Teljes romlottság
Rev. Gise Van Baren
A téma
A „teljes romlottság" fogalma napjaink egyházi világában nem teljesen ismert vagy elfogadott. Ellenkezőleg, sokkal népszerűbb ez a gyakran ismételt kifejezés: „Van valami rossz a legjobbakban is, és van valami jó a legrosszabbakban is." Ezekből a jól ismert mondásokból egyértelműen kiderül, hogyan utasítják vissza a „teljes romlottság" tanítását. Nagyon fontos tehát megértenünk, mi az igazság a teljes romlottságot érintően. Az egyháznak és az Isten Igéjét szerető keresztyén egyénnek ragaszkodnia kell az Írás ezen fontos tanításához.
Mit értünk a „teljes romlottság" alatt? A kifejezés két egyértelmű jelentésű szóból tevődik össze. A „romlottság" gonoszságot, züllöttséget, az ember veleszületett gonoszságát jelenti. Ehhez hozzátesszük a „teljes" szót, hangsúlyozván, hogy az emberben, a bukott Ádámtól származó emberben minden kétséget kizáróan természettől fogva nincsen semmi jó. A „teljes romlottság" kifejezés azt a bibliai igazságot hangsúlyozza a lehető legnyomatékosabban, hogy az emberben természettől fogva egyáltalán nincs semmi jó.
Bibliai bizonyítékok
Ez az Írás tiszta tanítása. Lapozzunk a Bibliánkban először az I Mózes 8:21-hez. Itt azt olvassuk: „…monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem." Észrevehetjük, hogy az ember gonosz ifjúságától fogva. Isten ezt közvetlenül az özönvíz után jelenti ki, amikor a földön egyedül Noé és családja éltek.
Egy másik hely a Zsoltárok 51:7, ahol Dávid megvallja: „Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám." Gyakran hallhatjuk, amint az „ártatlan" kisbabákról beszélnek, de a zsoltáros azt állítja, hogy vétekben fogantatott és bűnben nevelkedett. Nem állítja magáról, hogy születésekor ártatlan lett volna, de már romlott volt.
Ismét olvashatjuk a Jeremiás 17:9-ben: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?"
Lapozzunk most az Újszövetséghez, először a Róma 3:10-18-hoz (ahol egy idézetet találhatunk a 14. zsoltárból). Itt a következőket olvashatjuk: „A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keserűséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt." Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a Róma 7:18 is: „tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó".
Ez csak néhány a számos szentírásbeli szakaszból, amiből kiderül, hogy az ember természettől fogva teljesen romlott. Az ember természettől fogva képtelen bármi jó cselekvésére is. Nem tud Istennek tetszeni. Nem fog engedni Isten szent törvényének. Nem szeretne belépni az örök dicsőségbe.
Hitvallási bizonyítékok
A Szentírás tiszta tanítására alapozva az egyház régi hitvallásai szintén ragaszkodnak ehhez az igazsághoz. A Heidelbergi káté 8. kérdésében és feleletében röviden, de tisztán olvashatjuk: „De hát annyira megromlottunk-e, hogy egyáltalán képtelenek vagyunk valami jónak cselekvésére, minden gonoszra pedig hajlandók? Igen, hacsak a Szent Lélek újjá nem szül bennünket."
A Belga Hitvallás kijelenti a 14. cikkelyben: „…bűnössé, megátalkodottá és romlottá válva minden útjában. Elveszítette az Istentől kapott minden kiváló ajándékát, s nem tartott meg azokból semmit azokon a csekély maradványokon kívül, amelyek elegendőek ahhoz, hogy menthetetlenné tegyék őt. Sőt, minden világosság sötétséggé vált bennünk, amiképpen a Szentírás tanít minket: „És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt." (Jn 1:5) János itt az embereket nevezi „sötétségnek""
Mindez elég bizonyíték arra nézve, hogy a Szentírás és Krisztus egyházának régi hitvallásai azt tanítják, hogy az ember természettől fogva teljesen romlott, azaz képtelen arra, hogy bármi jót is cselekedjen.
Teljes vagy abszolút?
