Mi a református hit?
Rev. Ron Hanko
Az Ószövetség prófétái így kiáltottak Júdához az őket érő veszélyek idején: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról." (Hóseás 4:6) Ámós így figyelmezteti a népet: „Ímé, napok jőnek, ezt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok a földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után." (Ámós 8:11)
Komoly meggyőződésünk, hogy napjaink és országunk helyzete teljesen hasonló az ősi próféták napjaihoz. A Times ezt írta 1993. január 30-i számában: „Mi a valódi helyzet [Angliában]? A hívő, imádkozó keresztyének csak egy maroknyi részét alkotják nemzetünknek. Polgáraink több mint 90%-a gyakorlatilag semmit nem tud a keresztyénségről." Ez nagyon szomorú helyzet. (Az olvasó könnyen meggyőződhet arról, hogy napjainkban, Magyarországon ugyanez a helyzet – a ford. megj.) A „maroknyi rész" körében is a hit rengeteg változata tapasztalható. Tényleg nagy szükség van tehát arra, hogy a református hitről beszéljünk.
Miért ilyen napjaink helyzete? Az „utolsó napokban" élünk (Cselekedetek 2:17). Az idők ezen szakaszában az Úr Szava beteljesül: sokan „elszakadnak" (I Timóteus 4:1) és a „szeretet sokakban meghidegül" (Máté 24:12). A világban a materializmus uralkodik, amely megmérgezi a társadalmat. Jelen van egy őrült hajsza egyre több és több szórakozásért, gyakran a legutálatosabb fajtából. A csúfolódók pedig egyre gúnyolódnak, így szólván: „Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva" (II Péter 3:4).
Az egyházak állapota is hasonlóan rossz. A hitehagyottság bővölködik. Nagy elhajlás van a „régi ösvényektől" (Jeremiás 6:16). Rengeteg a „juhoknak ruhájába öltözött farkas" (ld. Máté 7:15). A Szentírás próféciája beteljesedett: „Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják" (Cselekedetek 20:30). Egyre növekvő igény van az összes egyház és felekezet egyesítésére. A tanítás nem érdekes. „Új" teológiák támadnak. Úgy tűnik, hogy a bárányokat lassan felfalják a ragadozó farkasok. Egyetlen vigasztalásunk Krisztus Igéjében van: „Senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből" (János 10:28).
Ezekben a szorongató időben Krisztus Igéje mégis hangosan és világosan szól: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek…" (Jelenések 3:20a). Ahogyan egykor a laodiczeabeli gyülekezet ajtaja előtt állt kihívva azokat, akik hűségesek maradtak a hitehagyott egyházban. Ma is így tesz Isten népe éhezik az Igére. Sok közülük nem lakik jól, csak „követ kapnak kenyér helyett". Krisztus kihívja őket, hogy az Ő Igéjével etesse őket, ami örökké megmarad.
Annakokáért mi, a Szövetség Protestáns Református Egyház (Covenant Protestant Reformed Church) arra törekszünk, hogy utat mutassunk azoknak, akik szeretik a református hitet, és a „régi ösvényeken" szeretnének járni. Olyan gyülekezeteket szeretnénk alapítani, ahol csak lehet, amelyek őszintén ragaszkodnak a régi igazságokhoz.
Mi az a „református" hit? „Hit" alatt az Szentírásban álló igazságra utalunk. A „református" hitről nem mint egyfajta biblikus hitről és nem annak alternatívájaként szólunk. A Bibliában összesen egy igazság található!
A „református" jelzővel azoktól szeretnénk megkülönböztetni magunkat, akik valamilyen módon elfordultak az Isten Igéjében kifejtett „hittől". A Biblia igazságaihoz tartjuk magunkat, amint azok rendszerezve vannak a Westminsteri hitvallásokban és az Egység három formulájában, amelyek a Heidelbergi Káté, a Belga Hitvallás és a Dordti kánonok. (A ford. megj.: A Magyar Református Egyház két alapvető hitvallása, a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás tartalmában megegyezik a fenti hitvallásokkal és a Biblia igazságaival.)
Mi tehát a református, azaz a biblikus hit?
