(4) Róma politikai hatalma napjainkban
Vatikán
A Római Katolikus Egyház mai politikai hatalmának vizsgálatát szinte egyértelműen a Vatikánnál kell kezdenünk, ami egy szuverén városállam Róma városán belül. Az 1929-ben alapított Vatikánváros területre (0,44 km2) és népességre (kb. 800 fő) nézve is a világ legkisebb állama. Állampolgársága 100%-ban római katolikus. Legmagasabb rangú tisztségviselői a római klérushoz tartoznak, és nem örökletes, választott uralkodója a pápa. A jezsuita Thomas J. Reese megemlít még néhány érdekességet erről az egyedülálló államról.
„A… Vatikánváros a nemzetközi törvény által elismert szuverén állam… A Vatikánváros uralkodójaként a pápa Európa utolsó abszolút uralkodója, az övé a legfelsőbb törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalom is. Övé a Vatikán teljes vagyona is, hiszen ebben az állami gazdaságban nincsen magántulajdon, leszámítva az alkalmazottak és a lakosok személyes ingóságait… [A Vatikán] célja, hogy egy olyan nemzetközileg elismert területet biztosítson, ahol a Szentszék teljes szabadságban, mindenféle politikai közbeavatkozás nélkül működhet.”i
A Szentszék saját állítása szerint a világ legrégibb folyamatosan működő diplomáciai szolgálatával bír, ami már egészen a Niceai Zsinat (325) óta létezik. Ezt a világ egyik legkiválóbb diplomáciai testületei között emlegetik.
„A nunciusok [azaz a pápai nagykövetek] … a pápa nevében szólnak a helyi kormányokhoz és a helyi egyházokhoz. Mint feladatukhoz értő, hivatásos diplomatákat világi partnereik képzésük, tapasztalataik és az országban való kiterjedt kapcsolatrendszerük miatt elismerésben részesítik. Míg a legtöbb nagykövetségnek csak kevés kapcsolata van a kormányzati körökön kívül, a nunciusok a helyi egyházakon keresztül számtalan olyan információhoz hozzáférnek, amelyek a legtöbb nagykövetség számára elérhetetlenek. A kapcsolatok hírszerző képességét a CNN vagy a CIA is megirigyelhetné. Ez az egyik oka annak, hogy az országok fontosnak tartják, hogy legyen nagykövetségük a Szentszéken. Flynn, [Amerika vatikáni] nagykövete [1993 és 1997 között] ezt írja: »Ha szeretnéd tudni, mi történik Mozambikban« vagy más országokban, »van legalább egy katolikus munkás, aki ott dolgozik a szegények között, a falvakban, a tanyákon, a köznép között, és jelent a Vatikánnak. Beszélek a Vatikánnal, és a Vatikán meg tudja nekem mondani, mi történik éppen Líbiában«.”ii
Róma politikai hatalma azon alapul, hogy körülbelül egymilliárd tagja van, ami a Föld népességének mintegy hatodát teszi ki. Így Róma a világ legnagyobb nemzetközi szervezete. Szerte a világon sok szavazópolgár és sok hatalmas ember római katolikus. Mindannyian a „Szentatya”, „Krisztus helytartója” fennhatósága alatt állnak, és teljes engedelmességgel tartoznak a pápának, még ha ezt nem is adják meg mindig.
„…a Vatikánváros államának »polgárai« … a világ minden részén élnek. Mindenki, akit római katolikusnak kereszteltek, és nem hagyta el az Egyházat, vagy az Egyház nem közösítette ki, a Vatikánváros polgára. Ezek a polgárok abszolút, teljes, feltétlen lelki és politikai hűséggel tartoznak a Vatikánváros szuverén uralkodójának, függetlenül attól, hol élnek, és milyen törvények vannak abban a népben, ahol élnek.”iii
Az Amerikai Egyesült Államok
Bár sokan nem tudják, de Róma nagy politikai befolyással bír az Egyesült Államokban. A római katolikus szociális tanítás, ami XIII. Leó Rerum Novarum (1891) és XI. Pius Quadragesimo Anno (1931) című enciklikáiban kristályosodik ki, valamint a liberális protestantizmus szociális evangéliuma elősegítette Amerika leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke, a demokrata Franklin Delano Roosevelt megválasztását és többszöri újraválasztását, valamint a New Deal megvalósítását, ami magában foglalta többek között az állami közbeavatkozást, a javak állami újraelosztását és a szakszervezeteket is.iv
Amerika és a Szentszék között csak 1984-ben jöttek létre a formális diplomáciai kapcsolatok, és az USA azóta különféle események kapcsán azóta is sokszor kért segítséget a Vatikán nagyköveteitől.
