2014. szeptember • XV. kötet 5. szám
Saját életed gyűlölete (2)
Vegyünk most elő három bibliai példát olyan emberekre, akik gyűlölték saját életüket (Lukács 14:26). Elsőként itt van Zákeus (Lukács 19:1-10). Vagyona felét a szegényeknek adta, és kárpótlást ígért mindenkinek, akit vámszedőként becsapott, így szólván: „négy annyit adok helyébe” (8). Zákeus kiváló példa arra, hogyan gyűlölheti meg valaki saját életét a pénzzel kapcsolatosan, úgy, ahogy Krisztus tanította: „Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak” (Máté 6:24).
Másodszor itt áll előttünk a születésétől fogva vak ember a János 9-ből. Jézus meggyógyította és megváltotta őt. Amikor nem volt hajlandó megtagadni Jézust, kiközösítették a zsinagógából (34-35). Ő is olyan ember volt, aki a bibliai értelemben véve gyűlölte saját életét.
Egy harmadik példa a thessalonikai Jáson a Cselekedetek 17-ből. Házába fogadta Pált és Silást (7), amiért megragadták és a város elöljárói elé vonszolták őt (6-8), és kezességet kellett fizetniük, hogy békességben maradjanak (9).
Mit gondolnának az emberek, ha Krisztust és az Ő Igéjét követnéd életedben? Mit szólna családod, gyülekezeted? Hogyan reagálnának, ha hűségesebben engedelmeskednél Megváltódnak? Sokaknak nem tetszene. Szélsőségesnek, bigottnak kiáltanának ki. „Az emberektől való félelem”, beleértve a népszerűség elvesztésének félelmét is, „tőrt vet” (Példabeszédek 29:25).
Mi fog történni, amikor közeledni fog a vég, amikor Jézus szavai szerint „és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért” (Máté 24:9)? Mit teszel te vagy mit teszek én, ha börtönbe zárnak minket Krisztus nevéért? János apostol így ír: „És ők legyőzték azt [ti. az ördögöt] a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig” (Jelenések 12:11). Isten népéből sokan fizikai vértanúságot szenvednek; azonban minden keresztyén mártír.
Valamit ismerünk ebből, például az oktatás vagy a munka területén. Az iskolában vagy az egyetemen lepontozhatnak minket bibliai nézeteinkért. Sok munkából kizárnak bennünket, mert társadalmunk és a munkaadók két lábbal tiporják a negyedik parancsolatot. Keresztyén kiállásunk azt is eredményezheti, hogy nem léptetnek elő bennünket.
Saját életünk gyűlölete nemcsak valami tanács vagy ajánlás, hanem szükségesség. „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli … még a maga életét is, nem lehet az én tanítványom” (Lukács 14:26 – KJV fordítás). Aki nem gyűlöli meg saját életét, lehet, hogy emberek, hamis krisztusok vagy hitehagyott egyházak tanítványa, de Krisztus azt mondja, hogy nem lehet az Ő tanítványa!
Saját életünk gyűlölete nem csak az egyházi hivatalnokokra, az idősebb keresztyénekre vagy a buzgóbb egyháztagokra vonatkozik. Minden hívő számára szükséges! Az is fontos, hogy a meg nem tértek is megértsék, mert ismerniük kell a költséget (28).
Krisztus erről való tanítását nemcsak saját egyházunknak, hanem minden egyháznak tisztelnie kell! Bármelyik egyház, amelyik nem tanítja és nem tartja szem előtt azt az igazságot, hogy tagjainak gyűlölnie kell saját életüket, lassan hamis egyházzá válik, sőt, már most azzá lett!
Hiszen ezek nem csupán egy lelkipásztor szavai, hanem maga Jézus Krisztus Szava: „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom” (Lukács 14:26). Sőt, nemcsak néhány speciális hívőnek mondta, hanem „nagy sokaság” előtt jelentette ki, hozzájuk fordulván, szemtől szembe mondva nekik e szavakat (25).
A tanítványság e követelménye nem tetszőleges! Alapos oka van annak, miért kell meggyűlölni saját életünket ahhoz, hogy Krisztus tanítványai lehessünk. Álljon itt három egyszerű érv! Először, megváltásunk a bűnből való megváltás: eredendő és elkövetett bűntől való szabadulás. Saját bűneink gyűlölete mindenképpen része saját életünk gyűlöletének. Másodszor, a megváltás nem más, mint átkerülni Krisztus fennhatósága alá, aki azt mondta, hogy csak olyanok lehetnek tanítványai, akik meggyűlölik saját életüket. Harmadszor, az Isten országában való állampolgárság radikális önmegtagadást követel, Jézus parancsa szerint: „Hanem keressétek először Istennek országát” (Máté 6:33).
