2016. augusztus • XVI. kötet 4. szám
Isten hosszútűrése a Zsoltárokban és a prófétáknál
Legutóbbi számunkban Isten hosszútűrésének (haragra való késedelmének) előfordulásait vizsgáltuk az Ószövetség történeti könyveiben: II Mózes 34:6-7; IV Mózes 14:17-18 és Nehémiás 9:17.
Vegyünk most elő három részt a Zsoltárokból: „De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!” (86:15); „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű” (103:8); „Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű” (145:8).
E három textusnak legalább négy közös vonása van. Először is, mindegyiket a Szentlélek ihlette, és címfeliratuk tanúsága szerint Dávid írta le, mint az Isten törvényén (különösen: II Mózes 34:6-7, IV Mózes 15:17-18) való elmélkedésének eredményét. Másodszor, mindegyikben csak Isten „pozitív” tulajdonságai kerülnek említésre: könyörületéről, irgalmáról, kegyelméről és igazságáról beszélnek hosszútűrése kapcsán. Harmadszor, mindhárom vers Isten népe iránt való hosszútűréséről beszél (beleértve minket is). Negyedszer, mindegyik textus egy Istent dicsőítő ének része. Ez számunkra is fontos tanulság!
A 12 kisprófétára térve, először a Jóel 2:13-at olvassuk: „És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt”.
Megint azt látjuk, hogy csak Isten „pozitív” vonásait említi az Ige: kegyelmét, irgalmát, könyörülő voltát hozza fel hosszútűrése, azaz a haragra való késedelmessége mellett. Másodszor, a történeti könyvekben előforduló szakaszokhoz (II Mózes 34:6-7, IV Mózes 15:17-18, Nehémiás 9:17) és a Zsoltárokból idézett részekhez hasonlóan a Jóel 2:13 is Isten népéhez, Izráelhez szól. Harmadszor, ez a rész bűnbánatra hív fel. A próféta Isten korábbi önkijelentésére hivatkozik, hogy nyomatékosítsa intését. Isten hosszútűrése minket is arra bátorít, hogy szívünk mélyéből valljuk meg bűneinket.
A következő próféta, aki Isten hosszútűréséről beszél, Jónás: „Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.”
Ugyanaz a minta áll előttünk. Először is, Isten hosszútűrése, vagyis haragra való késedelmessége mellett most is kegyelméről és irgalmáról olvasunk. Ezek megint csak mind „pozitív” isteni tulajdonságok. Másodszor, a próféta megint csak Isten népéről beszél, itt a (választott) pogányokról. Harmadszor, Jónás ismerte Isten önkijelentését a Sínai-hegynél (II Móz 34:6-7), valamint a kádes-barneai eseményeket (IV Móz 14:17-18), és megértette, hogy mivel Jehova Ninivébe küldte őt, hogy ott hirdesse az Igét, Istennek ott is van népe, akinek meg akarja mutatni hosszútűrését, kegyelmét, irgalmát és jóságát.
Elsősorban ezért nem akart Jónás Ninivébe menni. Nem akarta látni, hogy az istentelen asszírok, Izráel ellenségei üdvözülnek. Különösen azért volt így, mert Jónás tudta, hogy Izráel Északi Királyságának istentelenségét látva Isten, amikor a pogányokhoz fordul, el fog fordulni a próféta által szeretett zsidó néptől.
A kisprófétáknál a harmadik és utolsó részünk Náhum látomásában van: „Hosszútűrő az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő” (1:3).
A mózesi könyvekben szereplő versekhez (II Móz 34:6-7; IV Móz 14:17-18) hasonlóan Náhum először Isten „pozitív” tulajdonságát említi („Hosszútűrő az Úr”), amivel megmenti népét, majd „negatív” tulajdonságait („nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül”), amivel megbünteti a megátalkodott bűnöst, mint az, akinek „szélvészben és viharban van az… útja”.
A Náhum 1 főleg a Felséges ítéletéről beszél Asszíria felett, a 3a vers („Hosszútűrő az Úr”) nem a fejezet egyetlen biztató megjegyzése választott népe számára. Azt olvassuk, hogy „Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat” (7). Megzendül az evangélium a Náhum 1:15-ben: „Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott”.
A kisprófétáktól továbbmozdulva a nagypróféták között Isten hosszútűrésének egyetlen említését a Jeremiás 15:15-ben találjuk: „Te tudod, Uram! Emlékezzél meg rólam és tekints reám, és állj bosszút értem üldözőimen; a te haragodnak halogatásaival ne ejts el engem; tudd meg, hogy éretted szenvedek gyalázatot!”