„A Vatikánt… titokban arra használták, hogy üzeneteket juttassanak el olyan országokhoz, melyekkel az Egyesült Államok nem ápol túl jó kapcsolatokat, például Irak, Irán vagy Líbia. Az iráni nuncius meglátogatta az amerikai foglyokat az amerikai nagykövetségen, az iraki nuncius pedig segített két amerikai rabnak visszanyerni szabadságát 1995-ben.”v
Az USA-ban ma nagyobb a római katolikusok aránya, mint valaha, sőt, ők alkotják a legnagyobb felekezetet a világ leghatalmasabb nemzetében.vi Biztosan örülne John Ireland (1838-1918), a minnesotai Saint Paul érseke, akinek ez volt a híres kijelentése:
„Hadd mondjam el, hogyan képzelem el azt a munkát, ami Isten gondviseléséből az Államok katolikusainak feladata a következő évszázadra nézve. Két része van: tegyük Amerikát katolikussá, és oldjuk meg az egyetemes egyház azon fő problémáit, amelyekkel a vallás korunkban szembesül… A feladat meghatározza a felelősség mértékét… A cél az, hogy Amerikát katolikussá tegyük… Az Egyház diadalmaskodik Amerikában, a katolikus igazság az amerikai befolyás segítségével szárnyakra kel, és bejárja a mindenséget.”vii
A republikánus George W. Bush valószínűleg a legnyíltabb Róma-párti amerikai elnök volt a történelemben.viii Többször úgy hivatkozott II. János Pálra, mint nagy lelki és erkölcsi vezetőre. A 43. elnök 2008. április 16-án a Fehér Házban rendezte a 265. pápa, XVI. Benedek születésnapi ünnepségét.
Az elnökjelölt demokratikus szenátor Barack Obama társjelöltjéül Joe Biden szenátort, egy ír-amerikai római katolikust választott. A száztagú szenátus első és harmadik legliberálisabb politikusa meg is nyerte a 2008-as választást, a római katolikus szavazatok felével.ix Néhány római katolikus a Vatikán jobboldali bioetikája miatt Obama ellen szavazott, mások – hűséges abortuszellenes hittársaik felháborodására – azért szavaztak Obamára, mert egyházuk baloldali szociális gazdasági ideológiája nagy mértékben megegyezett az elnökjelöltével, vagy a liberális média kampánya miatt stb. Az amerikai római katolikusok mindig a leginkább „haladó” szemléletűek a globális római egyházban, és egyre inkább baloldaliak, ugyanakkor egyre jobban megosztottak. John Ireland érsek ennek már nem örülne annyira…
Az Európai Unió
Az Európai Gazdasági Közösség (EGK, 1957), későbbi Európai Közösség, majd Európai Unió (EU, 1992) névváltoztatásai fontosak, hiszen egy európai szuperállam felé mutató integrációs folyamatot tükröznek.x Adrian Hilton ezt írja:
„A [mai EU] alapötlete [római] katolikus politikusoktól származott, többek között a német [Konrad] Adenauer, [a belga] Paul-Henri Spaak, illetve [a francia] Jean Monnet és Robert Schuman. Ezek mind kereszténydemokraták voltak, akiket a katolikus szociális tanítás nagy mértékben befolyásolt.”xi
Robert Schuman, „Európa atyja” különösen buzgó katolikus volt, és XII. Pius, Aquinói Tamás és Jacques Maritain hatása alatt állt. Adenauerrel és Alcide de Gasperivel, az olasz kereszténydemokrata párt alapítójával együtt ők voltak az európai egyesítés úttörői. A Vatikán már megkezdte „szentté avatásukat”, mintegy jutalmul azért, hogy a római katolikus alapelvek szerint megalapították az új Európát. Az Európai Unió „egységes piaca”, társadalmi hozzáállása és szociális politikája a vatikáni szociális tanítás fogalmai. Róma a liberális protestáns egyházakkal együtt erősen támogatja a fokozódó európai integrációt, de nem lelkesedik azért, hogy az (iszlám) Törökország is tag legyen.
Róma azonban nem tart mindent a kezében az egyre jobban szekularizálódó EU-ban. II. János Pál pápa Európát Mária kezébe helyezte, és próbálta elérni, hogy az Európai Alkotmányban (2004) szerepeljen a kontinens keresztény múltja, a Vatikán képviselői azonban nem tudták megvalósítani a pápaság egyik fontos célját, azaz azt, hogy Európa „keresztény [azaz római katolikus] örökségét” megemlítsék.xii
2004-ben az Európai Parlament nem hagyta jóvá Rocco Buttiglione, egy római katolikus olasz kereszténydemokrata politikus kinevezését európai megbízottnak, mert azt tartotta, hogy a homoszexualitás bűn. Az Európai Parlament azóta az egész EU-t felszólította az egynemű kapcsolatok kötelező elismerésére. Az EU támogatja az őssejtkutatást, és egyre jobban pártolja az abortuszt is.
