Isten szuverén szeretete, vigasztalásunk
Prof. Robert D. Decker
A következő kérdésre kellett válaszolnom: „Isten szeretetének hangsúlyozása az arminiánizmushoz vezet, vagy Isten népének vigasztalásához?" Elsőre nem értettem a kérdést. Miként vezethetne Isten szeretetének hangsúlyozása arminiánizmushoz? Egy kis gondolkodás után azonban rájöttem, mi állhat a kérdés mögött.
Vannak, akik hangsúlyozzák Isten szeretetét. Azt mondják, Isten szeretet. A Biblia valóban kijelenti, hogy Isten szeretet. Ezek az emberek azonban azt állítják, hogy ez azt jelenti, hogy Isten mindenkit, minden embert szeret. Isten természetéhez tartozik, hogy mindenkit szeressen. Mivel pedig Ő a szeretet, Isten nem tud gyűlölni. Isten nem tud és nem is vet el embereket, nem kárhoztatja őket örökkétartó szenvedésre bűneik szerint. Isten szeretetéből kifolyólag mindenkinek ad egy esélyt, hogy megmeneküljön. Csak azt kárhoztatja Isten, aki makacsul és kitartóan visszautasítja, hogy bűnbánatot tartson és megtérjen. Isten mindenkinek felkínálja szeretetét. Sokan odáig elmennek, hogy Isten valójában mindenkit megment, még a hitetleneket is. Eszerint a nézet szerint tehát az egyház feladata, hogy Isten szeretetéről úgy prédikáljon, mint mindenkinek valósággal felkínált ajándékot. Az egyház mindenkinek mindenhol meg kell mondja: „Isten szeret téged!", „Istennek csodálatos terve van életeddel!", „Isten meg akar téged menteni!" Szeretet, szeretet és szeretet! Soha nem szabad Isten haragjáról és ítéletéről beszélnünk!
Isten szeretetének e népszerű felfogása nemcsak az arminiánizmushoz vezet – ez az arminiánizmus, ha nem az univerzalizmushoz. És ez az elképzelés semmi vigasztalást nem nyújt Isten népének! Vigasztaló tanításnak hangzik, hogy Isten mindenkit szeret és senkit nem gyűlöl, de valójában Isten szeretetét függővé teszi az ember ingatag és bűnös akaratától. Ha az ember elfogadja Isten felkínált szeretetét, Isten megmenti. Másként szólva, Isten nem tud szeretni, ha az ember nem szeret! Semmi bizonyosságunk nincsen Isten szeretete felől! Az ember egyik nap szeret, másik nap gyűlöl. Nincs benne semmi vigasztalás! Ha pedig ez igaz, kicsoda Isten? Az arminiánus felfogás szerint valójában az ember az Isten, hiszen szeretete nélkülözhetetlen. Ez istenkáromlás! Ebből a nézőpontból az arminiánizmus ugyanolyan káros a keresztyén hitre nézve, mint a liberalizmus.
Mindebből az a félelem támadhat a reformátusok szívében, hogy Isten szeretetének túlhangsúlyozása az arminiánizmushoz vezet. Egyetértek, hogy az arminiánizmust mindenképpen el akarjuk kerülni. Valójában azonban ez a félelem alaptalan. Miért? Mert Isten szeretetét leíró arminiánus felfogás nem Isten szeretetéről szól, hanem annak eltorzított, megrontott elképzelése. Ha Isten szeretetének biblikus fogalmát hangsúlyozzuk, úgy, amint az a református hitvallásokban is áll, nem jutunk el az arminiánizmushoz, sőt, Isten szeretetének helyes felfogása az arminiánizmus halálát jelenti. Ezzel egyidőben pedig bizonyos, maradandó vigasztalás Isten népe számára. Az egyház feladata tehát Isten szeretetének hangsúlyozása. Ez a feladatunk, hogy megismerjük és megvédjük az igazságot, hogy Isten népét vigasztaljuk és Isten nevét dicsőítsük.
Nézzük végig ezt a témát az alábbi pontok szerint:
Isten szuverén szeretete, vigasztalásunk
- Micsoda ez a szeretet?
- Tulajdonságai
- Isten népének vigasztalása
Micsoda ez a szeretet?
Mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy a szeretet, minden szeretet Istentől származik. Ez azt jelenti, hogy a szeretet nem az, amit a világ annak hív. A világ sokféle szeretetről beszél: szülői, házastársi, baráti és sok más szeretetről. A világ sokféleképpen szól a szeretetről. Valójában úgy beszél a szeretetről, mint ami orvosság minden problémára. Azt mondják, a világnak csak egy kis szeretetre van szüksége. Ez nem szeretet! Legjobb esetben is csak valamiféle természetes vonzalom vagy vonzódás. Általában azonban csak földi, érzéki és gonosz, a test és a szem kívánságához, az élet büszkeségéhez tartozik. A világ szeretete igazából Isten szeretetének teljes ellentéte. A világ szeretete gyűlölet Isten, az Ő Krisztusa és az Ő népe felé. Nem is tud lényegileg más lenni. Nem számít, milyen mézes-mázos szavakat mond a világ a szeretetről, mert gyűlöli Istent és az Ő ügyét. Ez nem az én véleményem, ez áll Isten Igéjében. A Biblia azt tanítja, hogy „a test gondolata ellenségeskedés (gyűlölet) Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róma 8:7).
Pozitív módon fogalmazva, a szeretet Istentől van. Isten az egyetlen forrása minden szeretetnek. Nem lehet szeretet Istenen kívül: az egyetlen szeretet Isten szeretete. A szeretet Isten tulajdonsága, isteni lényének jellemvonása, hasonlóan többek közt a szentséghez, kegyelemhez és irgalomhoz. Az I János 4:8-ban ezt a mindenekfelett csodálatos állítást olvassuk: „Az Isten szeretet". Az Isten szeretet! Legjobb tudomásom szerint ehhez hasonlót nem olvasunk Isten semelyik tulajdonságával kapcsolatban sem. Olvasunk olyat, hogy Isten kegyelemmel teljes, irgalommal teljes, szent, szeretetteljes. Az I Jánosban azonban azt olvassuk, hogy Isten szeretet. Ez azt is jelenti, hogy minden tulajdonsága közt Isten elsősorban szeretet, a szeretet Isten lényegéhez tartozik. Mindenben, ami, amit cselekszik, amit akar, elhatároz és megtesz, szeretet! Isten mint Mindenható Úr, szuverén Teremtő, mindenek Fenntartója és választottainak Megváltója Krisztusban – mindebben Isten szeretet.
Micsoda ez a szeretet? A Kolossé 3:14-ben ezt olvassuk: „Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele". A szeretet egy kötelék. Egyesít, eggyé tesz. A szeretetben kettőből egy lesz. Egy kötelékkel egyesíttetnek, egy gondolatra, egy akaratra és egy kívánságra. A szeretet egy közösségben megélt egység. Sőt, a szeretet a tökéletesség, az erkölcsi tökéletesség köteléke. Ez az, amit a Biblia szentségnek nevez. A szeretet efféle kötelék. Ez egyébként annak az oka, hogy miért nem létezhet a szeretet a bűnös, hitetlen világban. A szeretet az igazság és az erkölcsi jóság kötelékében egyesít. És húzzuk alá, hogy a szeretet mindenekelőtt Istenben van. Isten, az Atya, Fiú és Szentlélek szoros közösségi kötelékben él, amely Isten saját igazságának és szentségének tökéletességén alapul. Isten szereti Önmagát, és nincs szüksége semmi más Rajta kívül létezőre. Isten a tökéletesség kötelékében él.
A csoda az, hogy Isten szeretett és ma is szeret minket! Öröktől fogva szeretett minket. A világ alapítása előtt szeretetéből elrendelt minket, hogy elváltozzunk az Ő Fia képmására (Efézus 1). Isten, akinek nincs szüksége ránk, úgy határozott, hogy szeretetét kitölti ránk, és bevon minket szövetségi közösségébe. Isten e szeretete természetesen elsősorban Krisztusban és keresztjén nyilvánult meg. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3:16). „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt" (Róma 5:8). Isten úgy szeretett minket, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta a keresztre, a pokol kínjaira, a halálra és a sírba érettünk. Ha Istennek erre a csodálatos szerelmére tekintünk, és mint romlott, ingatag bűnösök, belegondolunk saját értéktelenségünkbe, az ihletett apostollal együtt csak így tudunk felkiáltani: „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk …" (I János 3:1). Ez Isten szeretete! Lássátok Isten szeretetét! Csodálkozzatok el rajta, és legyetek hálásak érte!