Jeremiás egyetlen isteni tulajdonságot említ: Isten hosszútűrését. Itt nem Izráel egészére vonatkozik, a választottak kedvéért, hanem Isten hosszútűrése van előttünk az egyéni hívő, Jeremiás felé. A próféta imádsága ez: „Istenem! Irántam való hosszútűrésedben ne engedd, hogy üldözőim elveszítsenek”. Isten nem a Jeremiást üldöző istentelenekkel szemben hosszútűrő, hiszen Jeremiás így könyörög az Úrhoz: „állj bosszút értem üldözőimen”. Rev. Stewart
A teodícea és „Mint egy galamb…”
1) A Kegyelmi Szövetség jelen számában két kérdésre fogok válaszolni. Az első a teodíceával kapcsolatban nemrég megjelent cikkekre vonatkozik. Isten nyilvánosan igazolja minden cselekedetét, kiváltképp igaz haragját az istentelenek ellen, akiket pokolra küld, és nagy kegyelmét a választottak felé, akiket bűnös voltuk ellenére a mennybe emel. Egy olvasónk azt kérdezi: „Megmutatná-e, hogy a Biblia hol beszél arról, hogy minden hamisságunk nyilvánvalóvá lesz?”
A válasz röviden és egyszerűen a Róma 14:10-12 és a II Korinthus 5:10. E szakaszok szerint mindnyájan megjelenünk, megállunk és leborulunk Krisztus ítélőszéke előtt, beleértve a hívőket is. Minden egyes ember „maga ad számot magáról az Istennek” (Róma 14:12), beleértve mindazt, „a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (II Kor 5:10). Ebben a hívő ember bűnei is benne vannak.
Isten népe a reformáció kezdetétől fogva igaznak hitte ezt, és a reformátusok mindmáig így tanítják. A Belga Hitvallás (1561) alig több mint 40 évvel azután, hogy Luther megkezdte a reformációt, arról beszél, hogy Krisztus eljövetelekor „felnyílnak a könyvek (vagyis kinek-kinek a lelkiismerete), és a halottak megítéltetnek, ebben a világban elkövetett jó vagy rossz cselekedeteik szerint. Minden hivalkodó beszédért, amit beszéltek, számot adnak majd (ezt most a világ játéknak és tréfának veszi), az emberek előtt minden addig elrejtett dolog és minden képmutatás láthatóvá lesz” (Belga Hitvallás 37).
Először is, nyilvánvalóvá kell lennie, hogy Isten az üdvösség szerzője, és az üdvözültek és elkárhozottak közötti nagy különbség nem másból adódik, mint kiválasztó kegyelméből. Isten ezt úgy viszi véghez, hogy az istentelenek számára elkészített örökkévaló pokol megmutatja az ember vétke elleni haragját. Isten nyilvánosan megmutatja a bűnért való haragját, hogy nyilvánvalóvá legyen végtelen szentsége. Akik tagadják a poklot, elhagyják Isten szentségét is, ami büntetést követel a bűnért.
Másodszor, az arminiánusok nem henceghetnek azzal a mennyben, hogy azért kerültek oda, mert Krisztus mellett döntöttek. Ha így tehetnének, Isten dicsőségét csorbítanák. Az arminiánusnak meg kellene mutatnia (ha tudná) a jó cselekedetekkel teli könyvét, és igazolnia kellene mindenkinek, aki látja, hogy kiérdemelte az üdvösséget, azaz támogatta Istent abban, hogy őt megmentse. Isten pedig nem kapná meg az Őt illető teljes dicsőséget, hanem osztoznia kellene rajta az emberrel (Ef 2:8-9).
Végül pedig a világosság csak a sötétségben látható. Kapcsoljuk be a legerősebb lámpát a déli világosságban, és senki nem látja annak fényét. Kapcsoljunk be egy kis zseblámpát a sűrű sötétben, és a fényt mindenki észreveszi. Isten kegyelmének, irgalmának, szeretetének vakító fénye szörnyű bűneink és gonoszságunk sötétségének hátterében válik láthatóvá, amelybe beleástuk magunkat. Isten kegyelmének ragyogó fénye áll majd szörnyű vétkeink sötét háttere előtt. Ezt a világosságot látjuk majd mi és az egész világ, mivel bűneink is nyilvánosságra fognak kerülni, és megmutatkozik a kegyelem nagy hatalma, ami megmentett minket a pokoltól. Isten kegyelme felmagasztaltatik. Ez az egyház és világ ellenségeskedésének alapja is. Sokkal fontosabb az, hogy Isten dicsőíttessék, mint az, hogy bűneink ne kerüljenek nyilvánosságra az ítélet napján.
