Rev. Dale Kuiper
A Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléről alkotott nézetünket a millennium (ezer év, Jel 20:1-7) értelmezése alapvetően meghatározza. Három ilyen értelmezés van: a posztmillennializmus, a premillennializmus és az amillennializmus. A posztmillenizmus azt az optimista nézetet takarja, hogy Krisztus a millennium után tér vissza, ami egy hosszú időszak, nem feltétlenül pontosan ezer év. Jézus a világot keresztyénesítve fogja találni, amelyben a bűnnek csak maradványai lesznek. A béke és igazságosság aranykora lesz ez, az emberiség legnagyobb része üdvözül, és a föld színéről eltűnnek a háborúk. Egy korábbi írásban megmutattuk, hogy ez az elképzelés nagyon sok tekintetben összeférhetetlen a Szentírással, ezért el kell vetnünk.
A premillennializmusra térve, az első benyomásunk az, hogy ez a nézet nem lehet Isten Igéjének tanítása, a premillennialisták közötti hatalmas különbségekből ítélve. Ha a Biblia valóban úgy mutatja be az utolsó dolgokat, ahogy ez az elképzelés bemutatja, néhány kisebb kérdéstől eltekintve nem teljes egyetértésnek kellene-e lennie? Azonban nem ez a helyzet. Amit tehát a premillennializmus meghatározásaként adunk, nem képviseli minden premillennialista, de a legtöbbjük igen. A történelmi premillennializmus az utolsó időkről alkotott azon nézet, miszerint Krisztus második eljövetelét egy pontosan ezer éves békeidő követ. Ezalatt Krisztus ezen a földön, egy földi királyságban uralkodik, majd eljön a vég. Egy kicsit radikálisabb forma a diszpenzácionalizmus. A diszpenzácionalista az emberiség történelmét hét különböző szakaszra vagy korszakra osztja, és azt tanítja, hogy Isten az emberi nemmel e korszakokban más alapelvek szerint cselekszik: ártatlanság, lelkiismeret, emberi kormányzás, ígéret, törvény, kegyelem és királyság. Ez a nézet azt is állítja, hogy az Egyház a Nagy Nyomorúság (vö. Mt 24:29) előtt elragadtatik. Ezt az elképzelést karolta fel az angol John N. Darby 1830-ban, és Amerikában széles körben elterjesztette a Scofield Magyarázatos Biblia kiadásával. Darby nézete az amerikai premillennializmus vagy darbyizmus névre hallgat. Ezt azonban nem a Biblia, hanem a Scofield Magyarázatos Biblia tanítja. Nem szabad a kettőt összekeverni: a Biblia Isten tévedhetetlen Igéje, míg a Scofield Magyarázatos Biblia egy megtévesztő kommentár, „magyarázó jegyzetekkel” a Szentírás szövege mellett. A premillennializmus soha nem jelent meg a hitvallásokban, hanem több felekezetből származó egyes emberek saját magyarázata. Soha nem képviselték kiváló teológusok, nem tanították olyan teológiákon, amelyek jelesek a bibliai tudományban és az exegézisben. Manapság ez változni látszik. A premillennializmus apránként beszivárog a reformátusok közé. Ezzel az áramlattal szemben vizsgáljuk meg röviden ezt a téves nézetet, hogy Isten népe számára biblikus mércét adjunk a megítéléséhez.
Most pedig vázoljuk fel röviden a premillennializmus tanítását. Főbb pontjai a következők:
A zsidók Isten eredetileg választott népe, ők az Ő Királysága. Isten hozzájuk intézte az Ótestamentum szavait és nekik ígérte a Messiást.
Amikor Krisztus eljött, a zsidók többsége nem ismerte fel Őt és nem hitt Benne. Ezt a lehetőséget nem látták a próféták, és Isten eredeti tervében sem volt benne. Mindazonáltal mivel Izráel tizenkét törzse elutasította Krisztust, segédeszközül folyamodott a pogányokhoz, ők alkotják az Egyházat, amit meg kell különböztetnünk a Királyságtól. Az Egyház tehát csak egy közjáték a történelemben. A keresztnél kezdődött, és a millennium kezdetén fog véget érni. Emellett a Szentírás kétféle címzettnek íródott. Egy része a zsidókhoz szól: az egész Ószövetség, az evangéliumok nagy része, különösen a hegyi beszéd, és a Jelenések néhány része. Az apostoli levelek és a Jelenések többi része az Egyháznak szólnak.
