A zsoltárok éneklése nyilvános istentiszteleteken
Bill Whyte
Vajon van-e Istennek joga arra, hogy kijelentse, hogyan kell Őt imádni? Vagy felhatalmazást kapott az ember arra, hogy nem ihletett dicséretekkell áldozzon, az ő saját (romlott) találmányai és újításai szerint? Ez az a lényeges kérdés, amelyet kielégítő módon kell megválaszolnunk, mielőtt Istent helyesen imádhatnánk.
Mindenhol az Írásban, Isten népét figyelmeztetik arra, hogy nem szabad meghamisítaniuk Isten Igéjét soha és semmilyen módon.
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek (5 Mózes 4:2).
Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból! (5 Mózes 12:32).
Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy (Példabeszédek 30:6).
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [Hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeibõl, az Isten annak részét eltörli az élet könyvébõl, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak (Jelenések 22:18-19).
Világos ezen igeversekből, hogy a Biblia tökéletes és teljesen elég minden hitbeli és gyakorlati dologra, és ezért, nem szabad hozzátenni. Ez az elv áll az Isten dicséretének éneklése tekintetében is. Isten az Ő végtelen tökéletességében nem hagyta az embert sem tudatlanságban sem megfelelő eszközök nélkül, arra vonatkozóan, hogyan kell őt imádni, lévén, hogy Ő kegyelméből adott nekünk egy dicséreteket tartalmazó könyvet, amelyik el nem választható része az Ő Igéjének: a Zsoltárok Könyvét.
Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, [annak] a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze. Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által (2 Sámuel 23:1-2).
Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól (1 Krónika 16:9).
Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak (Efézusbeliekhez 5:19).
A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak (Kolossébeliekhez 3:16).
Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen (Jakab 5:13).
Az Újszövetségben maga Krisztus, az Úr adott parancsot és irányítást az Isten imádatát illetően: „Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják" (János 4:24).
A „lélek" szóval Krisztus arra utal, amit Isten Lelke ihletett, vagyis a Bibliára, mert „A teljes írás Istentõl ihletett (2 Timóteus 3:16). Innen az következik, hogy az énekelt dicséretek tartalma a Zsoltárok könyve vagy , másszóval, a Zsoltároskönyv.
Az „igazság"-ra való utalás azt jelenti, hogy semmilyen, az istentiszteleteken Istennek felkínált dicséret nem tartalmazhat hibákat vagy tévedéseket, hanem teljesen tiszta kell legyen. Ez, természetesen, nem igaz az emberek által alkotott énekek és dalok esetében, mert a nem ihletett ódákban az ember szava nem „igazság". Ráadásul, ezek gyakran tartalmaznak tanításbeli tévedéseket, sőt még kárhozatos eretnekségeket is. Mennyire másként volt ez Dávid, a zsoltárok fő emberi írója esetében. Mint „Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze" ő igazán és bátran kijelentette, hogy „Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által (2 Sámuel 23:1-2). Melyik nem ihletett „ének"-író merné ezt mondani a saját szerzeményeiről? Mégis, ilyen személyek szeretnék azt, hogy az ő költeményeiket énekeljük az Isten által ihletett zsoltárok helyett, amikor nyilvánosan imádjuk a Mindenhatót!
Miután Isten Igéjéhez (s eképpen a Zsoltárokhoz, mint az Isten énekelt dicséreteinek könyvéhez) nem szabad sem hozzátenni, sem elvenni abból, ezért ez számunkra az abszolút végső tekintély kell legyen minden, az Isten imádatára vonatkozó dologban.Mennyire visszataszító kell hát akkor legyen a nem ihletett énekeskönyvek egyre növekvő száma az igaz és élő Isten előtt, aki nem kevesebbet vár el mint igaz engedelmességet és és az Ő Igéjének teljesítését! „Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét" (Zsoltárok 105:2).