2) Egy olvasónk azt javasolja, hogy a Belga Hitvallás1 9. részét javítani kellene: „Mert amikor a mi Urunk megkeresztelkedett a Jordánban, az Atya szózata hangzott, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam. A Fiú a folyóban volt, a Szentlélek pedig galamb formájában jelent meg.” Az olvasó azt írja, hogy a Szentírással nagyobb összhangban állna, ha így végződne a megfogalmazás: „A Szentlélek megjelent testi formában, mint egy galamb”.
Mielőtt válaszolok a kérdésre, meg szeretném jegyezni, hogy erősen ellenkezem bármiféle változtatással, amit a református hitvallásokon akarnak eszközölni, kivéve ha világosan megmutatkozik a Szentírással ellentétes voltuk, és fontos tanbeli kérdést érintenek.
Ha megváltoztathatnánk a hitvallásokat, akár kisebb, jelentéktelenebb elemeket, a református egyházakban sokan megragadnák a lehetőséget, és nagyobb változtatásokat javasolnának a tanokon, amikkel nem értenek egyet.
A kérdező által javasolt változtatás számomra egy kisebb módosításnak látszik.
Az olvasó érvelése a következő: a „mint egy galamb” kifejezés nem ugyanaz, mint a „galambhoz hasonlóan” vagy a „galamb formájában” kifejezés.2 Hozzáteszi: „A Szentírásban Isten soha nem mutatkozott állat formájában – ez egy pogány elképzelés”. Lukács így írja le a történetet: „És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb” (3:22). Az olvasó tehát arra kíváncsi, hogy nem lenne-e célszerűbb Lukács fogalmazását használni.
Nem tudtam meggyőződni a „mint” és a „valamihez hasonló” kifejezések jelentésbeli különbségéről.3 Mindkettő összehasonlítást fejez ki. A „mint” egy hasonlat vagy egy összehasonlítás két dolog között, például egyet a teremtésből, egyet a lelki világból. A „hasonló” szó sokszor egy metaforát vezet be. A hasonlatok és a metaforák nagyon hasonlóak: a metafora kiterjesztett hasonlat, mint például Krisztus példázatai. Máté erről az esetről beszélve egy olyan görög szót használ, ami szó szerint ezt jelenti: „mint ha”.
Nem értek teljesen egyet ezzel az állítással: „Az Atya szózata hangzott… A Fiú a folyóban volt, a Szentlélek pedig megjelent testi formában, mint egy galamb.” Urunk életének e fontos pillanatában a Szentháromság Isten (nem pedig annak első Személye) szólt a Fiúhoz, a testben lévő örök Istenhez, és nyilvánosan részesítette a Szentlélekben, hogy képesítse és elrendelje Őt a mi üdvösségünk kimunkálására. A Szentháromság Isten hangja kétszer is hallatszik a mi Urunk szolgálatában, méghozzá majdnem ugyanazokkal a szavakkal. Krisztus azért keresztelkedett meg vízzel, hogy minden igazságot betöltsön (Máté 3:15). Ez azt jelezte, hogy Magára vette bűneinket azért, hogy örök igazságot szerezzen nekünk. Az, hogy a Lélek nyilvánosan leszállt Krisztusra, azt hivatott megmutatni, hogy az Úr Jézus Krisztus valóban Jehova Szolgája, aki fel van kenve az Ő Atyja akaratának teljesítésére, ahogy Ézsaiás prófétált. A galamb az Ézsaiás által meghirdetett béke jelképe (Ézs 54:13; 55:12).
Megemlíthetjük, hogy Rien Poortvliet érdekes könyvében, a Noé bárkájában (Noah’s Ark) megjegyzi, hogy a galamb, ami elhagyta a bárkát és nem tért vissza, Krisztus kereszteléséig nem tűnik fel a színen.
Mindezeket összefoglalva nem szükséges megváltoztatni hitvallásunkat. Bármilyen szavakat is használ a három evangélium beszámolója, ugyanazt jelentik. Prof. Hanko
_____________________________
1 A holland református egyházak, valamint többek között a Protestant Reformed Churches of America egyik hitvallása – ford. megj.
2 Az angol eredetiben itt a „like a dove” és az „as a dove” kifejezések közti különbségre hivatkozik az olvasó – ford. megj.
3 Ismét a „like” és az „as” közti különbségről van szó – ford. megj.
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.