Luther Márton előszavai a Zsoltárok könyvéhez
(1) Előszó a német Zsoltárok könyvének átdolgozott kiadásához (1531)
Sokan voltak a régi atyák közül, akik e könyvet az Írás más könyveinél előbbre tartották és igen kedvelték. S jóllehet, elég dicséret az, amivel a mű mesterét méltatja, mégis illő, hogy dicséretünket és hálánkat mi is kifejezzük. …
S már egyedül azért is becses és kedves e könyv, mert oly világosan megjövendöli Krisztus halálát és feltámadását, s országa és az egész keresztyénség képének oly pompás rajzolatát adja, hogy méltán nevezhetnénk kis Bibliának, amely ennek minden tanulságát a legékesebb és legrövidebb formájában magában foglalja, mintha valaki mindezekből míves enchiridiont, azaz kézikönyvecskét készített volna; ezért úgy látom, hogy szinte maga a Szentlélek buzgólkodott az egész keresztyénségről s a szentekről egy kis Bibliát és példázatgyűjteményt összeállítani, hogy aki a teljes Bibliát el nem olvashatja, az egésznek summáját egy kis könyvecskébe foglalva megtalálja.
Ezenfelül ékes erénye a Zsoltárok könyvének, amelyért mintául szolgálhat, s amitől olyan szépen és édesen illatozik, hogy míg a többi könyvek a szentek cselekedeteivel vannak teli, ám szavaikból igen keveset említenek, ez nem csupán a szentek cselekedeteit jelenti meg, de szavaikat is, amelyekkel Istenhez szóltak, hozzá könyörögtek…
De mindezek felett azért oly nagyszerű e mű, mert a szentek beszédéből nem a legegyszerűbbeket és legközönségesebbeket adja elénk, hanem ezek legjavát, midőn nagy komolysággal a legmagasztosabb dolgaikról szóltak Istennel. Ennélfogva nem csupán a cselekedeteik közben kimondott szavakat idézi, hanem szívük és lelkük drága kincseit is megmutatja, azaz szavaik és cselekedeteik forrását, szívüket és gondolataikat, hogy láthassuk, miként tartották magukat minden dolgukban, veszedelemben és szükségben. …
Miben más leginkább a Zsoltárok könyve, mint a viharos szelek között komolysággal ejtett szavak? Merre lelsz még olyan ékes, örvendező szavakra, mint a dicséret és a hálaadás zsoltáraiban? Betekinthetsz itt minden szent szívébe, akárha gyönyörűséges és örvendezéssel virágzó kertbe lesnél, mint a mennyországba, ahol pompás, szépséges és derűs virágok nyiladoznak, mert Istenről és az ő jótéteményeiről való szép és vidám gondolatok öntözik őket. S mondd, hol találnál mélyebb, panaszosabb, keserűbb szavakat a szomorúságról, mint a könyörgésekben? Úgy látod bennük a szentek szívét, mintha a halálra vagy a pokolra vetnéd a szemeidet. Milyen gyászos és fekete ott minden Isten haragjának szomorú látványától! És nincs festő, aki szebben megfesthetné a félelem és a reménység szavait, s Cicero vagy más rétor, aki ékesszólóbban mondhatná el őket.