A Szentírás tiszta tanításai ellenére sokan megpróbálják kikerülni és tagadni ezt az egyértelmű igazságot. Azt tanítják, hogy az ember teljesen romlott, de nem abszolút romlott. Annak ellenére, hogy a „teljes romlottság" kifejezés semmi kétséget nem hagy az ember romlott állapotára nézve, sokan amellett érvelnek, hogy az emberben természettől fogva mégis van valami jóság, azaz az ember nem abszolút romlott. Szemléltetésül vegyünk egy véka rothadt almát. A véka teljesen rothadt, ha minden almának vannak rothadt részei, bár lehetnek jó részei is. A véka abszolút rothadt, a minden alma teljesen rothadt. Azt mondják tehát, hogy az ember minden részét érinti a bűn rothadtsága, de nem biztos, hogy minden rész teljesen romlott. Ez az egész ötlet egy kísérlet a teljes romlottság tagadására a jelző megérzésével. Az ember romlott és romlottsága teljes, vagy nem romlott.
Más hamis nézetek
Az egyháztörténelem során az ember természettől fogva való állapotáról már sok hamis nézet felbukkant. Az egyik ilyen nézet a pelagianizmus, ami Krisztus mennybemenetele után mintegy 400 évvel került elő. Pelagius1, a tan szerzője azt mondta, hogy amikor Ádám vétkezett, annak következménye csak saját magára vonatkozott, utódait nem érintette. Azt is mondta, hogy minden kisgyermek, aki a világra születik, pontosan olyan állapotban és körülmények között van, mint Ádám a bűneset előtt. Minden gyermek tökéletesen és bűn nélkül jön világra. Hogyan magyarázta hát akkor Pelagius a bűn minden emberben való létezését? Úgy érvelt, hogy úgy leszünk bűnösök, hogy másokat utánzunk. Aminta gyermekek elkezdik utánozni szüleiket vagy mást, akit megfigyelnek, bűnösök lesznek. Annak módja, hogy a bűnösök újra szentekké váljanak, az, hogy megtanulják utánozni, ami jó. Pelagius szerint az ember képes arra, hogy utánozza a jót és kiérdemelje az örök életet.
A pelagianizmus ötlete nem idegen napjaink egyházától. Valójában ez napjaink „social gospel"2 irányzatának alapja. Az egyházakban erős késztetés van a társadalmi viszonyok megváltoztatására. Az egyháznak jobb feltételeket kell biztosítania a szegényeknek és a kisebbségi csoportoknak, minden embernek biztosítania kell a megfelelő orvosi ellátást és iskoláztatást, teljes erejéből segíteni kell az egyes emberek beilleszkedését a társadalomba. Az elmélet szerint ha mindezeket a célokat elérjük, akkor nem lesz több baj a bűnnel, a gonosszal, a romlottság semmi fajtájával. Lehet, hogy nem lesz többé szükség börtönökre, a rendőrség létszámát csökkenteni lehet. Nem lesz több fiatalkorú és felnőtt bűnözés. Lassan a világ mintegy utópiává alakul át. De ez az egész Pelagius régi eretnekségén alakul, miszerint ha az emberek megfelelő környezetben élnek, jó példákat tudnak utánozni, akkor jók lesznek. Az egész nézet tagadja a teljes romlottság bibliai igazságát.
Egy másik hibás nézet az arminiánizmus, másnéven a szabad akarat teológiája. Ez szükségképpen lényegileg tagadja a teljes romlottság igazságát. Az arminiánizmus azt tanítja, hogy az ember valóban teljesen megromlott a bűneset folytán, ám közvetlenül utána Isten beavatkozott az Ő kegyelmével. Isten ekkor minden emberen két dolgot hajtott végre a romlottság enyhítésére. Egyrészt az arminiánizmus azt állítja, hogy bár az ember maga nem képes semmi jó cselekvésére, Isten kegyelmének egy általános megnyilvánulásából fakadóan egy bizonyos mértékig mégis tud jót cselekedni.
Azonban az arminiánizmus mást is tanít. Azt állítja, hogy az ember, bár teljesen romlott, természetéből adódóan képes elfogadni Krisztust mint személyes Megváltóját. Az ember akaratának gyakorlása által elfogadhatja vagy elutasíthatja a Megváltót. Az arminiánizmus azt is tanítja, hogy az ember Krisztust csak kegyelem által fogadhatja el, de Isten minden egyes embernek biztosít elég kegyelmet, hogy elfogadja Krisztust. Az arminiánizmus szerint a megmentett és a meg nem mentett ember közti különbség nem abban található, hogy az egyik kapja Isten kegyelmét, a másik meg nem, hanem sokkal inkább az ember saját akaratában. Ebből fakadóan az arminiánizmus tévtanítása tagadja az egydedül Isten kegyelméből való megigazulás biblikus igazságát és azt a bibliai igazságot is, hogy az ember természettől fogva halott bűneiben, és soha nem tudná elfogadni Krisztust mint személyes Megváltóját.
