2017. január • XVI. kötet 9. szám
Isten hosszútűrése és a választottak bűnei
Miután a Kegyelmi Szövetség legutóbbi számában az elvetett istentelenekkel foglalkoztunk, most azt vesszük elő, hogy mit tanít a Szentírás Isten hosszútűrése és az Ő Jézus Krisztusban lévő népének bűnei kapcsolatáról.
Gondoljunk csak Izráel népének szörnyű hamisságaira az Ószövetségben! Megemlíthetjük például, amikor a Sínai-hegynél erkölcstelen módon imádták az aranyborjút (II Mózes 32-32), vagy amikor Kádesnél makacsul megtagadták, hogy bemenjenek az ígéret földjére (IV Mózes 13-14). Mindkét helyen (II Mózes 34:6; IV Mózes 14:18) arról olvasunk, hogy Isten hosszútűrő, késedelmes a haragra, és ez az események későbbi felidézésekor is előkerül (Nehémiás 9:17).
Az utóbbi vers szövegkörnyezete Izráel történelmének áttekintése, amely rámutat arra, hogy milyen nagy tetteket hajtott végre Jehova az Ő népe üdvösségéért szörnyű bűneik ellenére is. A Nehémiás 9 elején Izráel gyermekei összegyülekeznek, hogy böjtöt üljenek, zsákruhákba öltözzenek és port hintsenek a fejükre (1), vallást téve „az ő bűneikről és atyáik hamisságáról” (2).
Figyeljünk csak siralmukra: „a mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat és nem hallgaták parancsolataidat; És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csudatételeidről, a melyeket velök cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat” (16-17). Sőt, „makacskodának” és „pártot ütének ellened, és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolák, a kik bizonyságot tőnek ellenök, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged” (26). Újra meg újra „gonoszt cselekvének előtted”, „felfuvalkodának s nem hallgaták parancsolatidat, és végzéseid ellen vétkezének […], és makacskodva hátat fordítának, s nyakukat megkeményíték és nem engedelmeskedének” (28‑29).
A Léviták Izráel nevében kijelentik: „hamisságot cselekvénk! Hiszen a mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által bizonyságot tettél ő ellenök; És ők az ő országokban […] nem akartak szolgáid lenni” (33-35). Azonban mégis volt remény, mert Isten „hosszútűrő”, vagyis késedelmes a haragra (17).
Nem csoda, hogy a szent Dávid, aki Isten törvényén elmélkedett nappal és éjjel, magasztalta ezt az isteni tulajdonságot (Zsoltárok 86:15; 103:8; 145:8), ami a bűnbocsánattal kapcsolatos (Zsoltárok 86:5; 103:3, 10, 12).
Isten hossztűrésének nagyságát mutatta meg a választott pogányok üdvözítésében is, beleértve a niniveieket (Jónás 4:2), vagy az újszövetségi egyházat (II Péter 3:9, 15), amelynek nagy része nem vér szerinti zsidó (Róma 9:22-24). Isten hosszútűrésében az egykori pogányok mily sok vétkét fedezte el Jézus Krisztus vérével!
Jehova „hosszútűrő” a kiválasztott egyének felé is. Vegyük például Pált, aki első volt a bűnösök között, és üldözte az egyházat, mielőtt Isten felvilágoltatta előtte gazdag kegyelmét (I Timóteus 1:13-16).
Mindezek nekünk is szólnak, szeretteim! Milyen hosszútűrő felénk a mi Istenünk, ha eredendő bűnünket vesszük számításba! És mi a helyzet ifjúságunk vétkeivel (Zsoltárok 25:7)? Sokan szörnyű hamisságokat idézhetünk fel abból az időből, amikor még nem tértünk Krisztushoz. Ott vannak keresztyén emberként elkövetett bűneink is, amelyek sokszor még rosszabbak, mint a megtérésünk előtti bűnök, mert sokkal nagyobb világosságban követtük el azokat. Isten szent törvényét áthágtuk mint gyermekei, mint egyháztagok, mint földi fiak és lányok, mint férjek és feleségek, mint apák és anyák, otthonunkban és munkánkban, gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben!
A mi szövetséges Istenünk azonban közeledik hozzánk a Bibliában, és hosszútűrésére emlékeztet minket! A szent evangélium hirdetése által kijelenti nekünk, hogy Ő hosszútűrő, türelmes, kegyelmes és késedelmes a haragra. Jehova hosszútűrését jelképezi és pecsételi meg a szent keresztség sákramentuma is (I Péter 3:20-21).
