2016. november • XVI. kötet 7. szám
Isten hosszútűrése és a bűn története
Legutóbbi négy számunkban Isten hosszútűrésével foglalkoztunk, ahogyan az Ó- és Újtestamentumban találkoztunk vele. Kiemeltük azt is, hogy Isten ezt a tulajdonságát szuverén módon gyakorolja, csak a választottak irányában. De hogyan alakul ez az egész a bűn történelmi fejlődésével kapcsolatosan?
Kezdjük rögtön a bűn történetének elején: az I Mózes 3-ban leírt bűnesettel. Miért nem vetette a Felséges azonnal pokolra Ádámot és Évát, amikor ettek a tiltott gyümölcsből? Bűnükkel minden bizonnyal rászolgáltak erre. Isten örök tanácsában azonban elvégzett egy csodálatos tervet. Meg akarta dicsőíteni nagy nevét azzal, hogy Jézus Krisztusban üdvözít egy kiválasztott egyházat. Az első két emberi lény azonnali halála és kárhoztatása megállította volna az emberiség elterjedését. Mi lett volna akkor a világtörténelemmel? És mi lett volna az eljövendő Messiással?
Néhány évszázaddal előrébb tekintve elérkezünk az özönvízhez. Miért szólt Isten Noénak 120 évvel a globális katasztrófa előtt (I Mózes 6:3)? Nem azért, mert a Mindenható hosszútűrő volt azon kor elvetettei felé, hanem időre volt szükség mind a bárka építéséhez, mind ahhoz, hogy Noé prédikáljon Isten eljövendő ítéletéről (II Péter 2:5). Ebben a 12 évtizedben más választott szentek, mint Matuzsálem, meghaltak. Nem veszhettek el az özönvízben, mert az Jehova istentelenekkel szemben való bosszúálló haragjának képe volt! Isten hosszútűrése megmentette a bárkában utazó nyolc lelket; nem próbálta megmenteni a megátalkodott elvetetteket, akik a Felséges ítéletéből megfulladtak (I Péter 3:20).
Miért nem pusztította el az Úr hamarabb Sodomát? Nem arról van szó, hogy Isten minden egyes emberhez szeretettel és hosszútűréssel fordul. A sodomaiaknak meg kellett tölteniük hamisságuk kelyhét. Istentelenségük odáig fajult, hogy két idegen ellen csoportos homoszexuális erőszakot próbáltak elkövetni (I Mózes 19:1-11). Amíg a hívő Lót, az egyetlen választott ember Sodomában el nem távozott a városból, a Mindenható nem égethette azt el, amint Ábrahám jól megértette: „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?” (18:25). A tűz és a kénköves eső a pokol „örök tüzének” képe (Júdás 7, II Péter 2:6).
Mi a helyzet az egyiptomiakkal a II Mózesben? Hosszútűrő volt feléjük az Úr? Nem. Mózes beszéde és csodái által Isten megkeményítette a Fáraó szívét (II Mózes 4:21; 7:3, 13; 9:12; 10:1, 20, 27; 11:10; 14:4, 8), valamint szolgái (10:1) és népe (14:17) szívét. Az, hogy Isten megkeményítette az egyiptomiakat, abból származik, hogy öröktől fogva elvetette és gyűlölte őket (Róma 9:10-24; 11:7-10). Sőt, az egyiptomiak a szeretett Izráelért pusztultak el: „Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted. Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért” (Ézsaiás 43:3-4).
Miért nem pusztította el az Úr hamarabb Kánaán lakosait? Vajon azért, mert hosszútűrő volt irántuk? Nem. Az I Mózes 12-50 napjaiban egyszerűen nem volt elég leszármazottja Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ahhoz, hogy uralkodjanak a megígért földön. Emellett Kánaán népe még nem haladt eléggé előre a bűnben. Amint Jehova a szent föld elfoglalása előtt századokkal megmondta Ábrahámnak: „Csak a negyedik nemzedék tér meg ide [t.i. Ábrahám leszármazottai közül]; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be” (I Mózes 15:16). Akkor pedig Józsué kardját és Izráel nemzetét használta az Úr arra, hogy beteljesítse ítéletét Kánaán istentelen lakosain (vö. III Mózes 18).
