2013. június • XIV. kötet. 14. szám
Krisztus parancsa: Ne mondjátok el!
Egy ugandai olvasónk a következőt írta: „Egy barátom megkérdezte, miért mondta Krisztus mindig azoknak, akiket meggyógyított, hogy ne mondják el senkinek, ki gyógyította meg őket, és hogyan fér ezzel össze az, hogy bizonyságot kell tennünk Róla?"
Azért érdekes ez a kérdés, mert az Úr gyógyítási csodáinak fontos nézőpontját hozza elő.
Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy Jézus nem mindenkinek parancsolta azt azok közül, akiket meggyógyított, hogy ne szóljon senkinek arról, mit tett vele. Ez csak néhány esetben volt igaz.
A kérdésre akkor tudunk helyesen válaszolni, ha megvizsgáljuk, miért tett az Úr csodákat. Nem maga a csodatétel volt Jézus célja, szemben például a karizmatikusok csodatételeivel. A karizmati ku sok „csodái" olyan látványosságok, amelyeknek nincs jelentőségük, sem értékük, mert saját maguknak tetsző módon és értelmetlenül mutatják be őket. Az Úr nem így tett csodákat! Legvilágosabban János adja elénk annak magyarázatát, miért tett Krisztus csodákat, evangéliuma 5. részében. Jézus meggyógyított egy embert Bethesda tavánál. A férfi 38 éve feküdt a tornácon, várva, hogy egy angyal felkavarja a vizet, és elsőként jusson be. (Hadd jegyezzem meg közben, hogy a bibliakritikusok egy része nem veszi figyelembe a János 5:3b-4-et, mint például az angol NIV vagy a magyar Egyszerű fordítás, de ez hibás, mert kritikájukat olyan kéziratokra alapozzák, amelyeket tévesen hamisnak állítanak.)
A beteg ember nem tudott bemenni a vízbe, mert béna volt. A többiek gyorsabban jutottak a tóhoz, és csak az első gyógyulhatott meg. Nagyon sok nyomorult ember volt a Bethesda körül, de Jézus csak ezt az egyet gyógyította meg. Ez megdöbbentő.
A zsidók azzal vádolták az Urat, hogy vétkezett, mert szombatnapon gyógyította meg a beteg férfit a Bethesda tavánál. Krisztus védekezése nemcsak tettének és a szombaton elkövetett csoda helyes mivoltának igazolása volt, hanem azt is megmagyarázta, miért tette összes csodáját. Jézus magyarázata hatalommal teli, és érdemes elolvasni mindazoknak, akik nem teljesen értik, mi a csodák jelentősége.
Hadd fejtsem ki részletesen! A Fiú azért jött a világba, hogy az Ő Atyja munkáit megvalósítsa, mindazok üdvösségére, akiket Isten öröktől fogva kiválasztott, hogy az Ő egyházát alkossák (Efézus 1:4). Amikor Jézus bizonyságot tesz arról, hogy az (ótestamentumi) Írások az Ő istenségéről tanúskodnak, és arról, hogy miért kellett eljönnie a földre emberi testben, az Írások még nem zárattak le, hiszen az Újszövetség még nem íratott meg. Akkor is és most is igaz ez: „Az Újszövetség az Óban rejtőzik; az Ószövetség az Újban nyílik meg." Pontosabban fogalmazva: „Az Ószövetség tartalmazza az Újat; az Újszövetség megmagyarázza az Ót."
Krisztus munkáját és az általa hirdetett evangéliumot az Őt hallgató emberek nem tudták volna teljesen és tisztán megérteni és megvizsgálni, mert még nem volt meg a teljes Írás. A csodák szükségesek voltak ahhoz, hogy alátámasszák Krisztus evangéliumának igazságát.
A csodák az evangélium igazságáról tanúskodtak, annak voltak bizonyító jelei. Minden betegség és baj a bűn következménye. Minden meggyógyított betegség a bűn egy speciális következményét ábrázolta. A vakság azt jelképezte, hogy lélekben képtelenek vagyunk Krisztus királyságát látni (János 3:3, 9:39-41). A megszállottság és ördöngösség azt jelképezte, hogy életünk fölött a Sátánnak van teljes uralma. Így folytathatnánk a többi betegségre nézve is.
E betegségek meggyógyítása jel volt, ami az Úr prédikálását kísérte, és az evangélium igazságát bizonyította. Krisztus azért jött, hogy megszabadítson minket a Sátán hatalmából és meggyógyítsa minden betegségünket: lelki és fizikai értelemben is (Zsoltárok 103:3). Amikor az Írás befejeztetett, többé nem volt szükség csodákra. Ma már a Biblia tesz tanúbizonyságot az evangélium igazságáról.