Isten hosszútűrése az Ő egyik úgynevezett közölhető tulajdonsága, azaz olyan isteni tökéletesség, amit az Ő népének szívében és életében kimunkál, hogy a teremtmény módján tükrözzék az Ő tulajdonságát.
Vegyük elő a Máté 18:23-35-ből könyörtelen szolga példázatát, amit a hirtelen haragú szolga példázatának is nevezhetnénk. A szolgáról és az uráról ezt olvassuk: „Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel [azaz: hosszútűrő] hozzám, és mindent megfizetek néked.” (26). A szolgáról és szolgatársáról ezt olvassuk: „Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel [azaz: hosszútűrő] hozzám, és mindent megfizetek néked” (29).
A példázat lényege, hogy hosszútűrőnek és megbocsátónak kell lennünk azok felé, akik vétkeztek ellenünk, ha bocsánatot kérnek (sőt, akkor is megbocsátónak kell lennünk, ha nem kérik bocsánatunkat!). A Szentírás maga vonja le azt a tanulságot, hogy Krisztus példázata a megbocsátásról tanít: „Monda néki [ti. Péternek] Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is” (22).
Bocsássatok meg egymásnak! Hiszen Isten hosszútűrő veled szemben, és bűnök milliárdjait engedte el neked. Olyan vagy, mint a példázatbeli szolga, aki képtelen lett volna megfizetni adósságait. Ezért hosszútűrőnek és megbocsátónak kell lennünk másokkal szemben. Isten hosszútűrésének igazsága nagyon gyakorlati vonatkozású, ugyanakkor nagyon nehéz lelki lecke. Ha Isten önmagában való és a nyomorult bűnösökkel szemben mutatott hosszútűrésén elmélkedünk és örvendezünk, a Szentlélek minket is képessé tesz arra, hogy hosszútűrőek és megbocsátóak legyünk az ellenünk vétkezőkkel szemben.
Amit Krisztus ebben a páratlan példázatban tanít, Pál apostol is megerősíti egyik kanonikus levelében: „Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek […] hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is” (Kol 3:12-13). Ez a mi feladatunk, akik Isten hosszútűrésének méltatlan célpontjai vagyunk! Rev. Stewart
Hamis próféták
„Ha pedig a próféta megtéveszteni engedi magát, hogy kijelentést adjon: én, az Úr tévesztettem meg azt a prófétát; és kinyújtom kezemet ellene, és kivesztem őt az én népem, Izráel közül. És viselik vétköket; a milyen a kérdező vétke, olyan legyen a próféta vétke is.” (Ezékiel 14:9-10).
Egy ugandai olvasónk e szakasz magyarázatára kérdezett rá.
Isten sokféleképpen szólt az Ő népéhez, Izráelhez. Néha közvetlenül szólt hozzájuk, mint például a Sínai-hegynél; máskor csodákat vitt végbe közöttük, amik lelki igazságok jelei voltak. Leggyakrabban Szentlelke által felkent prófétákon keresztül beszélt népéhez. Mózes olyan próféta volt, aki által úgy tűnik, többször szólt Isten, mint bármely más próféta által, de minden próféta azt az Igét hirdette, amit Isten adott szájába. Ez volt dicsőséges feladatuk.
A pap közbenjáró volt Isten és népe között, a király Isten nevében uralkodott az Ő népén, a próféta pedig Isten Szavát szólta. A „próféta” szó olyan embert jelent, aki „túlárad” Isten Igéjével. Amikor Jeremiás sokat szenvedett, és Júda újra meg újra elutasította, vissza akart vonulni tisztségétől, és ezt meg is mondta Istennek, nem tudta megtenni, mert megfogalmazása szerint Isten Szava mint „égő tűz” volt szívében (Jeremiás 20:9). Az igaz próféták mellett azonban hamis próféták is voltak. Olyan tisztségbe helyezték magukat, amelyre Isten nem hívta el őket. Azt hazudták, hogy Isten küldte el őket, hogy az Ő nevében beszéljenek.
Mielőtt Izráel népe belépett volna Kánaánba, és Moáb síkságán várakozott, hogy átkeljen a Jordánon, Isten Mózesen keresztül hosszan beszélt hozzájuk. A beszédben többek között figyelmeztette őket a hamis próféták veszélyére, és azt is megmondta, hogyan tudja Izráel megkülönböztetni őket Isten igaz prófétáitól (vö. V Mózes 13; 18).
A hamis próféták és az igaz próféták közti különbség az egyik legvilágosabban a II Krónikák 18-ban nyilvánul meg. (A kedves Olvasót biztatjuk az egész fejezet, különösen a 4-27 elolvasására.) Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről ezt a fejezetet, ami megválaszolja az Olvasó kérdéseit!
