2017. december • XVI. kötet 20. szám
Három jó ok, hogy tiszteljük Krisztus egyházát
Sajnos a konzervatív keresztyénség nagy részében Isten egyházának igazságát szomorú érdektelenség övezi, és rendkívül keveset gondolkoznak róla. A legtöbben alig tudnak valamit ekkleziológiából (egyháztan), és nem is érdekli őket Krisztus testének dicsőséges tanítása. Hadd soroljak fel három indokot arra, hogy miért fontos minden hívő keresztyén számára és számodra is az egyházzal foglalkozni!
Az első az, hogy az egyház felé mutatott tiszteletlenség és közöny erős ellentétben áll Isten írott kijelentésével. A Biblia első 17 könyve I Mózestől Eszterig az egyház történetéről beszél, Ádám és Éva megszabadításától kezdve addig, amíg Isten népe visszatér a babiloni fogságból. Az Ószövetség utolsó 17 könyve Ézsaiástól Malakiásig összefoglalja a próféták igehirdetését az egyháznak.
A 4 evangéliumi beszámolóban a Máté 16:18-19 Krisztus testet öltésének és váltságművének céljaként azt határozza meg, hogy felépítse az Ő egyházát, amelynek odaadja a „mennyek országának kulcsait”. Az Apostolok cselekedetei feljegyzi, hogy Krisztus Szentlelke által hogyan gyűjti össze az Ő szent, katolikus vagy egyetemes egyházát. Kiknek címezték a 21 újszövetségi levelet? A legtöbbet elsősorban egyházaknak, gyülekezeteknek írták Rómába, Galáciába stb. A többi levelet egyházi tisztségviselőknek vagy egyháztagoknak küldték, pl. Filemonnak, Gaiusnak (3 János), Timóteusnak vagy Titusnak. A legutolsó kanonikus könyv, a Jelenések könyve is elsősorban hét létező gyülekezetnek íródott (Jel 1:4, 11).
Most fordítsuk figyelmünket egy-egy bibliai könyv központi gondolatára! A Zsoltárok könyve az egyház énekeit tartalmazza. Zakariás könyve azt hangsúlyozza, hogy Isten szereti és megmenti egyházát. Az I Korinthus egy sereg egyházi problémáról beszél. Az Efézusi levél felragyogtatja az egyház dicsőségét. Bemutatja, hogy az egyház Krisztus teste, beszél kiválasztásáról (1. fejezet), katolikus vagy egyetemes voltáról (2-3. fejezet), egységéről (4. fejezet) és szentségéről (4-6. fejezet). A három pásztori levél (I-II Timóteus, Titus) felállítja az egyház intézményi rendszerét és munkáját. A Jelenések 2-3-ban Krisztus dicséri, bírálja, inti a szervezett egyházakat, és ígéreteket tesz azoknak.
Olvasod-e a Biblia könyveit? Megértetted, hogy milyen kiemelkedő helyet foglal el a Szentírás lapjain Isten egyháza? Amikor a jövőben kutatod az Írásokat, vizsgáld meg a Bibliában az ekkleziológia hatalmas témáját. Ismerjük meg Isten gondolatait, és becsüljük nagyra az Ő Fiának testét!
A második indok a 16. századi reformációval kapcsolatos. Feltetted-e már magadnak ezt a kérdést: Mi volt a reformáció tárgya? Természetesen sokmindenről szó volt, beleértve az igehirdetést, az istentiszteletet, a tanokat stb. Lényegében azonban az egyház reformációja volt! Mint olyan, az egyház igehirdetésének, az egyház istentiszteletének, az egyház tanainak stb. reformációja volt!
Fordítsuk most figyelmünket a reformáció legnagyobb teológiai írásművére: Kálvin János A keresztyén vallás rendszere (Institutio) c. könyvére. Jól ismert, hogy négy részre van osztva. Ezek témája nagy vonalakban: az Atya Isten és teremtésünk; a Fiú Isten és megváltásunk; a Szentlélek Isten és megszenteltetésünk; végül, az egyház. Az Institutio utolsó része sokkal hosszabb, mint bármely másik. Ez a rész teszi ki a könyv több, mint egyharmadát. Az Institutio negyedik könyvének címe megmutatja, hogy Kálvin hogyan viszonyult az egyház igazságának jelentőségéhez: „Azokról a külső gyámolító eszközökről, melyekkel Isten minket Krisztus társaságába hív és abban megtart”.
Ha a reformáció fia vagy lánya vagy, és becsben tartod Istennek ezt a nagyszerű munkáját, nem lehetsz közömbös Krisztus egyházának igazságával szemben. A reformáció dicsősége az Úr látható egyházainak reformálása. A reformáció feladata ma is az, hogy Isten kegyelméből reformáljuk az egyházakat.
