TULIP: A kálvinizmus 5 pontja

Rev. Barry Gritters

Él-e még atyáink hite az életedben? A gyülekezetedben? Ismerős az ének: „Élsz még atyáink szent hite…", és semmi kétség afelől, hogy a hit valóban él. A kérdés az, hogy hol él ez a hit, és hol vallják meg. A másik kérdés pedig, hogy mi atyáink hite. Mintegy 350 évvel ezelőtt a dordti zsinaton (Hollandia) hitvalló őseink egy hitvallást alkottak ennek kifejezésére. Hogy ne feledjük, mit mondtak őseink a Biblia tanításáról, jegyezzük meg segítségül ezt a betűszót: TULIP (az angol fogalmak rövidítése)

Teljes romlottság, feltétel nélküli elhívás, korlátozott engesztelés, ellenállhatatlan kegyelem, a szentek megtartatása

Holtan a bűnben?

T – Teljes romlottság (Total Depravity)

Ez egyszerűen annyit jelent, hogy az EMBER HALOTT. A Biblia azt mondja, hogy te és én holtak vagyunk vétkeinkben és bűninkben (Efézus 2:1-6), amíg újjá nem születünk. HOLTAK‼! Sőt mi több, az az ember, aki bűneiben halott, gyűlöli Istent, és „testi gondolkodása" „ellenségeskedés Isten ellen" (Róma 8:7). Akarata makacsul Isten ellen szegődik. Ez a bibliai alapelv nagyon sok a megváltással kapcsolatos gondolatmenetet megváltoztathatna.

Gondoljuk meg, mit jelent:

Cselekedhet az ember jót, ha nem újjászületett keresztyén? Nem. „Ami pedig hitből nincs, bűn az." (Róma 14:23).
Akarhat-e az ember újjászületni, és követni a megtérésre való útmutatást? Nem, hiszen ez olyan lenne, mintha az ember ki akarna jönni a sírból, vagy követni szeretné az életre kelésre való útmutatást. Olyan lenne, mint kicsalogatni a halottat sírjából. „A Lélek az, aki megelevenít, a test nem használ semmit" (János 6:63).
Elfogadhatja-e az ember Krisztust mint személyes Megváltóját, hogy azután Jézus megváltsa őt? Természetesen nem. Krisztust elfogadni olyan jó cselekedet, amit csak egy keresztyén vihet végbe. Csak azután tudja és akarhatja valaki elfogadni Krisztust, MIUTÁN Isten életre keltette őt. „Senki nem jöhet énhozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem" (János 6:44).
Felajánlhatod-e az üdvösséget bárkinek? Teljességgel lehetetlen. Ugyanolyan sikerrel adhatunk enni a halottnak, mint üdvösséget a holt bűnösnek (Efézus 2:1-2).

CSAK ISTEN KELTHET MINKET ÉLETRE. ISTEN EZT SZUVERÉN MÓDON TESZI: SEGÍTSÉGÜNK ÉS KÉRÉSÜNK NÉLKÜL. Az elejétől a végéig: „Az Úré a szabadítás!" (Jónás 2:10). Ezt a hitet tanítjuk, hiszen ez biblikus. Ez volt atyáink hite is, amit szeretünk, és a mi szívünkben is él. Ez a hit Istennek ad minden dicsőséget.

Nem az én döntésem

U – Feltétel nélküli elhívás (Unconditional Election)

Ez röviden azt jelenti: Isten kiválaszt néhány embert, hogy örök életet adjon nekik tekintet nélkül bármi jóra bennük, mintegy feltételként arra, hogy szeresse és megmentse őket.

Mielőtt egy ember is megszületett volna – lényegében mielőtt a világ teremtetett – Isten eldöntötte, ki kerül a mennybe és ki nem. Még mielőtt bármi jót vagy rosszat cselekedtek volna, Isten kiválasztott némelyeket, hogy legyenek az Ő népe, és elutasított másokat.

