2018. október • XVII. kötet 6. szám
A keresztyén bölcsessége
Az ószövetségi bölcsességirodalom újra meg újra úgy határozza meg a bölcsességet, mint az Úrnak félelme: „az Úrnak félelme: az a bölcsesség” (Jób 28:28; vö. Zsolt 111:10; Péld 1:7; 9:10). A nagy valóság Jehova, a Teremtő, Úr, Megválót és Bíró, akit a Szentírás jelent ki. Teljes gondolkozásunkat és viselkedésünket az Ő tetszéséhez kell igazítanunk. Ő kell legyen létezésünk célja és értelme!
Gondoljuk át, hogyan alkalmazhatjuk ezt a keresztyén otthonra! Isten mindent lát és megítél, ami történik. Ezért félnünk kell Őt, és ahol szükséges, meg kell változtatni útjainkat. A férj a család feje, aki Krisztus szeretetében és Isten Igéje szerint kell vezessen. Nincs tehát helye bántalmazásnak vagy basáskodásnak! A feleségnek alá kell vetnie magát férjének az Úrban anélkül, hogy kénye-kedve szerint manipulálná őt. A szövetségi gyermekeknek tisztelniük kell szüleiket és engedelmeskedniük kell az Úrban anélkül, hogy feleselnének. A Jakab 3:17 úgy írja le az otthonunkban és azon kívül is gyakorlandó „felülről való bölcsességet”, mint ami „először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató”.
Mit jelent bölcsnek lenni az Úr napján? Azt jelenti, hogy mindent Krisztus halottak közül való feltámadása valóságának fényéhez igazítunk, ami a hét első napján történt. Bölcsességünk az, ha hálából megtartjuk az Úr törvényét (V Móz 4:6), beleértve a 4. parancsolatot is. Ezért részt kell vennünk egy hűséges egyház mindkét istentiszteletén, mint olyanok, akik lelkileg felkészültek Isten Igéjének hallására és az annak való engedelmességre. Gyermekeinket is arra tanítjuk, hogy bölcsen ezt tegyék. Bölcsnek kell lennünk, és az Úr napját Krisztus szavának sziklájára kell építenünk, nem pedig világi élvezetekre (vö. Máté 7:24-27). A hívő például nem foglal úgy repülőjegyet, hogy a hét első napján a repülőtéren kelljen lennie vagy repülnie kelljen.
A Példabeszédek három fő módon azonosítja a bolondot. Először enged a társai csábításának (pl. 1:10-19; 2:12-15; 4:15-17). Ez azt jelenti, hogy „rossz társasághoz” csatlakozik, és részt vesz bűneikben. Nem Istenhez és az Ő Igéjéhez alkalmazza magát (bölcsesség), hanem istentelen emberekhez és az ő útjaikhoz (bolondság).
Másodszor elcsábítják a nők (pl. 2:16-19; 5:3-23; 6:23-35; 7:4-27; 9:13-18). A paráznaság és a házasságtörés útja örökkétartó pokolba vezet. Vannak olyan balga nők is, akiket elszédítenek kéjsóvár férfiak. Éppen azt mondják nekik, amit hallani akarnak, hogy gyönyörűek és csodálatosak, csak azért, hogy ágyba vigyék őket.
Harmadszor nem hallgat a (kegyes) szüleire. Isten gyakran „fiamnak” (vagy lányomnak) szólít minket a Példabeszédekben, és azt parancsolja nekünk, hogy „hallgassuk” Őt (1:8), vagy valami hasonlót (pl. 2:1; 3:1, 11, 21; 4:20; 5:1). Földi apáink és anyáink ugyanígy beszélnek hozzánk. Ha nem figyelünk azokra, akik nagyon szeretnek minket, és akiket Isten (rendszerint) nagyobb bölcsességgel ruházott fel, a katasztrófa felé tartunk.
A Példabeszédek sokat beszél arról, hogy a kegyes feddést jól kell fogadni (pl. 9:7-9; 24:25; 27:5-6; 28:23). Bölcs dolog hallgatni az egyházi tisztségviselők testvéri intésére. Milyen gyakran mérgesek leszünk, ha feddés ér minket, sőt, még dohogunk is, mint a kisgyermekek!
A bölcsesség szükséges volta életünk sok különböző területét érinti. A bölcsesség először szükséges ahhoz, hogy jól használjuk nyelvünket. Ha bolond, bántó szavakat használunk mások háta mögött, a Facebookon, az egyházban vagy családunkban, nyelvünk „lángba boríttatik a gyehennától”, és ez a tűz gyorsan tud terjedni (Jakab 3:5-6)! Milyen nehéz „megszelídíteni” (7-8)! „Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja” (1:19-20).