Egy harmadik szemszögből mutatják be az ekkleziológia fontosságát a református hitvallások. Itt egy rövid összefoglaló a Belga Hitvallás ekkleziológiával foglalkozó cikkelyeiről: az egyház természete (27), az egyházhoz való csatlakozás (28), az egyház jegyei (29), az egyházkormányzat és az egyházi tisztségek (30-31), az egyházrend és az egyházfegyelem (32), az egyház szentségei (33), mégpedig a keresztség (34) és az úrvacsora (35), végül az egyház és az állam (36).
Jegyezzük meg mindenekelőtt, hogy a Belga Hitvallás nagyon alapos. Foglalkozik az egyház természetével, az egyháztagsággal, az ismertetőjegyekkel, az egyházkormányzattal, a tisztségekkel, a rendtartással, az egyházfegyelemmel, a sákramentumokkal, valamint a világi kormányzattal való kapcsolattal. Ebből kifolyólag azt is megfigyelhetjük, hogy a Belga Hitvallás nagyon hosszan részletezi az egyháztant. Az ekkleziológiáról 10 cikkely (27-36) szól, míg csupán 5 cikkely beszél a szoteriológiáról, a megváltás tanításáról (22-26). Mivel a Belga Hitvallásban 37 cikkely van, ezért több mint a negyede az ekkleziológiáról szól. Valóban, az 1561-es Belga Hitvallás cikkelyeinek 27%-a az egyháztannal foglalkozik.
Milyen helyet foglal el gondolkodásunkban Krisztus egyháza? Tragikus, hogy sok emberről saját kárára el lehet mondani, hogy az egyház csak nagyon kis helyet kap szívében, elméjében és életében. Ha ez lett volna Jézus Krisztus hozzáállása az egyházhoz, sose adta volna érte az Ő életét a kereszten azért, hogy megtisztítsa és megdicsőítse az egyházat, és házasságban Maga elé állítsa (Ef 5:25-27)!
Augustinus (354-450) jól írta le, hogyan szereti a keresztyén ember az egyház igazságát és az igaz egyházat: „Isten városának nevezzük azt, melyről azon írás tesz bizonyságot… »Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa!« (Zsolt 87:3). És egy más zsoltárban: »Nagy az Úr és igen jeles, dicséretre méltó a mi Istenünk városában, az Ő szent hegyén« (Zsolt 48:2-3,9)… Ismét másban: »Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor« (Zsolt 46:5-6). Ezen és ezekhez hasonló bizonyítékok által… ismertük meg, hogy van egy Isten városa, melynek polgáraivá azon szeretettel óhajtanánk lenni, melyet annak Teremtője belénk csöpögtetett.” (Isten városa, XI:1). Ez éljen a mi szívünkben is! Rev. Stewart
Énekek Éneke: kanonikus és Krisztus-központú
Egy olvasónk ezt kérdezte: „Kíváncsi vagyok az Énekek Éneke magyarázatára. Egyszer egy előadáson a lelkipásztor újra meg újra arra emlékeztetett minket az Efézus 5:22-23 alapján, hogy ez a könyv annak a szeretetnek a képe, amit Isten az Ő egyháza felé tanúsít, és a házasság ezt a szeretetet ábrázolja ki. Az a kérdésem, hogy milyen bizonyítékot találunk a könyvön belül e nézet alátámasztására, amiről azt gondolom, hogy a hagyományos értelmezés?”
Egy egyetemi évfolyamtársam arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Énekek Énekének nincs köze az Efézus 5:22-23-hoz. Azt mondta, hogy nem egy olyan ének, ami Krisztus és Egyháza szerelmének valóságát írja le, és nincs köze a férj és feleség közti szerelemhez sem.
Amikor megkérdeztem, mit gondol a könyvről, azt felelte: „Ez egy erotikus szerelmi ének”. Úgy vélem, a hangsúly az erotikus szón volt. Nem emlékszem, mit válaszolt, amikor megkérdeztem, hogy szerinte a Szentírás kánonjához tartozik-e, de későbbi írásaiból úgy sejtem, meg akarta őrizni kanonikus voltát, bár nehéz meghatározni, mi is a célja a könyvnek a bibliai kánonban.
Érdemes emlékeztetnünk magunkat arra, hogy milyen kritériumokat alkalmazott az egyház ahhoz, hogy megállapítsa, mely könyvek tartoznak valóban a Szentíráshoz, és mely iratok apokrifek.
A magyarázat a Belga Hitvallás 5. cikkelyében található, melynek címe: „Honnan nyerte a Szentírás méltóságát és tekintélyét”. A cikkely szövege: „Mindezen könyveket és csakis ezeket fogadjuk el szenteknek és kanonikusoknak a hitünk szabályozása, megalapozása és megerősítése végett. Mindazt pedig, amit tartalmaznak, kétség nélkül hisszük. Nemcsak azért, mert az egyház ezeket elfogadja és elismeri, hanem mindenekelőtt azért, mert a Szentlélek tesz bizonyságot a szívünkben arról, hogy Istentől valók, s ennek bizonyítékát önmagukban hordozzák. Még a vakok is meggyőződhetnek róla, mert a bennük megjövendölt dolgok beteljesednek.”