Amint az evangélium hirdettetik kiválasztottaknak és elvetetteknek egyaránt, a csodák is végbementek mind Isten igaz népén, mind olyanokon, akik soha nem hittek. Például Jézus egy ízben megtisztított tíz bélpoklost, és csak egy tért vissza közülük, hogy dicsőítse Istent; az pedig Samaritánus volt. Amikor Jézus kenyeret adott az ötezernek, ez annak a jele volt, hogy Jézus az Élet igazi Kenyere (János 6). Nem voltak azonban mindannyian választottak, hiszen akkor, amikor Jézus visszautasította a földi királyságot, a legtöbben elhagyták Őt.
A legtöbb hitetlen ember Jézust csak mint csodatevőt látta, és nem értette meg, hogy Ő Isten Fia volt, aki azért küldetett a világba, hogy megváltsa egyházát. Krisztus nem akarta, hogy a hitetlenek beszéljenek csodáiról, mert beszámolóik csak a csodára összpontosítottak volna, és nem arra az evangéliumra, amelynek a csoda csupán jele volt. A Biblia tudósít minket arról, hogy sokan nem engedelmeskedtek az Úrnak, de ez nem áll ellentétben az eddigiekkel.
A karizmatikusok ugyanezt cselekszik. Az emberek csak a csodát keresik, és egyáltalán nem az üdvösség evangéliumát. Olyanok, mint a kilenc hálátlan bélpoklos.
Nincs szükségünk többé csodákra, mert kezünkben van a teljes Biblia. És a Szentírás elégséges. A gazdag ember a pokolban csodát akart, hogy megmutassa testvéreinek a pokol valóságát, de Ábrahám felelete döntő erejű: „Van Mózesök és prófétáik, hallgassák azokat." Amikor a gazdag ember ismét ellentmond Ábrahámnak, Ábrahám megismétli és nyomatékosítja: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad" (Lukács 16:30-31). Prof. Hanko
„A Lélek általános munkája"
A Westminsteri hitvallás 10:4-ben1 (és a Westminsteri Nagy Káté 68. kérdés-feleletben) szereplő „a Lélek általános munkája" kifejezésre hivatkozva sokszor azt mondják, hogy a Westminsteri Hitvallások az általános kegyelmet tanítják. Az általános kegyelem alatt sokféle fogalmat érthetnek. A legtöbb ezt valló ember szerint azt jelenti, hogy Isten szereti az elvetett embereket, azokat, akiket öröktől fogva arra rendelt, hogy elvesszenek bűneikben, és szeretetéből kifolyólag enyhít teljes romlottságukon, megengedve nekik, hogy Isten szemében valamiféle erkölcsi jót cselekedjenek ezen a földön.
Fontos hangsúlyozni, hogy a Szentlélek munkálkodik a hitetlenekben is, nemcsak külsőleg, de belsőleg is. Ez Isten gondviselésének egyetemes hatályából fakad, valamint abból, hogy a Szentháromságban mindeneket az Atya cselekszik a Fiún keresztül, a Szentlélek által.
A Szentlélek munkáinak három módját különböztethetjük meg, amiket véghezvisz minden emberen, még az elvetetteken is. Először, az Atyával és a Fiúval egyenlő Lélek ad minden embernek, az elvetett hitetleneknek is, biológiai életet és erőt, hiszen egyedül a Szentháromság Isten az, akiben mindannyian, választottak és nem választottak „élünk, mozgunk és vagyunk" (Cselekedetek 17:28). Másodszor, Isten az Ő Lelke által adja a választottaknak és az elvetetteknek is a dolgok testi megértésének képességét. A tudás minden területen (írás, olvasás, főzés-sütés, gazdálkodás, orvostudomány stb.) a bölcsesség Istenétől származik, az Ő Fia által, aki az Ige vagy Logosz és a mindentudó Lélek által. A Szentlélek még arra is képessé teszi az elvetett embert, hogy a lelki dolgokról valamilyen testi képet formáljon, bár azokat lelki módon soha nem tudja megérteni. Azok, akik nem kiválasztottak, de keresztyén családban nőttek fel, járnak istentiszteletre vagy olvasnak keresztyén irodalmat, megérthetnek valamit a Biblia igazságaiból. Ez csak a Szentlélek munkája lehet, hiszen minden tudás Tőle származik.