Isten szuverenitása
A református hit mindenekelőtt és legelsősorban Isten szuverenitását hangsúlyozza. Van-e különbség köztünk és azok közt, akik szintén vallják Isten szuverenitását? Mindenképpen. Meg vagyunk győződve, hogy a református hit Isten szuverenitását következetesen fenntartja. Bizonyára minden keresztyén egyetért abban, hogy Isten szuverén és mindenek felett uralkodik. Azonban újra meg újra felbukkanak olyan tanítások és szokások, amelyek ellentmondanak Isten szuverenitásának igazságával. Az emberi gondolkodást kielégítendő sokan fenntartják a „szabad akarat" tanítását, miszerint minden ember saját akarata szerint fogadja vagy veti el Krisztust. Sokan egy olyan Krisztus mutatnak be, aki kopogtat a bűnös ajtaján, bebocsáttatásért könyörögve (tévesen idézik ehhez a Jelenések 3:20-at). Mások arról beszélnek, hogy Isten kiválasztása nem öröktől fogva való, de az emberek cselekedeti alapján történik. Megint mások azt mondják, hogy Isten minden embert szeret, de végül némelyeket mégis a pokolra vet. Ismét mások azt tanítják, hogy Isten mindenek felé való szeretetéből fakadóan senki nem vet a pokolra.
A református hit következetesen fenntarja Isten szuverintását. Ő teremtette a Világegyetemet 6 szó szerinti nap alatt (I Mózes 1), és Ő tart fenn mindeneket. Ő irányít és vezérel minden teremtményt. Öröktől fogva elhatározta, hogy megment némelyeket (a választottakat) a Bárány vére által (Efézus 1:4), és azt is, hogy másokat a pokolra vet bűneik szerint (Róma 9:22). Isten soha nem töri meg saját törvényének egyetlen pontját sem, semmilyen értelemben. Krisztus egyházának minden tanítása ehhez kell illeszkedjen. Az egyháznak nem szabad Isten szuverenitását átalakítani az ember igazságról és jogról való elképzeléseihez. Sőt, az ember hitvallásának kell igazodnia Isten szuverenitásának hatalmas igazságához. (Ezzel kapcsolatban ajánljuk Arthur W. Pink The Sovereignty of God című könyvét a Baker szerkesztésében. [A Presbiteriánus Kiadó KFT. gondozásában megjelent Arthur W. Pink: Isten szuverenitása című mű nem a Baker, hanem a Banner of Truth Trust szerkesztésében kiadott könyv magyar nyelvű fordítása. A Banner jelentős változtatásokat eszközölt a művön (pl.: egész fejezeteket hagyott ki) annak ellenére, hogy az előszavában csak kisebb módosításokról beszél. További információért angol nyelven kattintson ide: www.prca.org/prtj/nov99.html#forgottenPink - megjegyzés a magyar fordításhoz])
A tévedhetetlen Írások
A szuverén Isten ismerete nem az emberi kutakodásból származik, hanem Isten kijelentéséből. A református hit ragaszkodik a Szentírás tévedhetetlenségéhez, tévedhetetlenségéhez és ihletettségéhez. Ez a Krisztus által hirdetett „Isten ihlette" Ige (II Timóteus 3.16) arra szolgál, hogy tudjuk és megértsük mindazt, amit Isten ki akar jelenteni magáról. Az Ige nélkül semmi biztos tudásunk nem lehet. Az Ige birtokában megbízható és biztos bizonyságunk van Istenről és az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, valamint Krisztus megváltó és szabadító munkájáról az Ő egyházáért.
A kegyelmi szövetség
A református hit ragaszkodik a „kegyelmi szövetség" igazságához. Foglaljuk össze röviden, mit gondolunk erről a Biblia tanításának fényében.
A kegyelmi szövetséget a Szentháromság Isten fényében kell megértenünk. A Három-Egy Isten (Atya, Fiú és Szentlélek) öröktől fogva tökéletes közösséget alkot Magában. Ez egy olyan közösség, amely meghalad minden emberi leírást és minden emberi megértést. A kegyelmi szövetség alapja Isten szövetségi közössége Magával. A Három-Egy Isten öröktől fogva elhatározta, hogy kijelenti az Ő közösségének dicsőségét, amint az Őbenne létezik. Elhatározta, hogy ezt megmutatja egy Krisztusban öröktől fogva választott népen keresztül.
Isten ezen munkájának helyes megértéséhez tisztában kell lennünk a Szentírás több csodálatos igazságával. Isten Igéje megmutatja, hogy ez a szövetség „egyirányú", azaz nem két fél közt köttetett, hanem egyedül Isten által (I Mózes 15:17-18). Megtörhetetlen szövetség ez, melyet Isten kötött az Ő népével, és örökké fog tartani (I Mózes 17:7). Ez a szövetség nem valamiféle egyezmény, melynek során Isten beviszi az Ő népét a mennybe, hanem ez az a cél, amit Isten megállapított (I Mózes 17:7). Az a szövetség, amelyet Isten nemzedékek sorával kötött az Ő kedve szerint (I Mózes 17:7). Igaz ez a mondás: „Az Ő magvát a mi magunkból gyűjti." Nem mindenki tartozik a szövetségbe, aki hívő szülőktől született (Róma 9:13), de a lelki mag megmenekül (Róma 9:7). Isten másokat is bevon a pogányságból, de az ő lelki magvuk is Krisztus testébe kerül (Cselekedetek 16:27-33).