A II Krónikák 18 a hitetlen Akháb és az istenfélő Jósafát Siria elleni istentelen szövetségéről számol be. Ahogy Jéhú próféta is megmondta, ez nagyon rossz lépés volt Jósafát részéről: „Avagy az istentelennek kellett-é segítségül lenned, és az Úrnak gyűlölőit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened” (19:2). Az igaz soha, semmilyen okból nem szövetkezhet az istentelennel!
Akháb és Jósafát Samária városának kapuinál ültek. Izráel legtöbb városában a kapuknál nagy gyülekezőhely, egyfajta közösségi tér volt. A hamis próféták, akik azt állították, hogy Isten nevében szólnak, prófétáltak a két királynak, és azt hirdették, hogy a királyoknak fel kell menniük harcolni a siriabeliek ellen, mert Jehova győzelmet ígért nekik.
Jósafát az Úr prófétáját kérte, és Akháb tudott is egyről, név szerint Mikeásról. Akháb nem szerette Mikeást, mert mindig gonoszat mondott az istentelen királyról. Furcsa párbeszéd áll előttünk, ami leleplezi Akháb gonosz gondolkodását. Mikeás először ugyanazt prófétálta, mint a Baál-próféták. Akháb azt kérte, hogy Jehova szavát hirdesse. Mikeás így tett, ezért Akháb bebörtönözte.
Miközben Mikeás megprófétálta, hogy Izráel veszíteni fog, azt is elmagyarázta, hogy miért prófétálnak hamisan a hamis próféták. Néhány gonosz lélek a mennyben volt (ez az Ószövetség idején még lehetséges volt), és Isten önként jelentkezőt kért, hogy valaki megcsalja Akhábot. Néhány démon azt mondta, hogy meg tudja csalni a királyt, és hazug lélekké lesz Akháb hamis prófétáiban, Isten pedig megengedte nekik ezt.
Ez megválaszolja az olvasó kérdését, ami arra vonatkozott, hogy miért beszél az idézett igeszakasz arról, hogy Isten megcsalja az istentelen prófétákat. Isten szuverén a démonok felett is. Azonban a Biblia világosan kijelenti, hogy azok, akik hamisan prófétálnak, és azok is, akik hallgatnak az istentelen és félrevezető próféciákra, és azok szerint cselekszenek, mind bűnösök, mert mindannyian szándékosan követik el bűnüket.
Másként fogalmazva, a hamis prófétákat hallgató emberek tudják, hogy hamis prófétát hallgatnak, aki nem Isten Igéjét hirdeti. Mégis figyelnek rá, és megteszik, amit mond. A hamis próféta hízelgő beszéde elcsábítja őket, és szeretik a kedvük szerint való jövendöléseket. (Nem tudom, hogy a kegyes Jósafát király miért hallgatott a hamis próféták szavára, és miért nem vette figyelembe azt, amiről tudta, hogy Isten szava. Bizonyára annyira elragadta saját vágya, hogy együttműködjön az istentelen Izráellel, hogy vak volt látni, hogy mit kellene valójában tenni.)
Az Ószövetségben az Úr irányelveket adott Izráelnek, hogy meg tudják különböztetni a hamis és az igaz prófétákat. Az egyik irányelv az volt, hogy beteljesül-e a próféta jövendölése.
Napjaink hamis prófétái, mint méhrajok keringenek az egyház világában. Jézus megmondta, hogy ez lesz visszajövetelének egyik előjele (Máté 24:4-5, 11, 23-28). Azt állítják, hogy Isten Igéjét hirdetik, azonban csak csábító szavakat beszélnek, olyan szavakat, amilyeneket az emberek szeretnek hallani. Az egyház történelme során felbukkanó hamis próféták munkáját a legnagyobb hamis próféta, az Antikrisztus fogja betetőzni. Az egész világ el fogja őt fogadni, nemcsak mint prófétát, hanem úgy, mintha ő lenne maga Krisztus, Isten nagy prófétája (II Thesszalonika 2:1-12; Jelenések 13:3-8).
Az Újszövetségben Isten egy tévedhetetlen mércét adott egyházának, ami által minden egyes prófétát, igazat és hamisat értékelhet és megpróbálhat. Ez a mérce a szent Biblia. Ne hagyjuk magunkat megcsalni! Akik hamis prófétákat követnek, tudják, hogy azok hamis próféták, és mindenképpen követik őket; de Isten igaz útjairól letértek, és el fognak pusztulni. Azokra a prófétákra kell hallgatnunk, akik Isten Igéjéhez visznek minket, ami egyedül a Szentírásban található meg. Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.