Másodszor, bölcsességre van szükségünk a fegyelmezéssel kapcsolatban. A Példabeszédek 3:11-12 elmondja, hogyan kell az Isten kezéből jövő fegyelmezést elfogadni és megérteni: „Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az ő dorgálását. Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az ő fiát, a kit kedvel.” Isten bölcs és hasznos fegyelmezése fényében kell nevelnünk gyermekeinket is: „A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elűzi ő tőle azt” (Péld 22:15).
Harmadszor, a bölcsesség lehetővé teszi azt, hogy helyesen dolgozzunk, és felkeljünk álmunkból. „Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét. Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú” (Péld 6:6-11)
Negyedszer, bölcsességre van szükségünk annak a bolondságnak az elkerüléséhez, hogy másokhoz hasonlítgassuk magunkat: „Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek” (II Kor 10:12).
A Példabeszédek könyve külön felszólítja a fiatal férfiakat (és nőket) ahhoz, hogy növekedjenek a bölcsességben. Miért? Azért, mert általában nagyobb hiányuk van bölcsességben, mint ahogy hiszik. A fiataloknak nagy döntéseket kell meghozniuk barátságokról, továbbtanulás és munka ügyében, udvarlásról és házasságról, egyházról stb. Sokszor azt hiszik, hogy egyedül is meg tudják hozni ezeket a döntéseket, különösen hívő szüleik tanácsa vagy éppen beleegyezése nélkül.
Valljuk meg bolond bűneinket, és nyerjünk bűnbocsánatot a megfeszített Krisztusban! Könyörögjünk bölcsességért: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jak 1:5). Kiáltsunk érte teljes szívünkből, mint ezüstért, mint elrejtett kincsekért (Péld 2:3-4). Rev. Stewart
A föld sói
Egy olvasónk a Máté 5:13-ról kérdez: „Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”
A legelterjedtebb nézet szerint a só azokra a keresztyénekre vonatkozik, akik előkészítik azt a napot, amikor mindenki hinni fog az Úr Jézusban, és Isten királysága megvalósul ezen a földön. Ennek egyik módja az intézmények, az otthon, az egyház, az iskola, az állam, a munkahely és a házasság keresztyénné tétele (krisztianizálása). Ez a rész posztmillennista magyarázata. Ha Isten népe mindent megtesz azért, hogy ezt a világot keresztyénné tegye, elősegítik ezen a földön a mennyország létrejöttét.
Természetesen nevetséges azt gondolni, hogy elő tudjuk segíteni Krisztus királyságának megvalósulását. Egy ember azt mondta egy keresztyén főiskolára felvételiző unokámnak: „Láncfűrészemmel építem a királyságot”. Valószínűleg azt értette ezalatt, hogy láncfűrészével segít újjáépíteni a hurrikán által lerombolt házakat.
Jézus szétzúzza ezt a magyarázatot, amikor arról beszél, hogy Isten országa nem szemmel láthatólag jön el, mert az Isten népében van (Lk 17:20-21).
Nem akarok földi királyságot, mert annak állampolgárai még mindig bűnösök, beleértve saját magamat is. Olyan királyságot akarok, olyanra van szükségem, olyat várok, amelyben örökre szabad és mentes leszek a bűntől, hogy dicsőíthessem az Urat. Ez lelki királyság, amely „bennem” fog megjelenni, a Szentlélek munkája által, aki minden választottat részesít Jézus Krisztus keresztjének áldásában. Egy láncfűrész vagy bármely más földi eszköz nem fogja építeni a mennyek országát, akárhogyan is használják azt.
A só szükséges az állatok és az emberek életéhez és működéséhez. A középkor kezdetén a só miatt kelt útnak sok barbár törzs. A Máté 5:13 azonban nem erről beszél, hanem a „földnek sóiról”.
Ha máshol keressük a rész jelentését, eszünkbe juthat, hogy a sót évszázadokon keresztül tartósításra használták, főleg húshoz, különösen mielőtt tudtak volna hűteni. A só nem jó a hús nagyon hosszú időre való tartósítására, de egy ideig jól működött.
Jézus választott népét a Hegyi Beszéd első részében, rögtön a mennyei királyság valódi állampolgárait jellemző boldogmondások (Mt 5:3-12) után a föld sójának nevezi. Krisztus királyságának állampolgárait nem az jellemzi, hogy láncfűrésszel házakat építenek; ők a szegények, szelídek, lelkileg éhesek és szomjasak, irgalmasok, tisztaszívűek, békességre igyekezők és üldözöttek. Furcsa jellemzés lenne ez egy földi királyság állampolgárairól, de a mennyei állampolgárokra jól illik, mert Isten országa lelki.
