Újraházasodás és a Máté 19:9
Rev. Angus Stewart
1. A házasság egy férfi és egy nő „egy testté” való egyesülése (I Móz 2:24, Mal 2:14-15, Máté 19:4-5, I Kor 6:16, Ef 5:31), ami addig tart, amíg „a halál el nem választ” (vö. Róm 7:2-3, I Kor 7:39). Így az újraházasodás, amíg az egyik fél házastársa él, házasságtörésnek számít (Máté 5:32, Márk 10:2-12, Luk 16:18, Róm 7:2-3). A történelmi keresztény egyháznak is ez volt az álláspontja az első kb. 1500 évében és alig volt ezzel ellentétes vélemény. Ez az anglikánok, a Testvériség (Brethren) és a Protestant Reformed Church és testvéregyházainak, valamint missziói területeinek (Amerikában, Kanadában, Észak-Írországban, Szingapúrban és a Fülöp-szigeteken) és sok holland reformátusnak a tradicionális álláspontja. Vannak olyan presbiteriánusok, kongregacionalisták, baptisták és más felekezetűek, akik ugyanezen a meggyőződésen vannak.
2. A Máté 19:9 az egyetlen olyan bibliai vers, amit ha önmagában nézünk lehet, hogy megengedi az „ártatlan fél” újraházasodását, amíg a házastársa még életben van. Azonban egy ilyen magyarázatot a következő három tényező kizár:
a) Isten Igéjének sok más világos helyével állna ellentmondásban:
Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik. (Máté 5:32)
A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el. (Márk 10:11-12)
Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik. (Luk 16:18)
Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy. (Róm 7:2-3)
Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. (I Kor 7:10-11)
Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban. (I Kor 7:39)
b) Nem illik a szövegkörnyezetbe. Sohasem hallottam senkit sem, aki arra a tanításra, hogy az „ártatlan fél” újraházasodhat, akkor is, ha a házastársa még él, úgy válaszolt volna, mint ahogy azt a tanítványok tették Krisztus tanítására azonnal: „Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni” (Máté 19:10). Ezt a felkiáltást gyakran az az álláspont okozza, mely szerint nincs újraházasodás (még az „ártatlan fél” számára sem), amíg a házastársa él. Hasonlóan, Krisztus válasza a tanítványok tiltakozására teljesen összhangban van azzal a tanítással, hogy senki sem házasodhat újra, amíg a házastársa él, de azzal viszont nem, hogy az „ártatlan fél” újraházasodhat, amíg a házastársa él. Jézus azt állítja, hogy: „vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért” (12. v.). Isten Fia rámutat arra, hogy isteni megvilágosodás kell ahhoz, hogy valaki „bevegye” a tanítását: „Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott. [...] A ki beveheti, vegye be.” (11-12. v.). Ez megmagyarázza, hogy miért van egyeseknek nehézségük Isten Igéjének ezt az igazságát elfogadniuk. Különösen ez a helyzet ma, hiszen a miénk egy „parázna nemzetség” (Máté 12:39, 16:4), mint amelyik az első században az írástudókat és farizeusokat követte, akik azt tanították, hogy a házastárs „vétke nélkül” is el lehet válni (Máté 5:31-32, 19:3-9).
c) Kizárja az I Korinthus 7:10-11, ahol Pál apostol összefoglalja és előadja Jézus Krisztus földi szolgálata során közölt tanítását: „Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék. Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével ...” Az ihletett Szentírás itt kettő, és csakis kettő, opciót tanít az elvált nőnek (vagy férfinak): (1) maradj házasság nélkül vagy (2) békülj ki a házastársaddal. Harmadik opció (az újraházasodás) nincs megemlítve. Jézus Máté 5-ben, Márk 10-ben, Lukács 16-ban és a Máté 19-ben található tanításához hűen Pál nem ad engedélyt az újraházasodásra, amíg valakinek a házastársa még él.
Ezért a kivételt tartalmazó rész („hanemha paráznaság miatt”) nem az újraházasodást lehetővé tevő kivétel (mialatt a házastárs még él), hanem egy válást megengedő kivétel: „a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő” (Máté 19:9).
3. A házasság felbonthatatlan köteléke biblikus tanítás, amit Isten a teremtéskor fektetett le (I Móz 2:24), az ószövetségi próféták hirdettek (Mal 2:10-16), Krisztus újra megerősített (Márk 10:2-12, Luk 16:18) és az Újszövetség apostolai is tanítottak (Róm 7:2-3, I Kor 7:39). Ez egy kép arról a nagy titokról, ami Krisztus és az Ő kiválasztott egyházának egyesülése (Ef 5:32).