Átértelmezett emberiség
Rev. Angus Stewart
Napjaink erkölcsi relativizmusában az emberiség nagyszabású átértelmezése folyik. A férfit és a nőt magasabb rendű állatoknak értelmezik, míg néhányan egyes állatokat személyeknek tekintenek. Mindeközben a még meg nem született csecsemőket sok országban nem tekintik személyeknek, hogy ezzel igazolják gyilkosságukat.
A homoszexuálisok élettársi kapcsolata is megjelent, és sokan a házasság újraértelmezését követelik, hogy abba értsék bele két férfi, illetve két nő kapcsolatát is.
Mások a házasság további változataiért szállnak síkra. Logikus, hogy ha a házasságban nem számít a nem, miért számítana a mennyiség? Miért ne lehetne poligámia, akár többnejűség, akár többférjűség? Ha a két férfi között fennálló természetes akadályt félre lehet állítani a házasság útjából, hogyan igazolhatunk bármilyen alsó korhatárt a nemi közösségre nézve?
A mai divatos nézet a transgender elmélet, melynek keretében a férfi és nő, a fiú és lány, a fivér és nővér, az unokaöcs és unokahúg, a nagynéni és nagybácsi stb. fogalmát átértelmezik.
Mi a helyzet egy biszexuális férfi vagy nő „jogaival”? Miért nem házasodhat meg két emberrel: valakivel a saját neméből, valakivel pedig az ellenkező nemből? Meg kell tagadnunk tőle a „házassági egyenlőséget”? Mi a helyzet a transzneműek (akik nem fogadják el saját nemüket és szerepüket) biszexuális házasságával? Mit jelent a házasságtörés vagy a vérfertőzés egy olyan világban, ahol a nemet és a házasságot átértelmezték?
Miközben elveszítik objektív erkölcsi mércéjüket és identitásukat, és átértelmezik az embert, a személyt, a házasságot és a nemet, néhány ember egyre toleránsabb és elfogadóbb lesz a bestialitással (állatokkal való fajtalankodás) szemben. Elvégre nem a tolerancia a legfőbb erény, amint folyton hirdetik nekünk? Napjaink visszatérő gondolata ez: Ki vagy te, hogy ítélj? Különben is, mi a rossz a bestialitással, ha alapvetően mi is állatok vagyunk?
Mindeközben a „bigott” definícióját kiterjesztik mindazokra, akik megkérdőjelezik a legújabb átértelmezéseket, vagy éppen szembeszegülnek azokkal. Egyre több gyalázattal illetik ezeket az „intoleráns” és „szűklátókörű” embereket, sőt, a „gyűlöletbeszéd” vádjával jogi eljárást indítanak azok ellen, akik a liberális átértelmezéssel ellentétes nézeteket képviselnek.
Az emberiség, a személy, a házasság és a nem átértelmezése mellett és előtt áll Isten átértelmezése. A szeretetet toleranciának értelmezik, majd a bűn, különösen a szexuális bűnök elfogadásának, sőt, ünneplésének. Ezt az átértelmezett szeretetet húzzák rá Istenre, aki úgy állítanak be, mint ha egy tehetetlen isten lenne, csupán egyetlen, átértelmezett tulajdonsággal. Azonban az igaz Isten és az Ő szeretete örökkévaló, változhatatlan, bölcs, szent és igaz.
Az emberiséget tehát azért értelmezik át, hogy támogassák annak kívánságait, és a végtelenül igaz Istent a bűnös ember képére formálják.