Keresztyén öröm
Prof. Barry Gritters
„És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni a ti szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" – Filippi 4:6-7
Sokan, akik semmilyen gyülekezethez nem tartoznak, szakadatlanul próbálják meggyőzni magukat arról, hogy boldogok. Mindenkit be tudnak csapni, kivéve magukat. Mások tudják, hogy nem boldogok, és ivásba, drogokba, sportba, munkába vagy másba fojtják bánatukat, hogy eltereljék figyelmüket saját boldogtalanságukról. Hisszük, hogy csak egyetlen igaz, tartós öröm van, a keresztyén öröm. Reméljük, hogy ez az írás minél többeket elvezet ehhez az örömhöz.
Mások gyülekezeti tagok, de nem találnak okot az örömre. Sokuktól elvették az igaz evangéliumot: az egyedül kegyelemből való, hit által nyert üdvösséget. Ha ez így van, lehet az embernek valami öröme – egy hamis, ideigvaló öröm –, de nem a szív és az értelem igaz, tartós békessége. Mások azért nem találják üdvösségük örömét, mert gyenge a hitük, és nagyon könnyen elbuknak a kísértésekben.
Azért imádkozunk, hogy Isten használja fel ezeket a szemelvényeket gyülekezetünk igehirdetéseiből, hogy segítségül szolgáljanak életedben. Legyen neked is keresztyén boldogságod!
A kereszt receptje
Elgondolkoztál-e már valaha is azon, mit jelent igazán boldognak lenni? Úgy értjük, VALÓBAN örömmel teljesnek! Ismered ezt az érzést? Tapasztaltad már? Tudsz-e korán reggel mosolyogni?
Egy keresztyén tud, és így is cselekszik. Senki, csak egy keresztyén állíthatja ezt. Egy keresztyén azt mondja: „Igen, tudom, mi a valódi boldogság. Bár az élet nem habostorta, valóban boldog vagyok." Miért mondhatja ezt egy keresztyén? És miért lehetünk olyan biztosak abban, hogy csak egy keresztyén lehet igazán boldog? Egy alapvető oka van: Jézus Krisztus adja meg a szív és az elme békességét. Térjünk ki erre egy kicsit bővebben!
Napjaink boldogtalanságának egyedüli oka, hogy az emberek életében Isten nincs a helyén. Az ember „eltévesztette a célt" (így jellemzi a Biblia a bűnt)1. Mi az a cél, amire az embernek törekednie kell? Istent szeretni minden időben és minden erőnkből, és szeretni felebarátunkat, mint magunkat (Máté 22:36-38). Ez a cél. Ha az embernek ezt nem sikerült teljesíteni, hatalmas tartozása van Isten felé, egy tartozás, amit meg kell fizetni, vagy Isten ítéletéből fakadóan boldogtalanok leszünk. Miért olyan nyomorúságos sok ember élete? Egyszerűen szólva, elvesztették Istent. Haragjában Isten jogosan teszi az embereket nyomorulttá. A bűn áll a boldogság útjába. És amíg ez a bűn nem nyer orvoslást, nyomorultak lesznek a szó legszorosabb értelmében: örökké.
Erre számíthatunk életünkben? Igen, és ez fog történni, hacsak meg nem értjük, és el nem hisszük a következő bekezdésben foglaltakat.
Íme a megoldás: egy keresztyén ember boldog, és csak ő lehet boldog. Nem azért, mert nem vétkezik. Ne értsük félre, a keresztyének is elvétik a célt, ők is vétkeznek. Valóban így van. De a keresztyének azért lehetnek boldogok, mert hiszik, hogy adósságuk teljesen ki van fizetve.
Miként? Egy Ember, Jézus Krisztus halála által, aki maga Isten. Kifizette Isten felé tartozásunkat tökéletes szeretete és keresztáldozata által. (Ő „eltalálta a célt"!) Így a valódi nyomorúság egyetlen oka eltűnt! Ahhoz, hogy boldog (igazán boldog) legyél, el kell hinned, hogy ez az Ember meghalt, hogy eleget tegyen a te vétkeidért. Ezért mondja azt a Biblia: „Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett" (Zsoltárok 32:1). Hogyan lehetséges ez? Jézus Krisztus meghalt a kereszten azok vétkeiért, akik hisznek Őbenne. Örömünk első forrása a kereszt‼!
Egyszerre egy nap
Nagyon sok bukást látunk, ha magunk mögé nézünk. Rengeteg tévedést vehetünk észre: szándékosat és véletlent is. Láthatjuk a nyomorúságot, amit mi okoztunk másoknak, és amit magunkra hoztunk.
De hisszük, hogy Krisztus megfizette vétkeink büntetését. Krisztus magára vette az ítéletet, amikor meghalt a Kereszten. Amikor naponta megvalljuk bűneinket Istennek, Ő naponta megbocsátja azokat és igaz örömet ad nekünk, még ha visszatekintve láthatjuk, milyen nagyon elrontottuk életünket (olv. Zsoltárok 31).
Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Előre is kell tekintenünk, és sokszor a jövőt nehezebb kezelni, mint a múltat. A keresztyének azonban akkor is boldogok lehetnek, ha éppen előre tekintenek!
Néha megesik, hogy nagyobbat akarunk harapni az életből, mint amit el tudunk rágni. Ezt tesszük a lelki életünkben is. Hadd használjak egy szemléltető példát. Egy szamár rengeteg szalmát elbír, többet, mint amennyit gondolnánk. De ha ötször annyi szalmát teszünk a szamárra, összeroskad, bármilyen erős is legyen.
Ugyanezt tesszük, amikor azon aggodalmaskodunk, mi fog történni holnap, holnapután, vagy azután, vagy azután… Az Úr nem azért teremtett minket, hogy napokkal előre aggodalmaskodjunk. Minden napnak megvan a maga baja, elég teherrel, hogy minden erőnket igénybe vegye itt és most.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem szabad terveznünk a holnapra. Ez ostobaság volna. Ha nem tervezünk előre, nagyon boldogtalanok leszünk, amikor a holnap elérkezik, és készületlenek vagyunk. Ehelyett egy keresztyénnek terveznie kell, de az Úrra hagyni a holnap aggodalmait.
Krisztus így tanít ezekről a Máté 6:34-ben: „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." Egyszerűen szólva: ne hagyd, hogy a holnap legyőzzön‼! A múlt felől Krisztus gondoskodott munkája által. A jövő szintén az övé, így nem kell magadra vegyed annak terhét, amíg el nem jön annak az ideje. Krisztus az Ő népének javára vezérel mindent.
„Egyszerre egy nap": ez az Úr második leckéje az örömre nézve.
Keresztyének megpróbáltatások közt
Nem egy kellemes gondolat. Ki ülne szívesen egy bíró előtt2, és hallgatná, ahogy bűnösnek nyilvánítják egy bűncselekményben? Sokan tudjuk, ez milyen érzés lehet. A keresztyénekre egy másfajta megpróbáltatás vár. Ha megértjük, mit jelent az, hogy Isten helyez minket ezekbe a helyzetekbe, egy lépéssel közelebb kerülünk az igaz keresztyén öröm megtartásához vagy megtalálásához-
Isten csapásokat küld népére, hogy megpróbálja őket. Ézsaiás próféta írja, hogy Isten népét a nyomor kemencéjében próbálta meg (Ézsaiás 48:10). Isten népe sokszor több bajt és fájdalmat lát, mint a nem keresztyén emberek (Zsoltárok 73). Sokan betegséget, kigúnyoltatást, üldöztetést, családjaik és otthonuk elvesztését élik át. Sokszor közel állnak ahhoz, hogy feladják a küzdelmet. Ez Isten próbája, amit a keresztyén hittel szemben állít.
Isten vizsgálatai nem olyanok, mint a bírósági vizsgálatok. Nem kell kitalálja, hogy hiteles-e a hitünk. Nem kell lássa, hogy elbukik-e a hitünk. A hit Isten ajándéka, tudja, milyen erős.
Ehelyett a Biblia a megpróbáltatásokat ahhoz hasonlítja, ahogy megtisztítják az aranyat (I Péter 1:6-7). Az aranyat azért próbálják meg, hogy megtisztítsák és megeddzék.
Isten azért küldi a próbákat, hogy megtisztítsa hitünket. Amikor Isten hitet ad nekünk, sokszor hozzátesszük saját elképzeléseinket Krisztusról, saját testi elképzeléseinket a megváltásról, saját fogalmainkat az imádságról, szórakozásról és boldogságról. Isten nyomorúságokat küld ránk, hogy elpusztítsa ezeket a hamis hiteket, és igaz hitet plántáljon szívünkbe.
Így érthetjük meg, hogy Isten embere így szól: „Jó nékem, hogy megaláztál" (Zsoltárok 119:71). Isten látja, mire van szüksége gyermekeinek. Ezek ismerete közelebb visz minket az igaz keresztyén boldogsághoz. Hála Néki, hogy gondot visel népére!
Békesség és imádság
A szorongás, és gyermeke, a depresszió napjaink világának legrettegettebb szavai közé tartoznak. Azonban valószínűleg a két leggyakoribb betegség, amivel az embereknek meg kell küzdeniük. Ki nem ismeri azt a sötét érzést, amikor a dolgok nincsenek rendben, amikor a bajok hálója egyre nagyobb, szövevényesebb és megoldhatatlan lesz; amikor elveszted a munkád, a házastársad, gyermekeid fellázadnak, a barátok elhagynak…?