Amikor a zsidók megfeszítették Isten Fiát, miért nem pusztította el Jehova Jeruzsálemet és a templomot korábban? Miért várt négy évtizedet 70-ig? Krisztus elmagyarázza, hogy a zsidóknak más bűnöket is el kell követniük, például üldözni az Ő követőit, ahhoz, hogy megérjenek az elkerülhetetlen ítéletre: „Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét! Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését? Annakokáért ímé, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök. Hogy reátok szálljon minden igaz vér, amely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek” (Máté 23:32-35). Ezen kívül először meg kellett menteni a Jeruzsálemben és környékén élő választott zsidókat, amint arról az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk is (pl. 2:41; 4:4; 6:1, 7).
Vajon az, hogy Isten megkímélte a pogány világot sok száz évig azelőtt, hogy Izráel Szentje elkezdte összegyűjteni katolikus, egyetemes egyházát (vö. Cselekedetek 14:16; 17:30) azt mutatja-e, hogy hosszútűrő volt ezen elvetett népek felé? Semmiképpen sem! Hogyan menthette volna meg a Szentháromság Isten a választott pogányokat az Újszövetség idején, ha századokkal hamarabb elsöpörte volna őseiket? Az Úr választottai ott vannak a régi bálványimádókat követő nemzedékekben és számtalan utódukban, beleértve a Kegyelmi Szövetség (többnyire pogány, azaz nem zsidó) olvasóit is.
Végül, vajon az Úr Jézus Krisztus második, az utolsó ítéletre való eljövetelének késedelme azt jelzi, hogy Isten hosszútűrő az elvetettekkel szemben? Nem. A Jelenések 6:9-11 az ötödik pecsétről beszél. János látta „az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak”. Ezután ezt a hangos kiáltást halljuk: „Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?” János látja, hogy „adatának azoknak egyenként fehér ruhák”. Ezután az őszinte kérésükre adott választ olvashatjuk: „és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az ő szolgatársaiknak, mind az ő atyjukfiainak száma, a kiknek meg kell öletniük, amint ők is megölettek”.
Tömören fogalmazva, az utolsó ítélet napjának késedelmére adott bibliai magyarázat az, hogy még több szentnek kell mártírhalált szenvednie, és az istentelen világnak teljesen meg kell mutatnia gonoszságát. Csak akkor lesz előkészítve a megdicsőült Krisztus útja, hogy visszatérjen szeretett népének megmentésére, és az Ellene lázadók megbüntetésére. „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot” (Lukács 12:32). Rev. Stewart
Lehetett volna beteg Krisztus?
Egy olvasónk ezt írta egy nemrég megjelent cikkel kapcsolatban: „Jézusnak előbb bűnbe kellett volna esnie, hogy megbetegedhessen, s így tapasztalatból ismerje a betegségeket, hiszen a test erőtlensége a bűn miatt van.
Először, a Máté 26:38 és a Róma 8:10 egyértelművé teszi, hogy éppen a bűn teszi a testet erőtlenné, sőt holttá. Jézus teste azonban nem volt sem holt, sem erőtlen.
Másodszor, Jézus nem győzte le a betegséget, és nem is ismerte azokat, hanem csak parancsolt nekik, hogy másokból eltávozzanak. Mi értelme lett volna, hogy megbetegedjen, ha csak egy szót szól és máris újra egészséges?
Harmadszor, Izráelben az áldozati báránynak épnek és egészségesnek kellett lennie. Ez Jézusra mutatott előre (I Péter 1:19). Ha lettek volna gyengeségei és betegségei, jó, ha saját hibáival tudott volna foglalkozni.
A Róma 8:3 ezt mondja: »Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben«. Jézus teste nem volt erőtlen, és ezt mindvégig megőrizte, amíg Isten el nem hagyta, és rá nem terhelte bűneinket. Ám még ekkor is képes volt a büntetés elhordozására, hogy azután kimondja: »Elvégeztetett!« Csak ezután lehelte ki lelkét.
Értettem, hogy a cikk célja annak bemutatása volt, hogy Krisztus mindenben megkísértetett, de nem vétkezett, azonban a megközelítést eléggé kifogásolhatónak találom. Megbetegedett, hogy gyógyíthasson! Ugyanezzel a logikával, az is igaz, hogy megszállott volt, hogy ördögöket űzhessen? Ráadásul, előbb bűnbe kellett volna esnie, hogy megbetegedhessen; de nem volt bűnös!
