2014. május • XV. kötet 1. szám
Pergámum: gyülekezet, ahol a Sátán királyiszéke áll (1)
A pergámumi gyülekezetnek volt egy különösen kiemelkedő vonása: egy olyan városban lakott, ahol a Sátán királyiszéke volt (Jelenések 2:12-17). Ezt három különböző módon hangsúlyozza a Biblia. Egyrészt, ezzel kezdi az egész levelet: „Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke van” (13). Másodszor, kétszer beszél róla: a 13. vers elején, amint már idéztük, és a végén is: Antipás „megöleték nálatok, a hol a Sátán lakik”. Harmadszor, ezek a kijelentések egyediek: egyediek a Jelenések 2-3 leveleiben a hét gyülekezethez, sőt, az egész Bibliában is.
A gyülekezet megértésének kulcsa fizikai földrajzi helyzete, amely összefüggésben van a démoni földrajzi helyzettel (ha fogalmazhatunk így). Ez az ekkleziológiai és sátáni földrajz nagy jelentőségű: az ördög és a gyülekezet ugyanabban a városban lakozott, és ez lelkileg nagy hatással volt a gyülekezetre.
Mit mond tehát a Jelenések 2:13 a Sátán pergamumi jelenlétéről? Először is, hogy az ördög ott lakott. Mivel az ördög lélek, nincs szüksége házra, konyhára, ágyra vagy bármi effélére. Azt olvassuk azonban, hogy Pergamumban lakott, amikor épp nem úton volt (Jób 1:7, 2:2, I. Pét. 5:8): ott élt és ott tanyázott. Gyakrabban volt ott személyesen, mint bárhol máshol a világon! Micsoda hely!
Másodszor is, nemcsak ott lakott, hanem a trónja is ott állt. Szó szerint „a Sátán királyiszéke” (Jel. 2:13) a Sátán „trónja”. Ez a kifejezés az ő uralmáról, kormányzásáról, uralkodásáról beszél. Pergamumban az ördög jelentős hatalommal, befolyással és erővel bírt, sokkal inkább, mint máshol. Az ördög a „világ istene” (II. Kor. 4:4), amely világ legtöbb lakosa hitetlenségben és bűnben él és hal meg, tehát a Sátán szolgája és követője. Pergamumban azonban még ennél is erősebb volt, királyként uralkodva láthatatlan trónján.
Képzelhetjük, mit mondhatnak egyesek ezeket a gondolatokat olvasva: „Nem politikailag korrekt ilyet állítani! Ez visszavetheti Pergamum gazdaságát, ha így elijesztjük az embereket! Hogy mert ilyeneket állítani János? Az állítólagos apostol! Hol van a szeretet?!” A Szentírás azonban így szól: „Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke van… a hol a Sátán lakik” (Jel. 2:13). Ezek Jézus Krisztus (12) és a Szent Lélek szavai (17).
Harmadszorra, az ördögöt, aki Pergamumban élt és uralkodott, a Jelenések 2:13 kétszer is „Sátán”-nak (vagy ellenfélnek) nevezi. Ennek az oka a következő: ez a gonosz lélek, a démonok feje, különösképpen is jelen volt Pergamumban, mégpedig nagy hatalommal, hogy szembeszálljon Jézus Krisztus országával és ügyével, sokkal hevesebben, mint a Jelenések 2-3ban említett másik hat gyülekezetben, és mint általában a keresztyén egyház történelme során.
Néhány politikailag korrekt modern gondolkodó talán így ellenkezne: „De hát ezzel démoninak bélyegezzük Pergamumot! Nem szítunk ezzel erőszakot a város lakói és területe ellen?” Nem! A kereszténeknek jót kell tenniük ellenségeikkel és imádkozniuk kell értük (Mt. 5:44), nem pedig a Sátánt követniük azzal, hogy ártanak az ellenségeiknek vagy megrongálják tulajdonukat. Azzal, hogy Jézus Krisztus azt állítja, hogy a Sátán Pergamumban lakik, és onnan uralkodik, magyarázatot ad a gonoszság eredetére, amivel az egyháznak szembe kell néznie. Szava, a „kétélű éles kard” (Jel. 2:12), amely szájából jön ki (Jel. 1:16), egyenesen az ördög és a bűn ellen irányul, és bűnbánatra hívja az embereket!
Hogyan nyilvánult meg tehát Pergamumban, hogy a Sátán ott lakozott és ott állt a királyiszéke, illetve hogy ott különösképpen is jelen volt, mégpedig nagy hatalommal?
Pergamum városa sokféle bálványt imádott, pl. Zeuszt, Dionüszioszt, Athénét és másokat. Számos pogány temploma és oltára volt. Ettől azonban még nem emelkedne ki a Sátán trónjaként, hiszen akkoriban a Római Birodalom minden pogány városa bálványokat imádott, azokat a Jelenések 2-3-ban említett többi várost is beleértve.