Isten tudja, hogy népe bajokkal és a szorongás lehetőségével kell szembenézzen. Ezért bátorít minket, hogy megfelelően kezeljük e helyzeteket. Azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjunk: „Ne szorongjatok nehézségeitek felől! Ne izguljatok miattuk!" Valóban, arra szólít fel minket, hogy ne aggódjunk semmi miatt. Azt gondolhatjuk, van néhány kivétel, amikor azt mondjuk: „Az Úr meg fogja érteni, hogy muszáj aggódni emiatt…", de az Úr így szól: „Semmi felől ne aggódjatok!" (Filippi 4:6a).
Azt mondhatnánk: „Ez egy jó tanács, de nem tudom kikapcsolni érzelmeimet. Amint erre képes leszek, megfogadom az Úr tanácsát, hogy ne aggodalmaskodjak." Valóban, hogyan „kapcsolhatjuk ki" aggodalmainkat? A válasz ez: nem mi, az Úr cselekszi ezt. Hogyan? Az imádság útján.
Túl egyszerűnek tűnik? Ha saját szemszögünkből nézzük, igen. Isten azonban hatalmasabb, mint mi vagyunk. Hadd fejtsem ki bővebben. Isten azt mondja: „Ne aggódjatok!" Mi azt mondjuk: „Hogyan?" Az Úr így felel: „Imádkozzatok! És higgyetek énbennem." Más szavakkal, Isten egyik (biztosan nem az egyetlen) eszköze aggodalmaink eltüntetésére lelkünkből az imádság.
Az Úr nem ígéri, hogy nehézségeink eltűnnek az imádság által. Nem is ez az elsődleges dolog, amiért könyörögnünk kell. Az Úr nem mondja, hogy ezt tegyük. Azt tanítja, hogy ha Elé visszük bajainkat imádságban, akkor békességét adja szívünkbe és elménkbe. Képessé tesz bennünket arra, hogy az Ő erejéből legyőzzük azokat. Az imádság nem változtatja meg Istent!
Az imádság bennünk hoz változást, mert Isten megáldja az imádságot azzal, hogy békességét adja szívünkbe és elménkbe, hogy ne aggódjunk.
Aggodalmaskodsz az életedben? Ki ne tenné? Kövesd az Úr tanítását: ne aggódj semmi felől, „hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Filippi 4:6b-7).
„Ezeket a dolgokat cselekedjétek"
Ha szeretnél egy színes képet látni az elme igaz békességéről, az örömről, vissza kell lapoznod a Bibliában Ádám és Éva történetéhez az Éden kertjében. Istennel sétáltak „hűvös alkonyatkor", Istennel beszélgettek egész életükben és teljes szeretetben éltek. Nem volt egy szomorú pillanat, sem egy csepp bánat. El tudod képzelni? Egy házasságot tökéletes összhangban? Nem tudunk. Nem találunk tökéletes kapcsolatot, sehol.
Minden baj (mind személyes, mind családi) gyökere Ádám és Éva Isten ellen való lázadásában található. Egyszerűen fogalmazva, hogy egy gyermek is megérthesse: engedetlenek voltak Istennel szemben, ezért nyomorultakká lettek. Ismerősnek hangzik? Ez napjaink története is. Nincs békesség az Istennel szemben való engedetlenségben.
Az ember ma is ugyanúgy nyerhet békességet, mint Ádám és Éva: hitben Jézus Krisztus keresztjére tekintve. Ott lakozik az elme és a szív békessége számunkra is (lásd „A kereszt receptje" című fejezetet).
Miért érzi magát akkor olyan sok keresztyén, mint „egy kifacsart mosogatórongy"? Részben azért, mert nem értik meg a Filippi 4:8-9 alapvető üzenetét. Isten gyermekének élete nem egy sima és első osztályú utazás a mennybe. Magában foglalja a munkát is!
Ha azt hisszük, hogy csak imádkoznunk kell („Békesség és imádság") és élveznünk Isten minden értelmet felülhaladó békességét, de úgy élhetünk, ahogy akarunk, nagy hibát követünk el (és valószínűleg nem vagyunk keresztyének). Isten szent Isten, aki szerető engedelmeskedésre hívta el az ő népét. Engedelmességet várva Isten az engedetlenséget békétlenséggel és boldogtalansággal sújtja. Hányszor történt meg ez sokunkkal!
A Filippi 4:8-ban azt olvashatjuk, hogy azokról gondolkozzunk, „a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek". De nem elég gondolkoznunk róluk. A 9. vers azt mondja, hogy ezeket a dolgokat cselekedjük is. Valóban: imádkozzunk kegyelemért a keresztről való igaz hitre, azért, hogy egyszerre egy napot éljünk, hogy tanuljunk imádkozni, hogy elviseljük a megpróbáltatásokat. Ha azonban teljesen megértjük a keresztet, Isten iránti hálából azért is fogunk imádkozni, hogy erőt nyerjünk az Ő akaratának teljesítésére. És Isten kegyelme velünk marad!