Bármely pillanatban, mindenféle megelőző jel vagy bejelentés nélkül bekövetkezhet az Elragadtatás (ld. I Thess 4:13-17, Mt 24:40-41, 25:13). Elragadtatás alatt azt értjük, hogy Krisztus hirtelenül és titkosan eljön, hogy felvegye Magához a levegőbe a feltámadott és élő szentek testét, míg a gonoszok holtan maradnak a sírban. Ez Krisztus eljövetele az Ő szentjeiért, és az első feltámadás.
Ezután következik egy hétéves szakasz, a Nyomorúság (a Dániel 9:24-27 hetedik hete). Ebben az időszakban mennek végbe a Jelenések 4:9-ben és a Máté 24-ben leírtak. Az Egyház természetesen nincs nyomorúságban, hiszen Urával van a levegőben.
Ezt követően Krisztus ismét eljön a földre szentjeivel. Ekkor következik be a második feltámadás: a nyomorúság idején meghalt szenteké. Krisztus második eljövetelével beköszönt a Millennium.
A Millennium eljövetelével visszatérnek a prófétai idők, mert Isten visszatér szeretett népéhez a zsidókhoz. Krisztus eljön a földre, egy földi királyságban uralkodik békességben és bőségben, melynek központja Jeruzsálem lesz. A zsidók országa visszaállíttatik Palesztinában, és a Messiás láttán az egész nemzet megtér Hozzá. Ezen időszak kezdetén a Sátán megkötöztetik, és Krisztus legyőzi az Antikrisztust az armageddoni csatában. A természet kikerül az átok alól: a sivatag virágba borul, és a vadállatok szelídek lesznek. Sok pogány is megtér, és bekerül ebbe a Királyságba.
A Millennium végén a Sátán egy rövid időre eloldoztatik.
Ezután lesz a harmadik feltámadás: a gonoszoké. Az ördöggel és annak angyalaival megítéltetnek, kevésnek találtatnak és örökre a pokol tüzébe vettetnek.
Végezetül megkezdődik az örök állapot a menny teljességével és a pokol gyötrelmeivel. Egyesek azt mondják, minden megváltott együtt fog lakozni az új égen és az új földön. Mások szerint a Királyság és az Egyház örökre el lesz választva, az egyik a földi Palesztinában, a másik a mennyben.
Nagy vonalakban vázoltuk tehát a premillennializmus elképzelését. Néhány szerző 22 külön eseményt sorol fel. Sok premillennialista igehirdető bonyolult táblázatokat osztogat a prédikáció előtt, hogy a hallgatók biztosan tudják őket követni. A premillennializmus főbb pontjai: hét korszak, nyolc szövetség, két második eljövetel, három vagy négy feltámadás és legalább négy ítélet. Nehéz elképzelni, hogy mindez a Biblia tanítása, ami egyszerű nyelven szól az egyszerű embereknek, sőt, a kisdedeknek. Most Isten tiszta, egyszerű, megújító Igéjéhez fordulunk, hogy megvilágosítsa előttünk ezeket a dolgokat.