Ennek a legnagyobb szépsége pedig, amint mondtuk, az, hogy e szavak Istenhez s Istennel szólnak, amitől kétszeres komolyság és élet költözik beléjük. Mert amikor emberekkel váltunk szót efféle dolgokról, nem perzsel és követel olyan elevenen, és nem is nyílik meg oly nagyon a szív. Ezért, hogy a Zsoltárok könyve a szentek könyvecskéje lehet, s az ember minden dologban olyan zsoltárokra és igékre lelhet benne, amelyek megérintik, és olyannyira szívéből szólnak, mintha bizony egyedül érte tétettek volna ide, hogy ennél jobbat nem írhatott, de nem is kívánhatott volna. Ez pedig azért is kedvező, mert ha valakit e szavak megtalálnak, s gondolataival összecsendülnek, bizonyos lehet abban, hogy maga is a szentek gyülekezetéhez tartozik, s a szentek sorsa is olyan volt, mint ami neki kijutott, mert egy dalt énekelnek mindannyian; főképpen akkor, ha úgy emelheti Istenhez szavát, mint azok, ez pedig egyedül a hit által történhetik. Ezért az istentelen ember fanyalogva fordul el mindezektől. …
Summa, ha látni szeretnéd a szent és keresztyén egyházat egy kis könyvecskében eleven színekkel, élő alakban megfestve, vedd kezedbe a Zsoltárok könyvét, ezt az ékes, világos és tiszta tükröt, ez megmutatja neked, mi a keresztyénség. Igen, megleled abban magadat is, és a Gnóthi seautoni igaz értelmét, ezenfelül Istent és minden teremtményt is.
Adjunk hálát mi is Istennek az ő elmondhatatlan jóságáért, igyekezettel és komolysággal elfogadva, használva és forgatva a kapott javakat, Isten dicséretére és dicsőségére, hogy hálátlanságunkért büntetést ne érdemeljünk. Mert ezelőtt, a sötétség idején nagy kincs lehetett volna, ha valaki egyetlen zsoltárt helyesen megértett és értelmes német nyelven olvashatott vagy hallhatott volna, s mégsem fordítottak le egyet sem. De áldottak a szemek, amelyek látják, amit mi látunk, és áldottak a fülek, amelyek hallják, amit mi hallunk. S mégis aggodalmaskodom, látván, hogy mi sem járunk majd különben, mint a zsidók a pusztában, akik a mennyei kenyérről ezt mondták: „E hitvány eledelt utálja a mi lelkünk.” De tudjuk, mert meg van írva, hogy csapások sújtották őket, és elvesztek, ezért vigyázzunk, nehogy magunk is erre a sorsra jussunk.
Segítsen bennünket az Atya minden kegyelmével és irgalmával, a mi Urunk, Jézus Krisztus által, akinek dicséret és dicsőség legyen, tisztelet és hála e német Zsoltárkönyvért és megszámlálhatatlan és elmondhatatlan jótéteményeiért, mindörökkön örökké. Ámen, Ámen!
(2) Előszó a Zsoltárok könyvének kiadásához 1545-ben
Méltán lehetne a Zsoltárok könyve minden imádságot és ájtatosságot szerető keresztyén napi imádságos könyvecskéje. Ezért hasznos volna, ha a keresztyének olyan sokat olvasnák, hogy töviről hegyire ismerve szóról szóra megtanulnák és folyton ajkukon őriznék azt, hogy ha szólni vagy cselekedni kell, egy-egy mondását, akár a közmondásokat, elővehetnék. Mert úgy igaz, hogy ha az ájtatos szív imádkozni szeretne, itt illő és kedves zsoltárokra és igékre talál, méghozzá olyan formában, amilyennek egyetlen ember, sőt a világ összes embere sem alkothatta volna meg azokat. Mindemellett tanít és vigasztal az imádságban, és a Miatyánkhoz sok részében olyannyira hasonlít, hogy egyik a másikat világosan magyarázza, és pompásan egybeillenek. …
Magam is azt gondolom, hogy aki komolysággal törődik a Zsoltárok könyvével s a Miatyánkkal, hamarosan szabadságos levelet adhat a többi ájtatos imádságnak, mondván: ah, nem az az íz, erő, hév és tűz, amely a zsoltárokban ég, túl hidegek, túl kemények ezek az én szájamnak stb.
(Forrás: Luther, Martin: Bibliafordítás, vigasztalás, imádság. In: Csepregi Zoltán (szerk.): Luther válogatott művei; 5. Budapest, Luther Kiadó, 2011. 374-379.)