A látható egyház keretein belül az is előfordulhat, hogy valaki annyira „megvilágosíttatik" a Lélek által, hogy tiszta testi értelemmel bír a lelki dolgok felől, és valamit megérez, megízlel az Írásokból, a menny dicsőségéből és Isten hatalmából (ld. Zsidók 6:4-5). Az istentelen Bálám próféta (II Péter 2:15-16) bizonnyal tapasztalta ezt, amit láthatunk is az Izráelre vonatkozó négy próféciájából (IV Mózes 23:7-10, 18-24; 24:3-9, 15-24), különösen azok bizonyos verseiből (23:10, 23; 24:5, 9, 17, 23). Tudta „a Magasságosnak tudományát" (24:16), és „Istennek lelke vala ő rajta" (2). Az igehirdetés által a Szentlélek valamiféle örömöt is adhat a nem választottaknak a lelki dolgok testi megértésében, mielőtt megbotránkoznának és elfordulnának (képmutató) hitvallásuktól (vö. Máté 13:20-21). A hitetlenek is egyedül a Lélek által részesülhetnek Isten teremtésének földi örömeiben, például egy gyönyörű naplementében, egy finom ebédben, vagy egy bonyolult gondolat megértésében. A Lélek részesíti tehát az elvetetteket a lelki dolgok testi megértésében és az ideigvaló örömökben. Sőt, az is előfordulhat, hogy elvetett hitetlenek, mint például Júdás Iskariótes, az Atyától, a Fiú által, a Szentlélek közvetítésével hatalmat nyernek a démonok kiűzésére (Máté 7:22, 10:1, 4, 12:28).
A Westminsteri hitvallás 10:4 három alátámasztó versével kapcsolatban megjegyezzük, hogy azok, akik megtapasztalják a „Lélek általános munkáját", csak testi értelemmel bírnak a lelki dolgok felől, azokat csak testileg ízlelték meg, de nem lélekben. Az ilyenek a Zsidók 6:8 alapján Isten közel vannak az átokhoz, ami Isten hatalmas, kárhoztató ítélete (Máté 25:41). A magvető példázata (Máté 13:3-9, 18-23) szól azokról is, akik valamiféle örömöt éreztek Isten királyságával kapcsolatosan, de csak egy ideig (20-21). A példázat és a magyarázat közé beékelődik néhány vers, amelyben Krisztus megerősíti, hogy Isten kiválasztó tanácsa határozza meg, mit válaszol az ember az evangéliumra (14-15, vö. Ésaiás 6:9-10, János 12:29-40). Azoknak pedig, akik nem választattak ki az üdvösségre, de mégis prófétáltak, ördögöket űztek és csodákat tettek (Máté 7:22), az Úr ezt fogja mondani: „Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők" (23). Krisztus, Isten testben eljött Fia, minden egyes embert ismer, így az a kijelentése, hogy „sohasem ismertelek titeket", az Ő szeretetére vonatkozik: „Soha nem szerettelek titeket, sem most, sem a világ kezdete előtt, sem a földi életetekben, soha!" Azok a javak, amiket az elvetettek kapnak, nem Isten szeretetét és kegyelmét közlik velük (Zsoltárok 73, Példabeszédek 3:33, Róma 9:13, 11:7-10), hanem az Atya, Fiú, Szentlélek Isten szuverén, mindent uraló gondviselését.
A Lélek e munkái általánosak abban az értelemben, hogy választottak és elvetettek is tettek csodákat (Máté 7:22). Minden választott és néhány elvetett is megvilágosíttatott és megízlelte a Lélek evangéliumának titkait, gyönyörködött azokban (13:20, Zsidók 6:4 5). Van azonban három nagy különbség e munkák tekintetében. Először, az elvetetteknek a Lélek csak testi megértést, örömet és ízlelést ad a lelki dolgok terén, míg a választottak lelki megértést, lelki örömet és lelki ízlelést kapnak (János 17:13, I Korinthus 2:14). Másodszor, a Lélek munkáját az emberek két csoportjával különböző céllal és indíttatással közli: a választottak Isten kegyelmében, az elvetettek pedig Isten gondviseléséből kapják. Harmadszor, a Westminsteri hitvallás a Lélek némely általános munkáiról beszél, mert a Lélek legnagyobb, állandó és üdvözítő ajándékaiban és munkáiban csak a választottak részesülnek, az elvetettek sohasem. Ezek a következők: az újjászületés, a bűnbocsánat, Krisztus nekünk beszámított igazsága, Istennek szívünkbe kitöltetett szerelme (Róma 5:5), az Úr győzhetetlen szerelmében való bizonyosság (8:37-39) stb. A Lélek ezen munkái közé sorolható a hathatós elhívás is, amiről a Westminsteri hitvallás 10:4 beszél: „A ki nem választottak, lehetnek bár [külsőleg] elhívottak az Ige szolgálata által, és a Lélek némely általános munkáit is megtapasztalhatják, mégsem jönnek igazán Krisztushoz, és ezért nem üdvözülhetnek." Nem rendeltettek el öröktől fogva az életre, ezért a Szentlélek soha nem hívta őket belsőleg és hatékonyan. Rev. Stewart
1 A ki nem választottak, lehetnek bár elhívottak az Ige szolgálata által (Máté 22:14), és a Lélek némely általános munkáit is megtapasztalhatják, mégsem jönnek igazán Krisztushoz, és ezért nem üdvözülhetnek (Máté 7:22, Máté 13:20-21, Zsidók 6:4-5)
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. Igény szerint postai kézbesítés is megoldható (természetesen díjmentesen). A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.