Róma szerint II. János Pál, a lengyel pápa kulcsszerepet játszott a kelet-európai kommunizmus lerombolásában, mivel lelki támogatást nyújtott a rendszer megbuktatásához.xiii Akár így történt, akár nem, csalódott abban a reményében, hogy a lengyelek más római katolikusokkal együtt felkeljenek a vasfüggöny mögül, és Nyugat-Európában felelevenítsék a római katolicizmust. A szekularizáció az Atlanti-óceántól az Urálig terjed. Részben a pedofil (vagy homoszexuális) papokkal kapcsolatos botrányokból fakadóan a római katolikus papnövendékek száma egész Európában csökken.xiv A római katolikus Ír Köztársaságban a papi hierarchia nyomása ellenére egy népszavazáson (1995. november 24.) (szűk) többséggel eltörölték a válás alkotmányos tiltását.
Az Egyesült Nemzetek Szövetsége
A Népszövetséget (1919) az I. világháború (1914-1918) után, arra feleletül alapították, mint egy nemzetközi testületet, ami a leszerelés, a kollektív együttműködés, tárgyalások és a diplomácia útján hivatott megelőzni a háborúkat. Az Egyesült Nemzetek Szövetségét (ENSZ, 1945), a Népszövetség nagyobb hatalommal bíró utódját a II. világháborút (1939-1945) követően alapították, amit elődje nem tudott megakadályozni.
„A pápaság kezdetektől fogva… erőteljesen támogatta az Egyesült Nemzetek Szövetségét, annak problémái ellenére, mint a béke legnagyobb reménységét.”xv Róma többször javasolta, hogy terjesszék ki az ENSZ hatáskörét, sőt, azt is felveti, hogy a háborúk megelőzésére az egységes világkormány lenne a megoldás. A II. Vatikáni Zsinat GAUDIUM ET SPES kezdetű lelkipásztori konstitúciója az Egyházról a mai világban (1965) említi ezt a nagyszabású tervet, ami valójában az Antikrisztus világméretű királysága lesz, akinek napjaiban a háborúnak vége lesz (Máté 24:6-7; vö. I Thessz 5:3; Jel 13:3-4, 8, 12, 14-17):
„Nyilvánvaló tehát, hogy minden erőnket megfeszítve elő kell készítenünk azt az időt, amikor a nemzetek egyetértésével száműzhető lesz minden háború. Ez persze azt követeli, hogy hozzanak létre egy mindenki által elismert egyetemes világtekintélyt, mely hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy biztosítsa mindenkinek a biztonságot, az igazságosságot és a jogok tiszteletben tartását. Addig is azonban, amíg sor kerülhet ennek az annyira kívánatos tekintélynek a létrehozására, a mai legfőbb nemzetközi testületek minden erejükkel iparkodjanak kidolgozni az alkalmas eszközöket a közös biztonság megvalósítására. Ahhoz, hogy a béke a népek kölcsönös bizalmából fakadjon, s ne a fegyverektől való rettegés kényszerítse rájuk, mindenki fáradozzék azon, hogy a fegyverkezési verseny valahára véget érjen, s valóban megkezdődjék a leszerelés, de nem egyoldalúan, hanem igaz és hatékony biztosítékok birtokában szerződésekkel meghatározott azonos lépésekkel.”xvi
Róma felívelő útja
A hatalmat meglehetősen nehéz mérni, és ez valószínűleg különösen igaz a Római Katolikus Egyház politikai hatalmára, amelynek középpontjában egy egyházi intézmény áll. Egy külső szemlélő által adott rövid vázlat, mint ez a jelenlegi is, nem adhat teljes képet egy ekkora témáról. Azonban többé-kevésbé világos, hogy Róma kezében jelentős geopolitikai hatalom van, bár nem minden úgy történik, ahogy szeretné. Azt szokták azonban mondani, hogy a pápák nem években, hanem évszázadokban gondolkodnak.
Róma egyháza ma számadatait tekintve erősebb, mint valaha, de tankérdésekben is megosztottabb, mint bármikor ezelőtt. A Biblia próféciáinak keretein túl senki nem tudhatja, mit hoz a jövő, csak a szuverén Isten. Meggondolhatjuk azonban, hogy a Vatikán hova akar eljutni jelenlegi munkái és politikai megnyilvánulásai által. Mivel a győztes kombinációt keresi, hogy egy agresszív módon szekuláris és pluralista világban visszaállítsa helyzetét, Róma fő lépései a nagyobb vallási és politikai hatalom irányába a hamis ökumenizmus (más keresztyén egyházakkal és közösségekkel) és a szinkretizmus (a pogány vallásokkal). A Szentszék egy világvallást akar, ahol a pápa az istenné lett ember földi királyságának feje.
Ha többet szeretne olvasni magyarul, kattintson ide.