A premillennialista gondolatok mögött lényegében az Izráellel kötött régi és az Egyházzal kötött új szövetség megkülönböztetése húzódik. Az a kérdés, hogy igaz-e az, hogy Izráel Isten Királysága, a pogányok pedig az Ő Egyháza? Vagy Izráel egy lelki fogalom, és Izráel az Egyház, az Egyház pedig Izráel? Ha a kegyelmi szövetség alapvető egységét kimutathatjuk, ha például Ábrahám és az újszövetségi pogányok Isten szemében egyek, ha Isten minden korban ugyanazon alapelv szerint bánik népével, mégpedig a hit szerint, akkor a premillennializmus elbukik, és csak a Szentírás találékony, de hamis értelmezésének nevezhetjük. A hit emberével, Ábrahámmal, akire minden zsidó büszkén vezette vissza családfáját, Isten örökkévaló kegyelmi szövetséget kötött (I Mózes 17:7). Ezt a szövetséget Ábrahám utódaival is kötötte (I Mózes 22:17. Az Úr világossá teszi, hogy az ő magvában, Krisztusban a föld minden nemzete megáldatik (I Mózes 22:18). A Galátziabeliekhez írt levélben Pál, a pogányok apostola Ábrahám példáját veszi elő, azzal feddve őket, mert a cselekedetekből akartak megigazulni. Egyértelművé teszi, hogy Isten egyedül a Krisztusba vetett hitet számítja be igazságul: „Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok Ábrahám fiai” (Gal 3:7). Később azt írja, hogy „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon” (13-14), végül e szavakkal zárja be a fejezetet: „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (28-29). Elfelejthetjük-e Isten megváltó munkájának egységét? Ábrahám magva, az igazi lelki Izráel azokból áll, akik hitet kaptak az Ő szeretett Fiában. Szoros kapcsolatban áll a fentiekkel az a tény, hogy Pál hangsúlyozza minden korok Egyházának egységét (pl. Róma 9:6-9, Ef 2:19-22, 4:4-6, Kol 1:16-20). Maga Jézus, a Jó Pásztor tudatában volt azok egységének, akiket az Atya nekik adott, hogy megváltsa őket. Ezt mondta a zsidóknak Salamon tornácán: „Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor” (Jn 10:16).
A premillennialisták által leginkább hivatkozott rész, az I Thesszalonika 4:13-17 nem bizonyít semmiféle hirtelen, titkos „elragadtatást”, sem az igazak és a gonoszak külön-külön való feltámadását. Ehelyett a következőket tanítja: Krisztus láthatóan, észrevehetően (kiáltás, szózat, harsona) tér vissza. Az elhunyt szentek teste feltámad, és közvetlenül ezután elváltoznak azok a szentek, akik életben vannak Krisztus eljövetelekor – a rész semmit nem mond a gonoszakról. A szentek örökre Urukkal maradnak, és nem jönnek vissza erre a földre megdicsőült, lelki, romolhatatlan testükben, hanem Krisztussal lesznek a mennyei dicsőségben. Sőt, maga Krisztus teszi világossá, hogy csak egyetlen feltámadás lesz: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására” (Jn 5:28-29). Az Írások Krisztus egyetlen visszajöveteléről, egyetlen feltámadásról és egyetlen ítéletről tesznek tanúbizonyságot.
A hiba e rendszer támogatóinak értelmezési módszerében rejlik. Megbízható szabály, hogy az Ige nehezebb szakaszai, mint például a Jelenések 20, egyszerűbb részek fényében értelmezendőek. Nem tudunk menekülni attól az érzéstől, hogy a premillennializmus egy előre elgondolt elképzelés, amit a Szentírásból kiragadott nehéz szakaszok alapján bizonyítanak, majd sok egyszerűbb részt megpróbálnak összhangba hozni ezzel az elmélettel. A végeredmény Isten Igéjének és megváltó művének szétszabdalása. Isten azonban egy! Igéje egy, két testamentumban elénk adva, próféciákban és beteljesedésben; Jézus Krisztus váltsága is egy!
Közel élünk annak az időnek a végéhez, amit a Jelenések 20 ezer évnek nevez. Ez a millennium pünkösdkor kezdődött, és akkor ér véget, amikor az idő és a történelem véget ér. Krisztus személyesen és láthatóan visszatér, előhívja a halottakat a sírokból és a tengerből, és minden embert megítél cselekedetei szerint. Juhait egybegyűjti a mennyei hazába, ahol sok hajlék van. Ne hallgasson el a református bibliai igazság: „Isten Fia a világ kezdetétől fogva annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egységében magának egy, az örök életre kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe” (Heidelbergi Káté 54. kérdés). Boldogok azok, akik ennek élő tagjai!