A kálvinizmus 5 pontja
A református hitet sokszor összeköttetésbe hozzák a „kálvinizmus 5 pontjával". Ez az 5 pont nem jelenti a teljes református hitet, mindazonáltal egy éles különbséget húznak közte és az arminianizmus közt, mely utóbbi a legtöbb egyházat megfertőzte.
Az 5 pontot könnyű megjegyezni a TULIP betűszó alapján, mely az angol pontok rövidítése.
A „T" a teljes romlottság (total depravity). Ez az a biblikus tanítás, hogy az ember bűneiben halott, és semmi jót nem tud és nem is akar cselekedni (Róma 3:10). Mindenki bűnös Ádám első bűne miatt (Róma 5:12). Mindenki elveszne Isten törvénye által természetétől fogva (Róma 3:23). Ebből több következtetést is levonhatunk. Senki nem ajánlhat fel megváltást a halott bűnösnek Krisztusban. Nem is hívhatunk senkit, hogy fogadja el Krisztust és engedje be szívébe. Lelki állapota miatt képtelen ezt megtenni.
Az „U" a feltétel nélküli kiválasztás (unconditional election). A világ megalapozása előtt Isten kiválasztott Magának egy népet Krisztusban (Efézus 1:4). Ezzel együtt Isten másokat bűneik szerint a pokolra küld (Róma 9:21-22). Ez az öröktől fogva való kiválasztás feltétel nélküli, mert Isten nem az alapján választott, hogy előre tudta, ki fog hinni, hanem az ember azért hisz, mert Isten kiválasztotta (János 10:26, Róma 8:29-30).
Az „L" a korlátozott engesztelés (limited atonement). Az engesztelés Krisztus váltsága, amit az Ő népe bűneiért fizetett (Máté 1:21). Az, hogy ez „korlátozott", nem azt jelenti, hogy Krisztus engesztelése bármiben is hiányos volna. Sőt, azt a biblikus tényt mutatja be, hogy az engesztelés csak Isten választottaira van korlátozva (János 6:44).
Az „I" az ellenállhatatlan kegyelem (irresistible grace). Azt jelenti, hogy amikor Isten vonzza az Ő embereit, azok jönnek és jönni fognak (János 6:37). Nem akaratuk ellenére, hanem saját akaratukból jönnek. Mindazonáltal az Ő kegyelme az a hatalom, amely választottainak akaratát úgy formálja, hogy engedjenek Neki.
A „P" a szentek megtartatása (preservation of saints). Azt jelenti, hogy aki választott, elhívott gyermeke Jézus Krisztusnak, megmarad a hitben, és biztosan dicsőségre vezettetik. Ezek a szentek is elkövethetnek borzasztó vétkeket, és időnként bizonyos bűnökbe esnek. Isten azonban visszafordítja őket Magához. Azok, akikért Krisztus meghalt, biztos megmenekülnek (Filippi 1:6, Róma 8:29-30).
Kegyelemtan
A református hit következetesen ragaszkodik a kegyelemtanhoz. Ez a tanítás is a Bibliából származik. Az elnevezés annak hangsúlyozására szolgál, hogy a megváltás teljességgel Isten munkája; nem az emberé, vagy az Istennel együttműködő emberé. Kegyelemből, hit által igazulunk meg (Róma 3:24). Akik megigazultak, azok bűneiért Jézus teljességgel megfizetet értékes vére árán (Róma 5:1). Akikért Krisztus meghalt, azokat Isten öröktől fogva kiválasztotta. Az egész megváltás teljesen a szuverén Isten munkája. Nincs tehát helye a dicsekvésnek (Efézus 2:9).
Gyermekkeresztség
A református hit megkereszteli a hívők gyermekeit. Ez a következetes gyakorlat a református hívők körében Kálvin napjai óta. Ez a keresztség Isten szövetségének igazságán alapszik, amelyet Isten a hívők nemzedékeivel kötött. Nem üdvözül minden megkeresztelt (Ézsau, aki körülmetéltetett, nem üdvözült (Róma 9:13)). Azonban mivel Isten a szövetséget nemzedékekkel kötötte (I Mózes 17:7, Cselekedetek 2:39), mindezek veszik a szövetség és a hit által való megigazulás jelét. Ez konzisztens az apostoli gyakorlattal is, akik megkeresztelték a hívőket és azok házanépét (Cselekedetek 16:15, 11:14, 16:31, I Korinthus 1:16).