Meg kell jegyeznünk, hogy Krisztus is gyűlölte saját életét, hiszen alacsony születésű volt, és hagyta, hogy megvessék és elutasítsák, leköpjék és megkorbácsolják, elítéljék és megfeszíttessék, saját népe, a zsidók és a pogány világ által, amit a rómaiak képviseltek. Az Úr azért tette ezt, mert szeretett minket, „mindvégig” szeretett minket (János 13:1). Helyettünk halt meg, elszenvedve a bűneinkért járó büntetést, „mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen” (I Péter 3:18). És ki az a tanítvány? Valaki, aki tanul. Itt Krisztus tanulója, aki követi és például veszi Őt, a „fájdalmak férfiát” (Ésaiás 53:3).
Szeretett testvérem, ezeket saját gyakorlati tapasztalataidból értheted meg, abból, hogy hogyan lettél és hogyan maradtál keresztyén. Hány lehetőséged volt visszatérni a világba, a pogány vallásokhoz, a hitehagyott egyházhoz, ami sokkal egyszerűbbé tette volna életedet? Isten kegyelméből azonban nemet mondtál – nemet a családodnak, barátaidnak, ellenségeidnek, önmagadnak és saját életednek.
A Lukács 14:26 az igaz keresztyén egyik meghatározó jellemzőjét adja elénk: valaki, aki gyűlöli saját életét. A hívő ember olyan, aki gyűlöli saját életét, mert szereti Krisztust, aki megváltotta őt a romlásból, és elvezette Isten ismeretére.
Jó hír ez neked, ó, szorongatott hívő! Bűneid és gyengeségeid, utad nehézsége ellenére Krisztus tanítványa vagy! Jézus Krisztus maga beszél így a Lukács 14:26-ban. Légy hát bátor, és tartsál ki! Rev. Stewart
Kitörölve az Élet könyvéből
Egy testvérünk ezt kérdezi: „Mi, kálvinisták, hisszük, hogy Isten eleve elrendelt némelyeket az örök életre, másokat pedig az örök kárhozatra, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát és teljes hatalmát (Róma 9:22-23). Mit ért tehát Isten azon, amikor némelyekre úgy hivatkozik, mint akiket kitöröl az Ő könyvéből?”
Álljon itt az a három textus, melyre olvasónk hivatkozik!
„Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket. De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál. És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből” (II Mózes 32:31-33).
„A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt” (Jelenések 3:5).
„És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak” (Jelenések 22:19).
Az arminiánusok büszkén hivatkoznak ezekre és az ehhez hasonló szakaszokra, hogy be bi zo nyít sák félelmetes tanításukat az igaz szentek elbukásáról. Egyszer beszéltem egy hölggyel, aki arminiánus körökben nőtt fel. Arról beszélt, hogy Krisztust legalább hatszor fogadta el, és háromszor keresztelték meg, hiszen minden alkalommal, amikor elfogadta Krisztust, bár őszinte volt, mégis újra elbukott.
Ennek a képtelenségnek mond ellene a Szentírás a János 10:27-30-ban, ami egyébként meggyőzte a fent említett hölgyet arról, hogy az igaz szentek nem veszhetnek el. „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” Egy másik szakasz a Filippi 1:6: „Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig”. A szentek megtartatásának arminiánus tagadása Isten gyermekeit minden vigasztalástól megfosztja.
A Bibliában található kifejezés, „az Élet könyve” valóban az a könyv, amelybe Isten minden választott nevét feljegyzi. Ez a világ megalapítása előtt írattatott meg (Jelenések 13:8, 17:8). Meg kell jegyeznünk, hogy ez csak képi ábrázolás. Nem szabad földi fogalmak szerint gondolnunk rá, mintha Istennek lenne valamilyen könyve egy könyvespolcon, tele nevekkel, akiket meg akar menteni, és amelyikbe időről időre belepillantana, hogy felfrissítse emlékezetét, vajon kiket kell megmentenie. Ez a kifejezés a szuverén kiválasztás igazságának képes ábrázolása, miszerint Isten öröktől fogva eldöntötte Krisztusban, ki az Ő népe, és ki nem.
Amikor az Ige arról ír, hogy Isten kitöröl valakit az Élet könyvéből, a világban lévő egyház nézőpontjából beszél. Általánosságban, az egyház, ami az igaz egyház jeleit hordozza (Belga hitvallás 29), a választottakból áll. Vannak azonban olyanok az egyházban, akik jóllehet azt állítják, Isten választottai, és nevük benne van Isten könyvében, valójában nem szerepelnek abban.