Ami Pergamumot ebből a szempontból megkülönböztette a többitől, az Aesculapius vagy Aszklépiosz tisztelete, akit megmentőként, gyógyítóként és megtartóként imádtak. Aszklépiosz a gyógyítás és az egészség istene volt. Lenyűgöző temploma volt, amelynek romjai ma is láthatóak Pergamumban. Sokan ott aludtak a templomban, mivel úgy gondolták, hogy Aszklépiosz álmot ad nekik, ami alapján papjai értelmezik, hogyan gyógyulhatnak meg. A templom melletti forrásról úgy tartották, gyógyító erővel bír. A hívek áldozatot mutattak be Aszklépiosznak, vagy ajándékokat hagytak ott, cserébe a gyógyulásért. Pergamumban, Aszklépiosz temploma közelében apró égetett agyagból készült testrészeket találtak , melyek a sérült területet vagy végtagot ábrázolták. Nem csoda hát, hogy Pergamumot az ókori világ Lourdes-jának nevezték el.
Egy állatot különösen is Aszklépioszhoz kötnek: a kígyót. Aszklépiosz jelképe a botra tekeredő kígyó (amelyet a mai napig használ az orvosi társadalom). Amikor a templomokat Aszklépiosznak szentelték, a kígyókat is örömmel fogadták bennük. Kétségtelenül ilyen ünneplés folyt Pergamumban is. Aszklépiosz tiszteletére gyakran egyfajta nem mérges kígyót is használtak a gyógyítási rituálék során. Ezek voltak az ún. „aszklépioszi kígyók”, amelyek szabadon csúszhattak-mászhattak a hálótermek padlóján, ahol a betegek és sérültek aludtak.
Mi ennek az egésznek a keresztyén értelmezése? Ez az ördög tisztelete egy hamis isten, Aszklépiosz képében, akinek a jelképe a kígyó. A Jelenések 12:9 a „nagy sárkányt” vagy „az Ördögöt” vagy „Sátánt” szintén úgy említi, mint „ama régi kígyó”. Ezzel visszautal Mózes első könyvére, ahol az ördög a kígyó alakját használta, hogy megkísértse Évát, hogy egyen a tiltott gyümölcsből. A halál és a betegségek a kígyó képét használó ördög révén jöttek a világba, Aszklépiosz imádói pedig a kígyónak tulajdonították a gyógyítást és a megtartatást. Teljesen kifordult minden! Milyen démoni, milyen sátáni! Rev.Stewart
A régi szövetség elmúlt, új köttetett
Egy angliai testvérünk ezt írta: „A református tanítás szerint, ha jól értelmezem, az új szövetség olyan értelemben „új”, hogy ez az utolsó mozzanata annak, hogy Isten felfedi az Ő kegyelmi szövetségét, és jelzi az előképek beteljesedését. A Zsidók 8:13 („Mikor újról [ti. szövetségről] beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez”) úgy tűnik, ennél többről beszél: ez egy teljesen más szövetség. Igaz ez?”
Testvérünk egy másik részt is felhoz: „nem kegyelmezek többé az Izráel házának, hogy akármiképen könyörülnék rajtok” (Hóseás 1:6), ami alapján ezt kérdezte: „Mit mond ez számunkra Isten szövetségi ígéretéhez való hűségéről? Isten megszegte a szövetségét a tíz törzzsel?”
Ezt a két fontos és érdekes kérdést együtt tárgyalom, mert kapcsolódnak egymáshoz, és a válaszok ugyanazt a tanbeli igazságot állnak kapcsolatban. Ezenkívülmindkettő kapcsolódik az előző számunkban tárgyalt témához is.
A Zsidók 8:13 értelmezésében ugyan nem szeretnék egyedül a görög szóhasználatra támaszkodni, hiszen a legtöbb olvasónak nincs lehetősége ellenőrizni, hogy amit mondok, helyes-e, azonban azoknak, akik jártasak a görögben, feltűnhet, hogy az újszövetségi görögben két szó van az „új”-ra és kettő a „régi”-re. Thayer görög újszövetségi lexikonja1 szerint az újat kifejező egyik görög szó (νέος) jelentése „fiatal, mostani”. A másik „új” (καινός) szó jelentése „elsődlegesen minőségi értelemben új, friss, még nem viselt”. A Zsidók 8:13-ban a καινόςszó szerepel.
A görög ehhez hasonlóan megkülönböztet kétféle szót a régi kifejezésére is. Az első szó, az ἀρχαῖος jelentése időben értendő, és úgy jellemez valamit, mint ami ősi vagy nagyon régóta meglévő. A „régi”-re alkalmazott másik szó, a παλαιός jelentése: „többé már nem új, elkopott a használat során, nem jó használni”. Ez utóbbi szó fordul elő a Zsidók 8:13-ban is.