Hitvallások
A református hitvallások azt fejezik ki, mit vallunk a Szentírás tanításairól. A hitvallásokat nem szabad tévedhetetlennek tartanunk, mindazonáltal arra szolgálnak, hogy megmutassák, mi a református hit és mi nem. A reformátusok leírták azokat az igazságokat, amikről meg voltak győződve, hogy a Biblia ezeket tanítja. Ezt sokszor nagy szenvedések és borzalmas üldöztetések között tették. A hitvallások kimutatják, hogyan különböztették meg magukat másoktól, akik szintén azt mondták, hogy a Biblia tanításaihoz tartják magukat. A hitvallások segítségével az egyházak mindenki számára megmutatják, miben hisznek és mit tanítanak.
Istentisztelet
A református hit szerint nagyon fontos a rendszeres Istentisztelet minden Úr napján. Nem szabad csökkentünk vagy elhagynunk a Jehova Isten tiszteletét a rendszeres gyülekezéseken. Sőt, a reformátusok örömére kell szolgáljon, hogy teljesíti a 4. parancsolatot és a Szentírás tanítását azzal, hogy hétről hétre összegyűlnek Isten Nevének dicsőítésére. Az összejövetel célja természetesen nem a szórakozás, hanem annak a Névnek a dicsőítése, amely minden más név fölött való.
A református hit szerint az a biblikus tanítás is nagyon fontos, hogy az Igét olyan embereknek kell hirdetnie, akiket az egyházból Istent hívott el erre a nagyon fontos szolgálatra (Róma 10:15). Az Istentisztelet központi eleme a prédikáció kell legyen. A Biblia ezt az „igehirdetés bolondságának" nevezi (I Korinthus 1:21), ugyanakkor ez az Isten-adta útja a bűnösök üdvösségének és szentek megerősödésének (Róma 10:14).
Kegyes élet
A református hit nem vezet ahhoz, hogy az emberek gondatlanok vagy szentségtörő életűek lesznek. Ez a hit nem tartalmazza azt, hogy „megmaradjunk a bűnben, hogy a kegyelem még nagyobb legyen" (Róma 6:1). Ha valakit Isten öröktől fogva kiválasztott és Krisztus meghalt érte, biztosan ott lesz életében a jó gyümölcs. Az igaz háládatosság észrevehető, különben nincs bizonyítéka Isten örök elhívásának. Isten jó cselekedetekben való járásra választotta az Ő népét (Efézus 2:10), és ezért szenteknek és feddhetetleneknek kell lennünk Ő előtte (Efézus 1:4). Nincs szövetség a fény és a sötétség, a keresztyén ember és a világ között (II Korinthus 6:14). Az ellentétnek nyilvánvalónak kell lennie: a jó és a rossz közti különbségnek meg kell nyilvánulnia a keresztyén ember életében.
Missziói munka
A református hit hisz abban, hogy az egyház hivatása elmenni minden népek közé hirdetni az evangéliumot. Nem értünk egyet a hiperkálvinizmussal, ami elítéli az egyház eme nagy feladatát. Jézus maga küldte el tanítványait és az Egyházat, hogy minden népek között hirdessék az evangéliumot (Máté 28:19). Bár bizonnyal igaz, hogy csak azok üdvözülnek, akiket Ő öröktől fogva kiválasztott, az is igaz, hogy úgy határozott, hogy ennek az evangélium hűséges hirdetése által kell megtörténnie a gyülekezetben és a misszió munkában. Egyedül Isten ismeri mindazokat, akik az Övéi. Az egyház a Krisztustól kapott küldetése szerint jár el azért, hogy akiket Isten kiválasztott, mind Jézus Krisztus keresztje alá menjenek.
Krisztus visszatérése
A református hit bizakodva várja a mi Urunk Jézus Krisztus közeli eljövetelét az ég felhőiben. A Máté 24-ben Krisztus jelekről beszél, amelyek megelőzik visszajövetelét. Napjainkban láthatjuk e jeleket beteljesedni. Nem tudjuk a napot vagy az órát, amikor eljő, de tudjuk hogy közel kell lennie. Ennek arra kell intenie az egyházat, hogy egyre inkább gyakorolja a feladatát hűségesen, az idők végezetéig. Hogy mik ezek? Az Ige hirdetése, evangelizálás, a gyermekek tanítása, hogy felkészülhessenek az egyházra váró gonosz napokra és az őszinte imádság Krisztus jöveteléért: „Bizony, jövel, Uram Jézus!" (Jelenések 22:20).
A fentiek semmiképpen nem szolgálnak a „református" hit kimerítő leírására. Csupán egy dióhéjnyi leírást akartunk adni arról a hitről, amit évszázadok során olyan értékesnek tartottunk. Azon dicsőséges igazságokra alapozva, amelyek oly sokaknak adtak életet, testvériséget keresünk mindazokkal, akik ugyanezeket az igazságokat fogadják el, hogy erősítsük és bátorítsuk egymást a legszentebb hitben.