Bizonyos értelemben az egyház mindig azt tanította, hogy az a 66 könyv, amiről hisszük, hogy kanonikus, valóban kanonikus. Már Jósiás napjaiban, amikor sokan nem is tudták, hogy létezik a Biblia, megtalálták a templomban a törvény könyvének másolatát, és azonnal felismerték, hogy az Isten Igéje (II Királyok 22:8-23:2).
Általánosan elfogadott, hogy Jamniában egy régi zsidó zsinat (Kr. u. 90 körül) lezárta az ószövetségi kánont. Ez a döntés összhangban van a mi Urunk szavaival, aki „a törvényről és a prófétákról” beszélt. Az apostoli kor után az egyház szinte azonnal az Újszövetség ugyanezen könyveit ismerte el kanonikusnak. Néhány könyv körül volt egy kis vita, de a egyház mint egész a Biblia könyveire igazi kanonikus könyvként tekintett, beleértve az Énekek Énekét is. A 397-ben tartott karthágói zsinat például a kánon részeként sorolta fel az Énekek Énekét.
A Belga Hitvallás 5. cikkelye a 4. cikkelyben felsorolt 66 könyv kanonikus voltának külső és belső bizonyítékáról beszél. Érdekes, hogy a külső és a belső bizonyíték is a Szentlélek munkája. Ő ihlette az Írásokat, és Ő munkálkodik a választottak szívében, hogy elismerjék ezt. Ha hisszük, amit a Szentlélek ihletett, akkor azt hisszük, hogy a Szentírás egésze Istentől származik. A Lélek belső bizonyságtétele a szívünkben a Szentírás külső bizonyságtétele által valósul meg.
Vegyünk egy hétköznapi példát. Ha az Institutiom címlapján szerzőként ott áll Kálvin János neve, és az egész könyv összhangban van azzal, amit Kálvinról tudunk, elég nehéz bebizonyítani nekem, hogy nem ő írta ezt a könyvet. A külső bizonyíték a címlapon olvasható név, a belső bizonyíték pedig az, hogy a tartalom hűen tükröz mindent, amit a francia reformátorról tudunk.
Ez azért fontos, mert a Biblia egy szerves egész, amit egy Szerző írt, nem pedig különböző szerzők egymás mellé pakolt könyvei, ahogy azt napjainkban sokan hiszik, akik tagadják a Szentírás Szentlélektől való szószerinti ihletettségét.
Azért hangsúlyoztam, hogy az Énekek Éneke mindig része volt a kánonnak, mert ebből a meggyőződésből bizonyítékot nyerünk arra a tényre, hogy az Énekek Éneke Krisztus és az Ő egyháza közti szeretet költői leírása.
A Szentírás szerves egységet képez. Egyetlenegy témáról szól, és egyetlenegy Szerző írta. Feltehetjük azt a kérdést, hogy mi a Biblia témája. A válasz: Isten hatalmas munkája Jézus Krisztusban, aki által üdvözíti a választott egyházat, hogy szövetségi közösségben éljen Vele az Ő örök magasztalására és dicsőségére.
Amikor a teológián tanítottam, sokszor használtam azt a képet, hogy a Biblia Jézus Krisztusnak, Isten kijelentésének arcképe. A Szentírás minden egyes könyve része ennek az arcképnek. Amikor még diák voltam a teológián, egyik tanárom azt mondta nekünk, hogy mielőtt elkezdjük megírni az igehirdetést, tegyünk az első oldal jobb felső sarkába egy keresztet, emlékeztetőül arra, hogy a megfeszített Krisztust kell hirdetnünk, különben nem Isten Igéjét hirdetjük. Krisztusról nem csak érintőlegesen kell beszélni az igehirdetésben. Az sem jó, ha „előfeltételezzük”, azaz feltesszük, hogy ott van amögött, amit mondunk. Pál példáját kell követnünk, aki azt írta: „Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet” (I Kor 1:23). Ez minden, amit prédikálunk! A Szentírás Isten Jézus Krisztusban elvégzett minden hatalmas munkájának teljes története. Igaz ez a történetekre, a buzdításokra, a költői részekre, még az I Mózes 1-11-re is. Senki ne féljen attól, hogy nem lesz miről prédikálnia, ha ahhoz ragaszkodik, hogy minden egyes szó a megfeszített Krisztusról beszél! Isten munkáinak száma végtelen, és gazdagságuk csodálatos!
Mindezeket egybevéve cáfolhatatlan bizonyítékunk van arra a tényre, hogy az Énekek Éneke egy olyan ének, ami Krisztus és az Ő szeretett egyházának közösségét ünnepli. Ezt az ószövetségi egyház is felismerte. A Szentírásban szegényebb lenne Krisztus arcképe, ha az Énekek Éneke nem lenne része a kánonnak. Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.