A két szó megkülönböztetése itt nagyon is fontos. Thayer felhívja a figyelmet, hogy az Írás ugyanezt a megkülönböztetést teszi nemcsak a Zsidók 8:13-ban, hanem akkor is, amikor az ó és új emberről beszél (pl. Efézus 4:22, 24). Természetesen, amikor Isten új emberré tesz bennünket, míg az ó ember teljesen romlott, az új ember nem lesz teljes egészében új személy: az ó ember teljesen romlott, és az új ember ugyanaz az ember megújulva, lelkileg átformálva, a bűntől felszabadultan. Új abban az értelemben, hogy bár ugyanaz a személy marad, többé nem a Sátán képét hordozza, hanem Isten képmását (Kolossé 3:10).
Ez meglepő magyarázat Zsidók 8:13-ra. A régi szövetség érvényét vesztette, bármelyikünk megmentésére tett minden erőfeszítése hasztalan, értéktelen és hiábavaló. Mindig ez jellemezte: Tartsd meg a törvényt, és élsz! A Zsidók 8:9 beszél a régi szövetségről és annak hasztalanságáról: „Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.” Azt a szövetséget nem tudták megtartani, hiszen az a törvény betartásán alapult, és Izráel nem tudott engedelmeskedni neki.
A szövetség lényegileg ugyanaz volt. Ez is Isten ígérete volt: „Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek” (III Mózes 26:12). Olyan szövetség volt, ami életet ígért: „ezt cselekedd, és élsz”. Még az Isten és népe közötti kapcsolat lényegét is meghatározta: aki szövetségi kapcsolatban élt Istennel, hasonlóvá kellett lennie Istenhez. Szentnek kellett lennie, azaz meg kellett tartania a törvényt. De erre képtelen volt!
Ekkor jött Krisztus. Ő örök szövetségi kapcsolatban élt Istennel a Szentháromságban, de úgy is, mint a Fiú, emberi testben. „Én és az Atya egy vagyunk” – mondta ki bátran (János 10:30). Ő megtartotta a törvényt. Tökéletesen megtartotta a törvényt – még akkor is, amikor mindenki elhagyta a Golgota keresztjén. Amikor csak haragot látott maga körül – amikor nem is érthette az okot, amiért át kellett élnie annak szörnyűségét, hogy Isten elhagyta – amikor csak azt tudta mondani: „A Te kegyelmed jobb az életnél” (Énekek éneke 3:4) – megtette, amit mi soha nem tehettünk volna meg. És mindezt értünk! A szövetség ugyanaz, de Krisztus elvégezte azt a hatalmas munkát, amelyet mi soha, egy örökkévalóság alatt sem tudnánk megtenni!
Megfizetett bűneinkért és vétkeinkért, és örökre elvette azokat, igazságot szerezve nekünk. Betöltötte a törvényt abban a szörnyű pillanatban, amikor összetört szívéből feltört az eget rengető kérdés: „Miért? Ó, Isten, miért?” De még akkor is ezt mondta: „Én Istenem, Én Istenem”. Mintha maga a pokol sem tudta volna befogadni azokat a szavakat, hanem visszatértek volna Isten trónjához: „Nem értem. Annyira sötét van itt. Az, akit szerettem, elhagyott. Nem tudom, hol van Ő. De még ha nem is tudom; ha nem is értem, vagy ha a harag már szinte elviselhetetlenül nagy is – Én Istenem, szeretlek Téged akkor is, és örökké szeretni foglak, még ha el is hagytál Engem. Szeretlek Téged teljes szívemből, lelkemből és erőmből. Szeretlek, annak ellenére, hogy elkárhozom.”
Ha le tudnánk tekinteni a pokol mélységébe, akkor sem tudnánk soha megérteni a Golgota lenyűgöző csodáját! Luther, akit ez teljesen lenyűgözött, így kiáltott fel: „Isten elhagyta Istent!” Értem!
Így tehát elvette bűneinket és vétkeinket. Mint Megváltónk, érdemesekké tett minket arra, hogy szövetségi életben éljünk Istennel. Egy Krisztus szenvedéséről szóló könyv így ír erről: „Amikor Urunk elindult a hosszú úton, fel a pokolból Atyjához, amikor „Elvégeztetett”; remegve és félve kinyújtotta kezét Isten trónja felé, és könyörögve tette le Isten lábai elé: „Vajon elfogad Az, akit az én lelkem szeret?” (Énekek éneke 3:4). És Isten mintha lehajolt volna szeretett Fiához, akiben gyönyörködött, és felemelte Őt jobbjához. „Atyám (Igen, ez alkalommal, újra „Atyám”), a te kezeidbe teszem le az én lelkemet”. És a menny a földön is háromszor hallhatóan visszhangozta: „Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm!”
Isten Fia újra befogadtatott Isten szövetségi közösségébe. Megtartotta a törvényt, betöltvén a régi szövetséget, amire mi nem voltunk képesek. És Ő mindezt értünk tette! Az igazi szövetség – a régi szövetség – de csodálatosan, dicsőségesen új. Erről beszél a Zsidók 8:13. Olvasd, és zengj halleluját!
A második kérdésre már nem jutott idő. Legközelebb foglalkozunk vele, ha az Úr éltet. Prof. Hanko
1 Thayer: A Greek – English Lexicon of the New Testament
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.