8 vád a mise ellen
Kálvin János
Ha Pál korában a vacsora kisebb mértékű megrontása is úgy fel tudta lobbantani Isten haragját a korinthusiak ellen, hogy ennyire szigorúan megbüntette őket, vajon mit kell gondolnunk a dolgok mai állásáról? Az egész pápaságban nemcsak a vacsora szörnyű profanizálását látjuk, hanem azt is, hogy a helyébe szentségtörő utálatosságot állítottak;
először is rút haszonszerzéssé és kupeckedéssé aljasították,
aztán megcsonkították, megtagadva a pohár kiszolgálását,
harmadszor pedig teljesen idegen formára változtatták át, hogy csak egyvalaki külön lakomája legyen, beszüntetvén szétosztását.
Negyedszer, a sákramentumot egyáltalán nem magyarázzák, hanem valami mágikus ráolvasást mormognak, amely inkább illik a pogányok Istentelen szentségeihez, mint az Úr rendeléséhez.
Ötödször, a szertartások száma már végtelen, ezek részben ostobaságokkal, részben babonaságokkal vannak tele, és ezért mind nyilvánvaló szemét.
Hatodszor, az áldozás ördögi koholmány, amellyel hitetlenül káromolják Krisztus halálát.
Hetedszer, arra használják, hogy a szerencsétlen embereket testi elbizakodottsággal bolondítsák el, mert úgy tartják oda Isten elé, mintha engesztelés lenne, és úgy gondolják, hogy mintegy amulettel, távol tarthatnak vele maguktól minden rosszat, mégpedig hit és bűnbánat nélkül; ezenfelül meg vannak győződve, hogy felfegyverkeztek az ördög és a halál ellen, és Istennel szemben is biztonságosan felvértezték magukat, ezért aztán bátrabban vétkeznek, és még inkább megkeményítik magukat.
Nyolcadszor, a misén Krisztus helyett bálványt imádnak.
Egyszóval, hemzseg mindenféle undokságtól.
(Kálvin János, magyarázat az I Kor 11:30. verséhez)