A „FELTÉTELES" elhívás azt jelentené, hogy Isten azokat választja ki Magának, akik először szerették Őt és Őt választották. A Biblia azonban azt mondja: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket". (János 15:16, lásd még Róma 9:11-21). A Cselekedetek 13:48 azt mondja: „akik csak örök életre választattak vala, hivének". Csak így szólván fogjuk a lovat a kocsi elé. A feltételes elhívás a kocsit fogja a ló elé, mert azt mondja, hogy az ember hisz, és EZUTÁN választatik az örök életre. Olvassuk végig figyelmesen a János 10:26-ot is. El tudjuk képzelni, mit jelentene e tan tagadása? Ha emlékszünk még arra, hogy megváltásunk előtt semmi jót nem cselekedhetünk (János 15:5, Efézus 2:1-6), az egyedüli következtetés az lenne, hogy soha nem tudnánk Istent választani. Ezért nem is tennénk így, és senki nem menekülne meg.

Isten azonban szuverén, és azt választja ki, akit Ő akar kiválasztani. Miután Ő kiválasztott minket, mi naponta Őt választjuk. Azt, amit vagyunk, és egyáltalán mindenünket Istentől kaptuk.

Ismét elmondhatjuk, hogy ezt a hitet tanítjuk, hiszen ez biblikus. Ez volt atyáink hite is, amit szeretünk, és a mi szívünkben is él. Ez a hit Istennek ad minden dicsőséget.

Minden emberért?

L – Korlátozott engesztelés (Limited Atonement)

Az evangélium nagy üzenete, amit ma is oly sokan akarnak mindenhová elvinni, hogy Krisztus engesztelést végzett halálával. Azonban két kritikus ponton ezt az üzenetet úgy eltorzítják, hogy az többé nem az evangélium üzenete.

Az első torzítás arra vonatkozik, amit Krisztus halála által véghezvitt. Az Engesztelés bibliai igazsága, hogy Ő halálával a bűnökért fizetett. Sokan azt tanítják, hogy Krisztus halála csak egy követendő példa volt, és aki követi az Ő példáját, megtartatik. Mások azt mondják, hogy Krisztus nem egyes bűnökért fizetett halálával, hanem lehetővé tette, hogy minden bűnért meg lehessen fizetni.

A Biblia azonban azt mondja, hogy Krisztus kereszthalálával ténylegesen megfizetett bűneinkért. A Cselekedetek 20:28-ban azt olvashatjuk, hogy Isten saját vérén váltotta meg az egyházat. Lásd még Máté 26:28, Zsidók 7:26-27.

E bibliai igazság másik torzítása, hogy Krisztus minden emberért meghalt. Néhányan azt tanítják, hogy Krisztus minden ember számára lehetővé tette a megváltást. Ekkor azonban felvetődnek a következő kérdések: „Ha Krisztus meghalt minden emberért, miért nem tartatik meg mindenki?" „Nem tudja Isten megcselekedni, amit meg szeretne tenni?" „Van valami hiányosság Krisztus halálában?" „Az embernek kell előbb kívánnia az üdvösséget?" Azonban egy teljesen romlott ember nem tudja akarni megváltását. Nem szereti Istent, és semmit nem akar kezdeni Krisztus halálával. Nem mondhatjuk tehát, hogy Krisztus mindenkiért meghalt.

A Biblia azt mondja, hogy Krisztus életét adta juhaiért, és csak értük (János 10:11). Az engesztelés Isten választottai számára van korlátozva. Krisztus minden juhának minden bűnéért eleget tett. Ezekért és csak ezekért a bűnökért fizetett. Ez az evangélium, amit a Biblia tartalmaz.

Akaratunk ellenére a mennybe vonszolnak?

I – Ellenállhatatlan kegyelem (Irresistible Grace)

A negyedik bibliai igazság a kálvinizmus 5 pontjából azt tanítja, hogy Isten kegyelme, amely az ember megmentésére irányul, elutasíthatatlan. A kegyelem Isten ingyen való és meg nem érdemelt hatalma, hogy megmentse az embert bűneitől, amelyek máskülönben a pokolba vinnék. A kegyelem a mennybe viszi azt, aki természettől fogva az örök pokolban végezné.