A cikk nem Isten dicsőségéből, hanem emberi megközelítésből indul ki.
Végül Jézus a mi erőtlenségeinket és betegségeinket hordozta el, ha sajátja is lett volna, akkor legfeljebb azt hordozhatta volna el.”
Azért írtam le az egész kérdést, mert szerzője volt olyan kedves, hogy alaposan megindokolta, miért nem ért egyet a korábbi cikk állításával, tudniillik, hogy a Szentírásban ugyan nem olvasunk arról, hogy az Úr beteg lett volna, ez mégis elképzelhető, hiszen mindenben hasonlatos lett hozzánk, kivéve a bűnt.
A kérdés Magyarországról érkezett hozzánk, és összefoglaltam az érveket. Kicsit az angol fordítást is javítottam, hogy az olvasók számára világosabb legyen. Remélem, hogy megfelelően visszaadtam az eredeti gondolatokat. Ha nem így lenne, kérem, jelezze nekem!
Értékelem, hogy az olvasó vette a fáradságot, hogy álláspontját részletesen kifejtse, és ezért lesz néhány téma, amit érintenünk kell ahhoz, hogy testvérünknek megfelelően válaszoljunk. Megéri az időt és az energiát, hiszen a Szentírás nagy „titkával” foglalkozunk: „Isten megjelent testben” (I Timóteus 3:16). Válaszolnunk kell testvérünk érveire, amelyek ezt az igazságot érintik.
Vitába szállok azonban a kérdezővel, amikor azzal vádol, hogy emberi logikával érvelek a Szentírás helyett. Szörnyű lenne, ha ezt tenném, hiszen meggyaláznám egyetlen Urunkat és Megváltónkat, ha csupán logikát használnék megtestesülése titkának magyarázatához. A vád annál súlyosabb, mivel már több mint 60 éve prédikálok és tanítok, és mindig azt tanítottam és hirdettem, hogy Megváltónk mindenben hasonlatos volt hozzánk, kivéve a bűnt. Ez magában foglalja a betegségeket és nyavalyákat is.
Jelen számunkban két állítást fogok kifejteni, amelyek református hitvallásainkban szerepelnek. A Belga Hitvallás 18. cikkelye, melynek címe: „Isten Fiának testté létele”, azt mondja, hogy Isten egyszülött és örökkévaló Fia „szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lett, valóságos emberi természetet öltött magára, annak minden gyarlóságával együtt, kivéve a bűnt”. Vegyük észre a „minden” szót, a „minden gyarlóságával együtt” kifejezésben. Ennek magában kell foglalnia betegségeinket is, mert az is egy gyarlóságunk (gyengeségünk).
A Belga Hitvallás 18. cikkelye a Zsidók 2:14-15-re is hivatkozik: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának”.
A Heidelbergi Káté 14. Úrnapja az Apostoli Hitvallás egyik részének magyarázata során ezt mondja: „Azt, hogy Isten örök Fia, aki igaz és örök Isten és az marad, Szűz Máriának testéből és véréből, a Szentlélek munkája által valóságos emberi természetet öltött magára a végett, hogy Dávidnak valóságos magva is legyen, atyjafiaihoz mindenben hasonlatos, kivévén a bűnt.” (HK 35). A Káté hivatkozik a Filippi 2:7-re: „Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén”. A következő kérdés (HK 36) a Zsidók 4:15-öt idézi: „Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt”.
Amit a Kegyelmi Szövetségben kifejtettem, a reformáció egyházainak tanítása volt az elmúlt 500 évben. Nem én találtam ki, hanem az igazság örökségének része.
Az a bibliai igazság, hogy Krisztus a szövetség feje és az emberiség feje, előhozza azt a kérdést, hogy a mi Urunk miként lehetett mindenben hasonlatos hozzánk, kivéve a bűnt, miközben szabad maradt a bűn terhétől és szennyétől. Ennek magyarázata több helyet kíván, mint amire itt lehetőség van, ezért ha Isten is úgy akarja, a következő számunkban folytatjuk. Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.