Mózes, aki Krisztus ószövetségi előképe mint közbenjáró Isten népéért, azt mondja Jeho vának, hogy annyira szeretné, hogy népe a mennybe menjen, hogy hajlandó lenne akár a pokolra menni ezért a célért. Ez persze lehetetlen, de elárulja, milyen hatalmas volt Mózes buzgósága Isten népéért. Olyan hatalmas kijelentés volt ez Mózes részéről, amit nagyon kevés lelkipásztor merne megtenni, ha egyáltalán van ilyen. Krisztus azonban megtette!
Amikor Isten rámutat azokra a nagy bűnökre, amiket az egyház tagjai elkövettek vagy elkövethetnek, ezzel a figyelmeztetéssel zárja a leírást: „Akik ezeket megcselekszik, azokat kitörlöm könyvemből.” Azaz az ő neveik valójában nem voltak benne a könyvben, mert nem választottak, bár azt állítják, választottak, és a mennybe vezető úton vannak. Azt állítják, hogy neveik be vannak írva az Élet könyvébe, de meg kell tanulniuk, hogy azok a bűnök, melyeket elkövetnek, megfosztják őket a mennytől, és megmutatják, hogy ők valójában nem tartoznak Isten népéhez. Ez a szörnyű fenyegetés arról beszél ezen gonoszok számára, hogy igaz büntetésük a pokol, és bűnbánatot kell tartaniuk, hogy el ne vesszenek.
Erről szólnak ezek a szakaszok. A kiválasztás tana nagy vigasztalás Isten hívő gyermeke számára, de attól még, hogy tudjuk, hogy neveink be vannak írva az Élet könyvébe, nem fogunk világi módon és gondatlanul élni. Sőt, inkább alázatosan térdre borulunk, hálát adván mennyei Atyánknak irgalma gazdagságáért, melyet Krisztus Jézusban mutatott meg rajtunk. Prof. Hanko
-----------------------------------------------------------
Dordti Kánonok V, A szentek állhatatosságáról
6. Isten ugyanis, aki könyörületben gazdag, a kiválasztásra vonatkozó megmásíthatatlan céljának megfelelően nem vonja meg a Szentlelket teljességgel az övéitől még akkor sem, ha fájdalmasan elbuknak. S elbukni sem hagyja őket úgy, hogy elveszítsék az örökbefogadás kegyelmét, és a megigazultság állapotát, vagy elkövessék a halálos bűnt, és nem engedi meg, hogy teljesen elhagyatva az örök pusztulásba taszítsák magukat.
7. Mert Isten először is megőrzi ezekben a szentekben bukásukban is az újjászületés romolhatatlan magvát, hogy el ne pusztuljanak, és el ne vesszenek teljesen. Másodszor, Igéjével és Lelkével biztosan és hatékonyan megújítja őket a megtérésre, így szívbéli és Isten szerinti fájdalmat érezvén az elkövetett bűnök miatt, a hiten át és bűnbánó szívvel keresik és szerzik meg a bűnbocsánatot a Közbenjáró vérében. Ezután ismét megtapasztalják a megbékített Isten kegyelmét, a hiten keresztül magasztalják irgalmát, s ezentúl még buzgóbban munkálják a saját üdvösségüket félelemmel és reszketéssel.
8. Tehát nem saját érdemükből vagy erejükből, hanem Isten ingyen irgalmának köszönhetően nem esnek el teljesen a hittől és a kegyelemből, illetve amiatt nem maradnak meg a bukásukban mindvégig, hogy örökre elvesznének. Ha csak rájuk néznénk, nemcsak megtörténhetne, hanem kétségtelenül meg is történne, de ha Istenre tekintünk, látjuk, hogy ez semmiképp sem lehetséges, mert az Ő tanácsa meg nem változtatható, ígérete meg nem hiúsulhat, s az Ő célja szerinti elhívás nem vonható vissza. Krisztus érdeme, valamint az Ő közbenjárása és megőrzése nem hatástalanítható, s a Szentlélek elpecsételése sem érvényteleníthető, nem törölhető el.
Ha szeretné minden hónapban megkapni a Kegyelmi Szövetség (Református Hírek) című folyóiratot e-mailben, ezt kérjük, jelezze Vásárhelyi Bálintnak e-mailben. A folyóirattal kapcsolatos bármiféle észrevételt szívesen fogadunk! Hasonló témájú tanulmányokat itt olvashat. Amennyiben a továbbiakban nem szeretné olvasni a hírlevelet, ezt is jelezze a fent megadott elérhetőségen.