Az a kérdés, miként vehetjük Isten szeretetét? A válasz: a Szent Lelken keresztül. A Szent Lélek, aki kitöltetett a mennybe felment Krisztustól, Isten szeretetét közli szívünkkel. A Biblia ezt mondja: „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség" (Galátzia 5:22). Vegyük észre, hogy a szöveg nem a Lélek gyümölcseiről, hanem a Lélek gyümölcséről beszél. Nem sok gyümölcs van, csak egyetlenegy. A Lélek egyetlen gyümölcse Isten szeretete, és ez a szeretet-gyümölcs nagyon sok erényből és áldásból áll. Öröm, békesség, béketűrés és a továbbiak mind Isten ama szeretetéhez tartoznak, ami a Lélek gyümölcse. Minő gazdag gyümölcs!
Isten szeretete, amit a Szent Lélek által közöl velünk, láthatóvá válik bennünk. Megnyilvánul bennünk ez a szeretet abban, hogy szeretjük testvéreinket, a velünk lévő szenteket. Azt jelenti, hogy sosem bántjuk őket és nem szólunk gonosz módra felőlük. Mindig a javukat keressük, sőt, még életünket is készen vagyunk letenni testvéreinkért. Ezt nagyon nyomatékosan hangsúlyozza a Szentírás. Az I János 3-4-ből megérthetjük, hogy ha nem szeretjük testvéreinket, valójában Istent sem szeretjük. Jézus mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok" (János 13:35).
A szeretet tulajdonságai
Isten szeretetének két fő jellemzője van. Mindenekelőtt szuverén szeretet. Erről a Biblia szinte minden oldalán olvasunk. Az V Mózes 7:7-8-ban Mózes így szól Izráelhez: „Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel az szeretett titeket az Úr…". Isten szeretete semmiben nem függött Izráeltől. Tény és való, hogy Izráel sokszor megmutatta, hogy lázadó és keménynyakú nép. Semmi nem volt bennük, ami méltóvá tette volna őket Isten szeretetére. A Biblia az Efézusi levél 1:3-11-ben azt tanítja, hogy az Isten „megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban, A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtése előtt" (v.3-4), „Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által" (v.5). Isten mindezt szeretetben, az Ő szuverén szeretetében tette. Ugyanitt olvashatjuk azt is, hogy az Ő szeretete az „Ő akaratjának jó kedve szerint" (v.5) való. Isten szabadon úgy döntött, hogy szeret minket Krisztusban. Az I János 4:10 azt írja: „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ő szeretett minket …". Ebből a szeretetből fakad minden szeretet: Isten szeretete felénk, a mi szeretetünk Isten felé és a velünk lévő szentek felé. Minden szeretet ezen alapul: nem mi szerettük Istent, hanem Ő szeretett minket. Mindig Isten szeretete az első. Azon kívül nem lehet szeretet.
Ez Isten szeretetének szuverenitása. Negatív módon azt jelenti, hogy Isten szeretete nem függ semmitől és senkitől, Istenen kívül. Nem azért szerette Izráelt, nem azért választotta népéül, mert Izráel erre méltó volt, sem Izráel szeretetéért; egyszerűen azért, mert Isten szerette őket. A világ teremtése előtt Isten szeretetben kiválasztotta választottait Krisztus Jézusban. Ennek az oka nem a választottban van. Istennek nincs szüksége a mi szeretetünkre ahhoz, hogy szeressen minket. Az Ő szeretete szuverén. Saját akaratának jó tetszése szerint, saját szuverén döntése alapján szeretett minket. Pozitív módon megfogalmazva azt jelenti, hogy mindig Isten szeretete az első. Ez a forrása minden szeretetünknek, akár Isten felé, akár felebarátunk felé irányul. A bennünk lévő szeretet valójában nem a miénk, hanem Istené.