A kegyelem ellenállhatatlan. Ez azt jelenti, hogy ha Isten a kegyelmét adja neked, semmit a világon nem tehetsz, hogy ellenállj neki és áthúzd Isten számításait, hogy téged a mennybe vigyen. Isten választottjainak üdvbizonyosságát a János 6:36-ben olvashatjuk, ahol Jézus így szól: „Minden, akit nékem ád az Atya, én hozzám jő …" Ezek kétségkívül megmenekülnek. A 44. vers hozzáteszi, hogy akik Istenhez jönnek, azért teszik, mert „az Atya vonja" őket. Nem a mi akaratunk, hanem Isten akarata az első és a hatalmas.

Néhányan kacagnak ezen a bibliai igazságon, és azt mondják, hogy ezek szerint az ember akarata ellenére megy a mennybe. „Rugdosódik és sikoltozik a mennybe vezető úton." A Biblia azonban nem így mutatja be Isten kegyelmét. Isten az Ő népét készségessé teszi az Ő hatalmának napjára (lásd pl. Zsoltárok 110:3). Ennek az igazságnak egy csodálatos példáját láthatjuk a megtért Pál apostol életében. „Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok" (I Korintus 15:10). És rögtön megtérése után szolgálatkészen így szólt: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (Cselekedetek 9:6). Ezt egészen biztosan nem akarata ellenére tette.

Isten kegyelme édes és ellenállhatatlan. Arra visz minket, hogy szeressük és semmi mást ne kívánjunk. Olyan ellenállhatatlan, mint a férj ifjú feleségének. Gyere velünk, és hallgasd Isten csodálatos kegyelmét bármelyik vasárnap, melyet Krisztusban jelentett ki nekünk.

Az ördög módjára élni?

P – A szentek megtartatása (Preservation of the Saints)

A kálvinizmus 5 pontjából az utolsó arról szól, hogy Isten megtartja az Ő népét úgy, hogy soha nem veszhetnek el. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy ha egyszer üdvözültél, mindig megmarad az üdvösséged.

Isten Igéje teljes bizonysága e gyönyörű igazságnak. És bár sokan tagadják, az mondván, hogy sokszor elveszhetsz és megmenekülhetsz, így sosem lehetsz biztos üdvösséged felől, a Biblia másként szól. Választott juhairól így szól Jézus: „És én örök életet adok nékik, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből." (János 10:28). Lásd még János 6:39, 17:2,11-12, Róma 8:37-39, II Timóteus 1:12, 4:18, stb.

Sokan elutasítják ezt a tanítást, mert azt feltételezik, hogy ez az embert „érzéki biztonságba" ringatja üdvössége felől. Azt mondják, hogy ha semmi nem vihet a kárhozatba, ha egyszer Isten megmentett, úgy fogok élni, „mint az ördög". Valóban vannak, akik úgy használják ezt a gyönyörű igazságot, mint apropót arra, hogy úgy éljenek, mint az ördög. De ők nem keresztyének, és nem értik ezt az igazságot. Ez az igazság a „szentek ellenállhatatosságát" is maga után vonja. Azok, akik soha nem esnek el az üdvösségtől, szentek, megszenteltek. Megkapták a hatalmat a megszentelt életre. Folytatják a jónak cselekvését. Aki azt mondja, hogy úgy élhetnek, mint az ördög, nem tapasztalta meg Krisztus megtartó erejét, és nem tudja, mit jelent a Filippi 1:6: „Aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi azt a Krisztus Jézusnak napjáig". Isten munkálja bennünk a jót, amíg Krisztus vissza nem tér. Nem gondolhatjuk másként.

Van bármi reménysége a keresztyéneknek e tan nélkül? Nem kell félelemből a menny felé menni. Vigasztalásra van szükségünk. Tudjuk, hogy ha rajtunk állna, hogy megmaradjunk az üdvösségben, sosem tudnánk megtenni. Ismered magadat! Nincsen bennem hatalom, Isten kegyelmén kívül.

Ha többet szeretne olvasni magyarul, kattintson ide.