Jézus azért beszél erről, mert a mennyei állampolgárok azért lehetnek a földnek sói, mivel ezek a tulajdonságok jellemzik őket. A világ egyedül azért létezik még, mert ők jelen vannak a földön. Ha a mennyország választott állampolgárai nem lennének jelen Isten teremtésében, a világ elpusztulna. A só tartósítószer, és a mennyei állampolgárok szükségesek ahhoz, hogy ez a jelenlegi teremtés megmaradjon, amíg minden egyes választott üdvösségre nem jut.
Először emlékeztessük magunkat arra, hogy Isten választottai nem egy olyan tömeg, amelyből valakit elvehetünk vagy amelyhez valakit hozzáadhatunk az egész kára nélkül. Isten népe Krisztus teste (I Kor 12), egy szerves egész, melyben minden tagra szükség van, és mindenkinek megvan a saját helye, amelyet egyetlen másik szent sem tölthet be.
Másodszor, minden választott megtartatik, és nem veszhet el (Jn 10:28-30). A világnak addig fenn kell maradnia, amíg az utolsó választott meg nem születik és Krisztusban való hitre nem jut.
Harmadszor, Isten a világot minden teremtménnyel együtt választottainak üdvösségre alkotta. Ezért mondhatja a Szentírás, hogy „azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak” (Róma 8:28). Az elvetés is szükséges a kiválasztáshoz, és Isten szigorú igazsága mutatkozik meg benne.
Emlékszünk, mit mondott Isten Ábrahámnak, amikor el akarta pusztítani Sodomát és Gomorát? Ábrahám tudta, hogy az igaz Lót Sodomában él, és csodálkozott, hogy egy igaz ember elpusztulhat-e az istentelenekkel együtt. A hatalmas Isten céljait nem merte megkérdőjelezni, de indirekt módon Lót megmentését kérte, amikor a városok megmaradásáért könyörgött. Isten biztosította Ábrahámot arról, hogy nem pusztítja el Sodomát, ha talál benne tíz igaz embert (I Móz 18:17-33).
A II Péter 3:9 hasonló szakasz, bár sokszor kiforgatják az elvetettek üdvözítésére vonatkozó hatástalan isteni kívánság eretnekségének alátámasztására. Péter napjaiban üldözték az egyházat. Az Úr nem tért vissza azonnal egyháza megmentésére, és úgy tűnt, mintha elmaradt volna megígért második eljövetele. Péter emlékezteti a szenteket, hogy Isten nem késlekedik ígérete beteljesítésével, hanem minden választottat meg kell menteni, mielőtt Krisztus visszatér! Ha Jézus akkor tért volna vissza, amikor a szentek akarták, akkor soha nem üdvözülhetnénk! Isten azonban hosszútűrő irántunk, és Krisztus nem jön el mindaddig, amíg minden választott meg nem születik és üdvözítő hitre nem jut. Minden ember felé irányul ez az isteni hosszútűrés? Nem! Isten hosszútűrése üdvözít (II Pt 3:15)!
Végül pedig mi magunk is csodálkozunk azon, miért nem nyílik meg a menny, hogy Isten szent haragja a pokolra vesse a bűnösöket. A világ tele van olyan emberekkel, akik közönyösek Vele szemben, megtagadják Őt, és szörnyű átkokkal káromolják az Ő nevét. Nyíltan kigúnyolják az Írásokat, és a legszörnyűbb bűnökben járnak, és ezeket gyakran törvénybe is akarják iktatni. Világunkban naponta mintegy 125000 meg nem született gyermeket ölnek meg. A homoszexualitást nyíltan gyakorolják Isten színe előtt. Világunk nemcsak cselekszi azokat, hanem az akképen cselekvőkkel egyet is ért (Róma 1:32). Az istentelenséget törvényessé tették, és ha valaki bűnnek nevezi ezeket, könnyen magára vonhatja az állam büntetését.
Összegezve, Isten szereti a választottait, és csak értük adta Krisztust. Nem pusztíthatja el az összes istentelent, amíg az utolsó választott nem üdvözül. Romlott világunkban valahol ott van az az istenfélő házaspár, akitől az utolsó választott meg fog születni.
Amikor eljön az üldözés, az istentelenek gyűlölete szorongatja Isten népét, és azon csodálkozunk, hogy miért nem jön el Krisztus megmentésükre, akkor emlékezzünk rá, hogy el fog jönni, de előbb az egész egyháznak meg kell születni és újra kell születni. Prof. Hanko
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, vagy ismer valakit, aki szívesen megkapná, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.