tesz valamit. Mégis minden munkában van a Személyek között egyfajta prioritás. A Heidelbergi Káté 8. úrnapja az Atya Istenről különösen teremtésünk kapcsán, a Fiú Istenről megváltásunk kapcsán, a Szentlélek Istenről pedig megszenteltetésünk kapcsán beszél. Isten kijelentése magában foglalja Isten három Személyének egységét lényegükben és munkáikban.
A kulcsszó ez: „kijelent”. Isten ezeken a cselekedeteken keresztül jelenti ki Magát, mint a Személyében három és Lényében egy Istent.
Nem szükséges itt bizonyítanunk Krisztus istenségét. A keresztyén egyház minden hitvallása hangsúlyosan tanítja ezt a bibliai tant, egészen a 325-ös Niceai Hitvallás óta. A Niceai Hitvallás szerint Krisztus „igaz Isten az igaz Istenből”. Ne felejtsük el azt a nyomatékos mondatot sem, amit Urunk a zsidóknak mondott: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30). Megváltónk biztosan nem arról beszélt, hogy a Szentháromság Isten Első Személye és Krisztus a Szentlélek kizárásával egy.
A János 1:1-3 a logoszról beszél, ami Krisztus másik neve, aki által Isten, a Szentháromság Isten mindeneket teremtett. Ugyanez igaz a Kolossé 1:16-ra és a Zsidók 1:2-re is. Az Ószövetség is úgy beszél Krisztusról, akit „bölcsességnek” nevez, mint aki által a világ teremtetett (Péld 8).
A Szentlélek sem volt tétlen a teremtés munkájában (I Mózes 1:2).
A Szentháromság Második Személye nem egyedül szerezte meg a megváltást. „Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot” (II Kor 5:19). Isten itt nem a Szentháromság Első Személyét jelenti. A Szentháromság Isten békéltette meg magával a világot Krisztus által.
Krisztus emberi természetében a Szentháromság Istenhez imádkozott, és Atyának nevezte Őt? Igen, így tett! Sőt, amikor a Szentháromság Istenhez imádkozott, és Atyjának nevezte, Krisztus így szólt: „ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te”. Az első akarat Krisztus emberi akarata, a második pedig a Szentháromság Istené.
Ezen a ponton jutunk el a testté létel csodájának mélységéig, amelyről a Szentírás olyan keveset mond, mert felfogóképességünk korlátozott. Valószínűleg azért hallgat erről a Biblia, mert nincs elég értelmünk ahhoz, hogy megragadhassuk Isten testté lételének titkát (I Tim 3:16).
Amikor Urunk megkérdezte, ki érintette meg Őt, miután egy asszony meggyógyult ruhája szegélyének érintésétől, az Ő tudta nélkül, Krisztus emberi természete tükröződött ebben a tudatosságban, amely szerint valóban nem tudta, ki érintette meg Őt. Ugyanez igaz Jézusra, amikor azt mondja, hogy nem ismeri második eljövetele időpontját (Mt 24:36), amikor Krisztus a Szentháromság Istenről mint Atyjáról beszél. Isteni természete szerint azonban mindent tudott! Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.