Ez mindenféle arminiánizmus végét jelenti. Az arminiánizmus Isten szeretetét második helyre teszi. Az arminiánius szerint Isten minden embert szeret, de nem tud senkit megmenti, kivéve ha az ember szereti őt. Isten szeretete ezek szerint nem az ember szeretetének szuverén forrása, hanem az embertől függ, az ember korlátozza azt, és csak egy válasz az emberi szeretetre. Ez a Biblia drága tanításának ellentéte, és lehetetlenné tesz Isten gyermekei számára bárminemű vigasztalást.
Isten szeretetének másik fő vonása annak partikularitása. Erről is bőséggel tájékoztat minket a Szentírás. A klasszikus példa a Róma 9:13: „Jákóbot szerettem, Ézsaút pedig gyűlöltem". Sokan úgy próbálják ezt félremagyarázni: „Ézsaút kevésbé szerettem". Ez azonban teljesen értelmetlen. Az itt álló szó a gyűlölni. Isten gyűlölte Ézsaút, és szerette Jákóbot. Ez elég nyilvánvalóvá vált a tőlük származó két nép történelmében. Izráel Isten választott és drága népe volt, amíg Edom mint Isten ügyének megátalkodott ellensége jelent meg. Jézus is többször tanított erről az igazságról. A János 6-ban és 10-ben a mi Urunk azt mondja, hogy eljön, és leteszi életét azokért, akiket az Atya szeretett és Neki adott: juhaiért. A hitetleneknek azt mondja, hogy nem az Ő juhai, és így nem hallják és nem követik Őt. A János 17-ben Jézus azokért imádkozik és azokat szereti, akiket ebből a világból az Atya neki adott, és nem a világért könyörög.
Mindez azt jelenti, hogy Isten szeretete partikuláris. Csak azok felé szól, akik az Ő választottai Krisztus Jézusban. Isten ítélete marad mindenki máson, akik a harag edényei, amelyek veszedelemre készíttettek (Róma 9:22). Végigkövethetjük ezt a Biblia történeteiben is. Az I Mózes 3:15 szerint Isten ellenségeskedést tett az asszony magva és a kígyó magva közé. Az asszony magva volt Ábel, Séth, Énókh, Nóé, Sém (Jáfettel, aki sátraiban lakozott), Ábrahám, Izsák, Jákób, Izráel népe, Dávid és Krisztus. A Galátzia 3 azt tanítja, hogy az egy mag Krisztus, és mindenki, aki Benne van hit által. Az egy mag az Úr szeretett népe.
Isten népének vigasztalása
Isten szuverén és partikuláris szeretete csodálatos vigasztalást nyújt Isten népe számára. Emlékezzünk vissza a megválaszolandó kérdésünkre! Isten szeretetének hangsúlyozása az arminiánizmushoz vezet, vagy Isten népének vigasztalásához? Arminiánizmushoz? Soha! Isten szeretete szuverén és partikuláris. Távol áll ez az arminiánizmustól! Isten népének vigasztalásához? Minden bizonnyal. Ez minden vigasztalásunk. Tudván, hogy Isten szeretete szuverén és partikuláris, bizonyos vagyok Krisztusban történt kiválasztásom felől. Isten szeretete nem rajtam múlik. Isten szeretetére nézvén, amely Jézus Krisztus keresztjében mutatkozott meg, bizonyos vagyok megváltásom felől. Meggondolván, hogy ez a szeretet mindig ugyanaz és sosem változik, bizonyos vagyok a dicsőségre való megtartatásom felől. Ez a vigasztalásom. E vigasztalás alapja a Mindenható Szuverén Istenben van.
Pontosan ez a Róma 8 győzelmi énekének ereje. Miután az apostol az örök eleve elrendelésről szól, felteszi a kérdést: kicsoda szakaszt el minket Isten szerelmétől, amely Krisztus Jézusban van? A válasz: semmi! Mindezekben győztesek vagyunk, az Ő felénk tanúsított szeretete által. Meg vagyok győződve, hogy semmi nem választhat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban! Ugyanez az apostol jegyezte le a II Thesszalonika 2:16-17 imádságát: „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, a ki szeretett minket és kegyelméből örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben."
Ez Isten szeretete. Hangsúlyoznunk kell, mert a Szentírás is hangsúlyozza. Isten szeretetéről kell beszélnünk, nem pedig annak valami eltorzított, megrontott képéről. És valóban ebben van vigasztalásunk.