A „teljes romlottság" jelentősége
A korábban idézett bibliai szakaszok alapján kitartunk amellett, hogy az ember természettől fogva teljesen halott a bűneiben. Krisztus nélkül az ember Isten előtt semmi jót nem cselekedhet. Semmi „természeti" vagy „társadalmi" jót sem cselekedhet a földön. Sőt, az ember nem tudja elfogadni Krisztust, mert a bűn és a halál az akaratát is megkötözte.
Sokan felhozzák ez ellen, hogy az egyházon kívüli emberek is sok jótettet cselekszenek. Az ember láthatóan nem mindig teljesen romlott. Egy gazdag ember milliárdokat adhat, hogy egy kórházat építsenek és fenntartsanak a szegények és szenvedők segítésére. Ez bűn, vagy jócselekedet? A szomszédod esetleg nem jár templomba, nem is imádkozik, de csodálatos kapcsolata van családjával. Ez jóság, vagy gonoszság? Egy ember megmenti fuldokló felebarátját saját élete kockáztatásával. Ez jóság, vagy gonoszság? Ezen kérdések felmerülnek, és ezzel együtt ez a kérdés is: a bűnös valóban teljesen romlott-e?
A Szentírás fényében fenn kell tartanunk, hogy minden, amit az ember Krisztuson kívül cselekszik, bűn. Figyelnünk kell arra, hogy ne keverjük össze azt, amit mi gondolunk jónak, és ami Isten előtt jó. Az ember vagy szereti és szolgálja Istent, vagy nem. Vagy Krisztussal van, vagy ellene. Vagy igaz hitben és Isten dicsőségére cselekszik valamit, vagy az emberek szolgálatában és saját dicsőségére. Nincs középút. Teljesen mindegy, hogy az ember milliárdokat adományoz egy kórház alapítására, jó családi élete van vagy fuldoklókat ment ki a vízből; az ember természettől fogva nem hitben, hanem bűnben és romlottságban cselekszik. Isten minden cselekedetét vétkesnek ítéli.
Bár az ember teljesen romlott, bár természettől fogva minden tette vétkes, mégis nyilvánvaló különbségeket tapasztalhatunk az emberek közt. Nem minden ember vétkezik ugyanolyan fokon vagy ugyanolyan módon. Mindenekelőtt az ember bűnének típusát és mértékét az a kor határozza meg, amelyben él. Napjainkban a rádióval, televízióval és autóval az ember sokféleképpen tud vétkezni, ahogy őseink nem tudtak. Másodszor a bűn mértékének akadályt állít a környezet, a körülmények. Egy gazdag ember sokkal többféleképpen tud vétkezni, mint egy szegény. Azonban mindketten vétkeznek mindenben, amit tesznek. Harmadszor a bűnt meghatározza az ember életkora is. Egy kisgyermek nem tud olyan sokféle bűnt elkövetni, mint egy felnőtt. Utoljára a bűn típusát és mértékét sokszor befolyásolja az ember önbecsülése, azaz saját önző büszkesége. Miért él egy gonosz ember békés, kellemes kapcsolatban családjával? Nem azért, mert Isten törvénye megköveteli, hanem mert megérti, hogy saját hasznára szolgál, ha megfelelő viszonyt tart fenn embertársaival.
Miért olyan fontos, hogy az egyház ilyen hangsúlyt fektessen a teljes romlottság igazságára? Miért kell kiemelni az ember szörnyű bűnös természetét? Ha ezt nem hangsúlyozzuk, akkor végeredményben a Szentírás minden lényeges tanítását elvesztjük. Nem érthetjük meg helyesen a kereszten történt engesztelést, ha nem fogadjuk el a romlottság bibliai tanítását. Aki ezt nem teszi meg, aki nem érti meg a teljes romlottságot, biztosan nem fogja jól megérteni Isten szuverenitását, aki mindent az Ő akarata szerint végez.
Annakokáért a keresztyén embernek meg kell értenie ezt az igazságot, és tovább kell adnia gyermekeinek.
Ezenfelül Isten minden gyermeke abban a tudatban kell éljen és járjon, hogy az ember természettől fogva romlott. Nem szabad elkezdenünk csodálni a világot és amit cselekszik. Nem szabad utánoznunk és irigyelnünk a világot. Ismerjük fel, hogy minden ember, magunkat is beleértve, természettől fogva halott a bűneiben. Pál azt mondta: „Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó" (Róma 7:18a) De azután megértve azt, hogy a hívő egyszer kiszabadult ebből a romlottságból, mert egyedül és teljesen a Bárány vére árán váltatott meg.